Hantos Jenő eredetileg francia tanárnak készült, de lelkészi pályára kapott életre szóló elhívatást. A Kálvin téren volt segédlelkész 7 évig, majd 1987-től kezdve negyed évszázadon keresztül Csepelen folytatta lelkipásztori tevékenységét. Ideérkezésekor a Budapest-Csepel-Központ Református Egyházközség gyülekezet többségét az idős nemzedék alkotta, de lelkipásztori szolgálatának köszönhetően a tendencia megfordult, és egyre több házasságkötésnek és gyermekszületésnek örülhetett a református közösség. Megindultak a gyermek-bibliaórák, a hitoktatás, a konfirmáció, s lassan egy egész nemzedék növekedett lélekben. Lelkészi szolgálata idején került sor a templom és a gyülekezeti ház fejlesztésére, valamint orgonát építettek, és a nagyothallók számára készülékeket szereltek fel a templomban. Határon túli református gyülekezetekkel is baráti kapcsolatokat épített ki: Fülek, Eszeny és Vámosgálfalva református közösségeit támogatták.

Elévülhetetlen érdemei közé tartozik a Csepeli Lelkészi Kör létrehozása, amelynek köszönhetően 1990-ben a kerületben működő különböző felekezetek az összetartozás és a közös szolgálat útjára léptek. Az évenkénti, januári ökumenikus imahét találkozóiból hozta létre a Kört, és vezette azt lelkésztársai elismerése, megbecsülése és szeretete mellett körültekintően és bölcsen húsz éven keresztül nyugdíjazásáig.

Lelkipásztorként nem csupán a gyülekezetéért kívánt tevékenykedni, hanem a tágabb közösségért, a csepeli lakosokért. Zászlóhordozója volt olyan szimbolikus jelentőségű ügynek, mint a Tanácsház utca átnevezése Károli Gáspár utcává, melyre 2011-ben került sor.

Türelemmel, megértéssel, odaadással és önzetlenséggel vezette negyed évszázadon keresztül a rá bízott közösséget, saját szavaival fogalmazva: „…Így épült lelki-házunk „kis- és nagy építőkövekből”, gyermekekből és felnőttekből…”