Sas Sándor parasportoló, olimpikon díszpolgári címet vehetett át Csepel napján. Ennek kapcsán beszélgettünk vele. Sas Sándor Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön született 1981-ben. Gyermekkorától kezdve járógépre, majd kerekesszékre volt szüksége. Rendkívül céltudatosan, példamutatóan, keményen dolgozva küzdött azért, hogy elérhesse céljait a sport világában és a magánéletben egyaránt. „Para olimpikonként olyan kitartást mutatott évtizedek óta, amely páratlan és példakép lehet a közösségének. Annak ellenére, hogy kerekesszékbe kényszerült, mindig vidám és mosolygós. A mottója is az, hogy soha nem adjuk fel! „Amikor megtudtam, hogy Csepel legrangosabb címével tüntetnek ki, három méterrel jártam a föld felett. Azt kérdeztem magamtól, hogy ugyan mit tettem, mivel érdemeltem ezt ki? Nehezen tudom szavakban kifejezni azt a hálát, amelyet érzek azok után, hogy ekkora megtiszteltetésben részesültem. Lehet-e egyáltalán elégedett az ember? Az elismeréssel mindenesetre úgy érzem, hogy jó úton járok az életben, és jólesik, hogy ezt mások is észreveszik. A sportban az a célom, hogy legyőzzem önmagam, feszegessem a korlátaimat. Erőemelőként a legjobb eredményem, hogy a riói para olimpián ötödik lettem, hat Európa-bajnokságon három ezüst- és három bronzérmet szereztem. Fekvenyomásban 220 kilogrammal tartom az országos csúcsot. 2019-ben sérülés akadályozta a versenyekre való felkészülésemet, megműtöttek, s csak most februárban kezdhettem újra a súlyzós edzéseket. De nem vonultam vissza, hanem még legalább 10-15 évig szeretnék versenyezni. Emellett sikerült olyan vállalkozást létrehozni Csepelen, amely egyedülálló az országban. Mindent forgalmazok, ami Erdélyből származik: például édességeket, lekvárokat, kerámiákat. Boldog családban élek, büszke apuka vagyok.”