Rost Andrea Budapesten született 1962-ben. Édesapja Rost Ferenc révén – aki a Csepel Vas- és Acélöntödéjében, mint diszpécser dolgozott, a vállalattól Csepelen kapott lakást, így Kőbányáról Csepelre költözött a család.

Rost Andrea tanulmányait Csepelen a Katona József Általános Iskolában kezdte, majd azt követően a Jedlik Ányos Gimnáziumban fejezte be. Itt ismerkedett meg közelebbről a zenével és az énekléssel. Érettségi után jelentkezett is a Színház és Filmművészeti Főiskola musical szakára, de a többlépcsős felvételi utolsó fordulójában kiesett. A musical műfaja helyett az operaéneklés felé fordult.

Jelentkezett az akkori népszerű tehetségkutató műsorba, a Ki mit tud?”-ba is. Itt sem nyert, de hatalmas közönségsikert aratott, és az egész ország megismerte a nevét. Ezek után második próbálkozásra – végül fölvették a Zeneakadémiára.

A főiskolai évek alatt kislánya született, akit nagy szeretettel és gondoskodással vett körül. A kedvéért még ki is hagyott egy évet a főiskolán.

Már elismert operaénekes volt, miközben megszületett második gyermeke is, akire azonban már sokkal kevesebb ideje maradt. Mikor kisfia fél éves lett, újra „munkába” állt és folytatta az éneklést. Szinte hihetetlen, milyen derűvel, állandó kedvességgel éli meg mindkét szerepet, amit a sors ráosztott: a családanyáét és a világhíres operaénekesnőét. Mindig elegáns, alakjára tornázással és úszással vigyáz – mint mondja: „Megtisztelem a közönséget azzal, hogy ne kelljen egy színpadon föl-alá guruló Gildát, vagy Violettát hallgatniuk.”

A főiskola diákjaként már énekelt az Operaházban, először csak kisebb szerepeket kapott, egy ízben azonban, 1989-ben megkapta a női főszerepet Gounod Rómeó és Júliájában. Ebben a szerepben pedig rögtön felhívta magára a közönség és a szakma figyelmét. Meghívták a bécsi operaházba, ahol egyre nagyobb szerepeket kapott. 1994-ben felkérték a Gilda szerepére a Rigolettóban, a milánói Scalában! Itt énekelni pedig egyet jelent a világhírnévvel és a legnagyobb szakmai elismeréssel. Mindig szívesen emlékezik Csepelen eltöltött gyermek és iskolaéveire, kapcsolatot ápol volt és szeretett tanáraival. Ha teheti, szívesen tesz eleget csepeli meghívásoknak. Kötődésének szép példája volt a Duna TV-ben nemrég bemutatott portré filmje.

Szinte állandóan utazik, hiszen a világ legkülönbözőbb neves operaházai kérik fel szereplésre. Énekelt már Párizsban, Salzburgban, Chicagoban, Washingtonban, New Yorkban, Los Angelesben, s még nem is teljes így a sor.

Opera énekesi nagyságára jellemző, hogy több évre lekötött fix éneklési programja van.

Kitüntetései:

• Liszt-díj (1997)
• Örökös Tag a Halhatatlanok Társulatában (1998)
• Érdemes művész (1999) Obersovszky-emlékplakett (2003)
• Prima Primissima díj (2003)
• Kossuth-díj (2004)
• Special Achievment Award (2005)
• Bartók Béla – emlékdíj (2006)