A házasság hetét négy kontinens huszonegy országában ünneplik. Az országos eseménysorozatot itthon 2008 óta rendezik meg, idén 16. alkalommal kerül sor az egyhetes programra. Immár hagyomány, hogy minden évben bemutatunk egy-egy csepeli párt, akiknek egymás iránti elkötelezettsége, szeretete példaértékű. Bogdány János és Bogdány Jánosné, Éva tavaly ünnepelték ötvenedik házassági évfordulójukat. Ez alkalommal ők meséltek az életükről, megismerkedésükről, hosszú házasságukról.

„1971 tavaszán a 4-es villamoson ismerkedtünk meg. János éppen katona volt, az édesanyjával a Nyugati pályaudvarra tartott, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe utaztak. János rögtön megtetszett, szimpatikus volt, intettem neki, üljön oda hozzám. Beszélgetni kezdtünk, felírtam neki a címemet. A pályaudvaron megvártam, míg vonatra szállt, addig beszélgettünk. Búcsúzáskor azt mondta, leszerelés után elvesz feleségül. Az ígéretét be is tartotta” ‒ meséli nevetve Éva. „Mivel János a határőrségnél volt katona, jó egy évig leveleztünk, ha volt kimenője, találkoztunk is. 1972. február 14- én szerelt le, másfél hónap múlva, március 30-án pedig összeházasodtunk.

Albérletben kezdtük az életünket Pesterzsébeten, Kispesten, majd Lőrincen. Mivel a férjem a Csepeli Lakásépítőnél dolgozott, kaptunk egy háromszobás lakást a Rákosi Endre, a mai Szent László úti lakótelepen. 1996-ban családi házba költöztünk, azóta három generáció él együtt boldogan. Gyönyörű lányunk és unokánk is velünk lakik, egymást segítve élünk, szeretetben, megértésben. Már az első pillanattól kezdve minden házassági évfordulónkat megtartottuk, fontosak számunkra ezek az alkalmak. Főként családi körben ünneplünk. Tavaly volt az aranylakodalmunk, akkor a polgármesteri hivatalban erősítettük meg ötven évvel ezelőtt tett házassági ígéretünket, utána egy étteremben, majd otthon folytattuk az ünneplést. Örök élmény, hogy ott lehettünk a hivatalban, az ünnepség nagyon szép, megható volt.”

Házasságuk titkáról kérdezve Éva elmondta, hogy férjével a kezdetek óta mindent megbeszélnek egymással, szerencsére olyan súlyos problémáik nem voltak, amiket ne lehetett volna megoldani. „Mindent magunk teremtettünk elő, a nulláról építettük fel az életünket. Egymás kezét fogtuk, hogy egyről a kettőre jussunk. Boldogok vagyunk, mert nagyon jól sikerült a családi életünk, gyönyörű éveket töltöttünk együtt, és reméljük, hogy a hátralévő idő is boldogságban, szeretetben telik majd.”