Gabriella születésétől kezdve csepeli. Egészségügyi alapvégzettséggel rendelkezik. Pályakezdőként gyerekkórházban dolgozott. 1992-ben gondozónőként kezdett el dolgozni az éppen akkor megnyíló HSZI jogelődjénél. 1997-től szociális gondozó, utána a szociális étkeztetésben, majd a házi segítségnyújtásban tevékenykedett. 2018-ban pedig átkerült a jelenlegi helyére a Simon Bolivár sétányi telephelyre, ahol azóta is az idősek nappali ellátásába dolgozik.

Sokan mondják, mosolygósan indul a nap, amikor reggelente meglátják Gabriellát. Munkájának része, hogy különböző programokat szerveznek az időseknek. Teszik mindezt azért, mert fontos, hogy egy kicsit jobbá és vidámabbá tegyék a napokat. A programok közül a kézműves foglalkozások, mentális programok, agytornák kedveltek az idősek körében. Gabriella szerint mindig próbálnak az éppen aktuális időszaknak megfelelő elfoglaltságot nyújtani a számukra.

És hogy mi a legnépszerűbb elfoglaltság az idősek körében? „Játszani szeretnek a legjobban. Mindenféle társasjátékban nagyon otthonosak, most éppen nagy römi őrület van nálunk. Ez majdnem mindennapos” – meséli Gabriella.

A benti időtöltés mellett próbálnak időt szakítani a kinti kikapcsolódásra. Ha az időjárás engedi, a szabadban lengőteke bajnokságot szerveznek. Persze minden attól függ, hogy a klubtagok vagy az átmeneti otthon lakói milyen egészségügyi állapotban vannak. Kirándulni is szoktak. Igaz, az életkor nagyban befolyásolja a mozgásterüket. Ennek ellenére tesznek azért kisebb környékbeli kirándulásokat, sétákat. Korábban évi egyszer buszos kirándulást biztosítottak a szépkorúaknak, amelyek nagyon közkedveltek voltak. A koronavírus járvány ugyan nem tett jót a „csavargásnak”, ugyanakkor Gabriella reméli, hogy hamarosan visszatérnek a régi kerékvágásba és tudnak újra kirándulásokat szervezni. „Szerencsére most már nagyobb a szabadságunk a COVID után”.

Gabriella szerint sok szépsége van a szakmának, ugyanakkor vannak nehézségei. „Ehhez a munkához türelem kell és az odafigyelés is fontos. Az idősekkel ugyanis az élet utolsó szakaszában kerülünk kapcsolatba. Ezt sajnos tudomásul kell venni és meg kell tanulni kezelni. Ha megismerkedünk itt egy emberrel, kialakul egyfajta kötődés és mindig nehéz elengedni valakit.”

Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - nagyon szereti a munkáját, mert - mint mondja - adni jó, és amit az ember ad, azt a legtöbbször visszakapja. Szerencsésnek mondja magát, hogy az elmúlt 31 év során rengeteg emberrel került munkakapcsolatba és soha nem okozott gondot számára a kommunikáció, a kapcsolatok kialakítása. És persze a munkája során rengeteget tanult az idősektől. Mint mondja, mindenkitől lehet tanulni, és ők nagyon tiszteletre méltó korban vannak.

Gabriellát mindenki kedvesnek, mosolygósnak, az idősekkel törődő embernek ismerte meg. „Volt egy 94 éves néni, heti rendszerességgel jártam hozzá. Gyakran mondta nekem, amikor meglátogattam, hogy végre megjöttél, behoztad a csicsergést a lakásba” -mondja mosolyogva, mintegy bizonyítékul, mennyire kedvelik őt az idősek. Szükség is van erre, mert, rengeteg idős ember lakik egyedül, akik nagyon várják, hogy valaki elmenjen hozzájuk látogatóba.

„Igyekszünk mindent megtenni, hogy meghallgassuk őket, próbálunk odafigyelni rájuk. Szerintem kell az idősekre időt szakítani, hiszen mi is egyszer idősek leszünk és szeretnénk majd, hogy törődjenek velünk” – foglalja össze Gabriella, aki szerint bőven van még kapacitása az otthonnak, szívesen várnak időseket. Itt semmire sincs kötelezettség, el lehet menni egy napra is akár, ismerkedni a programokkal és a tagokkal, ott tölteni egy pár órát. Nagy örömmel látnak bárkit.