Papp László Budapesten született 1977. augusztus 30-án. Általános Iskolai tanulmányait Pesterzsébeten és Csepelen végezte. Az élet már gyermekkorában próbára tette, korán elvesztette édesapját és édesanyját. Nevelőapja pótolta a pótolhatatlant. Papp László a Csepelen működő Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában érettségizett. Az iskolában közgazdasági, kereskedelmi ismereteket szerzett, de érdeklődése széleskörű volt és maradt. Vonzotta a költészet, a zene. Tehetségét mindkét területen kamatoztatta. Iskolatársaival, barátaival zenekart alapított, és igen sok fiatalnak szerzett kellemes perceket, emlékezetes élményeket. Verseiben már akkor a később is személyes érzésit, természet iránti rajongását fejezte ki. Az érettségi után munkája mellett a gépjárművezető szakoktatói vizsgát tett.
Évekig gépjárművezető oktatóként dolgozott, mindenki megelégedésére. Felkészültségét, emberségét, türelmét nagyra értékelték mindazok, akik tőle sajátították el a vezetés fogásait, a közlekedés szabályait és mások iránti tiszteletet. Tehetsége, munkabírása újabb és újabb célok elérésére ösztönözte. Ennek köszönhetően jelentkezett a Budapest Műszaki Egyetemre, ahol műszaki tanárszakon végzett 2006-ban. Egy évvel később már a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában dolgozott, mint képzési koordinátor. Az új feladattal kiválóan megbirkózott. A tanárok, iskolai alkalmazottak, a diákok már néhány hónap után elismeréssel beszéltek róla, mert Papp László a munkáját a szakképző iskolában is teljes odaadással, és- mint többen ma is elmondják- nagyfokú lelkesedéssel végezte. Csepelen és a Széchenyi utcai intézményben egyaránt szükség volt a fiatal, tehetséges áldozatkész szakemberre: 2008 szeptemberében ezért nevezték ki az iskola igazgatóhelyettesének. Ebben a munkakörben dolgozott 2009. január 7-ig.
Élni akaró, kedve, szerény vidám embernek ismerte meg mindenki a szűkebb és tágabb környezetében egyaránt. Haragosai, ellenségei nem voltak, hiszen aki problémájával hozzáfordult, annak kivétel nélkül segített. Segített az iskola nehéz sorsú diákjainak és segített a pedagógusoknak. Még nagyobb rohanás, a feszített munka közben is volt mindenkihez egy pár kedves szava, ami másokat is átsegített a fáradtságon. Mint érzékeny, a művészetekkel is foglalkozó ember átérezte mások gondját, mások életének ezernyi buktatóját. De nem elégedett meg ennyivel: jó szóval, együttműködéssel járult hozzá mások gondjainak orvoslásához. Csepel gyarapítója és a csepeliek közkedvelt társa maradt. Mint a csepeliek legjobbjai csendben, de határozott léptekkel haladt a maga választott úton. Értéket hozott létre a saját környezetében és főként a Csepel-sziget Szakiskolában Teveinek megvalósításával jelentős mértékben járult hozzá Csepel fejlődéséhez és igen sok hátrányos sorsú diák felemelkedéséhez. Újabb terveket készített Csepel, tanítványai tudásának és saját életművének gazdagítására., de 32. születésnapja előtt a munkahelyén, az iskolában gyilkosság áldozata lett.