Egy hét alatt öt kisbusznyi segélyszállítmányt indított útnak Kárpátaljára a Segítség Köve Alapítvány, amely a csepeli önkormányzattal együttműködve gyűjtötte a humanitárius segélyeket a Hollandi úton található ifjúsági táborban március első hetében. Schönek Márta, a Segítség Köve Alapítvány vezetője elmondta, hogy magánszemélyek, iskolák, cégek tömegesen ajánlották fel adományaikat. Számos csepeli általános és középiskola diákjai segítettek a különféle termékek átvételében és csomagolásában. A csepeliektől rengeteg tartós élelmiszert, konzervet, édességet, tisztálkodási szereket, játékokat kaptak. A gyűjtés kezdetén például egy asszony tért be, akinek korábban leégett a háza; most pedig egy halom hasznos tárgyat, élelmiszert hozott, mert annak idején rajta is segítettek. Lehota Miklós Krisztina egy jókora szatyor élelmiszert és egyéb fontos ajándékokat hozott: például teát, cukrot, száraztésztát, kézkrémet, pelenkát, édességeket. „Ez a mi családunk adománya. Együtt érzünk a kárpátaljaiakkal, és azt akarjuk, hogy béke legyen. Nem lenne jó, ha elhúzódna a háború, de ha mégis tovább tartana, rendszeresen összeállítjuk és küldjük a családunk segítségét. A kisfiam hétéves, de ő is felajánlotta a kedvenc cukorkáját és csokoládéját. Máskor is adományoztunk, ismerjük a Segítség Köve Alapítványt, tehát biztosan jó helyre megy a segély” – mondta.

Schönek Márta beszámolt róla, hogy az ukrán hatóságoktól megkapták az ukrán nyelvű engedélyt, amely ahhoz szükséges, hogy a határon átvigyék a humanitárius szállítmányokat.

Folytatódik az adománygyűjtés

Az ukrajnai háborús cselekmények elhúzódására való tekintettel tovább folytatják az adománygyűjtést, hogy enyhítsék a főként Kárpátalján élők szenvedéseit. Naponta 10 és 18 óra között lehetett leadni az adományokat az ifjúsági tábor négyes pavilonjában. Továbbra is szívesen fogadják a takarókat, bébiételt, kekszet, gyerek- és női higiéniás termékeket, háztartási papírárut, műanyag poharakat, villákat, késeket, kanalakat, vény nélkül kapható gyógyszereket, kötszereket, zseblámpákat.

Kárpátaljai család Csepelen

Háborús menekültként érkezett a beregszászi járás egyik falujából Csepelre Erika és három gyereke: a hat- és négyéves fia, valamint a négyhónapos kislánya. A csepeli önkormányzat a Hollandi úton található ifjúsági táborban helyezte el a családot, ahol gondoskodnak az ellátásukról. A férje Csepelen dolgozik ácsként. Kalandos úton, végül a tiszaújlaki határátkelőn jött Magyarországra. Így mesélte el történetét: „Kárpátalján mindenki fél, mióta kitört a háború. Leginkább a gyerekeimet féltettem, hogy mi lesz velük. Elteltek napok, de nem láttam, hogy javulna a helyzet. Az üzletekben hirtelen mindent felvásároltak, nem volt élelmiszer. Rengetegen jönnek Magyarországra, mert itt érzik magukat biztonságban. A férjem várt a határnál, ő segített. Életemben most vagyok először Magyarországon. Vonattal utaztunk Budapestre: a gyerekek után nem kellett fizetni a jegyért. Szeretettel, segítőkészen fogadtak az emberek. Itt, Csepelen az önkormányzattól megkapjuk az ellátást, a gyerekeknek hoztak játékokat is. Tudunk tisztálkodni, biztonságban érzem a gyerekeimet. Mindenki barátságos velünk. Addig maradnánk, ameddig otthon nem javul a helyzet, de nem tudom, mikor fordul jobbra a sorsunk.”

Személyes látogatás Beregszászon

„Március 2-át a magyar–ukrán határon, valamint Kárpátalján töltöttem a kollégáimmal. Személyes tapasztalatokat szereztem, hogy milyen jól és gördülékenyen működik a magyar segítségnyújtás, a háború elől menekülők fogadása, ellátása és irányítása. A határon átkelve Beregszászon is jártam, ahol Babják Zoltán polgármester úrral a háborús helyzetről, a további segítségnyújtás lehetséges módjairól egyeztettünk. Segélycsomagot is hoztunk, Csepel továbbra is segíteni fog – írta Borbély Lénárd közösségi oldalán.

– A magyar szolidaritás és segítségnyújtás jól működik. A kormány mellett rengetegen, magánszemélyek, civil szervezetek segítik a menekülteket és a munkát. Szívszorító volt látni azt a rengeteg kisgyereket, csecsemőt, akik az anyukájukkal együtt hagyják el szülőföldjüket és menekülnek a háború sújtotta Ukrajnából. A határon hosszú sorokban állnak, de Magyarországra számíthatnak” – tette hozzá.

„Minden változóban van”

Noha pontos adat nincsen, a túlnyomórészt magyarok által lakott beregszászi járás lakosságának a fele elmenekült – mondta el érdeklődésünkre Babják Zoltán, Beregszász polgármestere, aki rendkívül feszített napokon van túl, hogy a város vezetőjeként gondoskodjon a lakók mindennapi megélhetéséről. A magyar–ukrán határhoz közel található kárpátaljai város Budapest testvérvárosa 2017 óta. Babják Zoltán elmondta, hogy a menekültek számát illetően csak becslésekre tud hagyatkozni. A háborús körülmények között a legfontosabb feladat most az, hogy stabilan biztosítsák a lakosság ellátását. „Sok minden kaotikus, minden változóban van.” Kiemelt figyelmet fordítanak a hadügyi ellátásra és a közbiztonság fenntartására. Már megérkeztek az első segélyszállítmányok a településre, és folyamatosan jönnek a többiek. Működik az áramszolgáltatás és a mobiltelefon-hálózat. Az viszont nyilvánvalónak látszik, hogy az ország keleti részéről nem tudnak majd élelmiszert küldeni, ezért a Beregszász központjában lévő nagy SPAR bolt sem kapja meg az árukat. Valószínűleg a magyarországi SPAR-hálózat gondoskodik majd arról, hogy ellássa a város üzleteit termékekkel.

„Mindenki enyhítené a menekültek szenvedését”

Rengeteg háborús menekült érkezik Kárpátaljáról vagy Ukrajna más részeiből Magyarországra, akiket a határátkelőhelyek magyar oldalán önkéntes segítők fogadják. Eleinte nagy volt a káosz, de egyre szervezettebben gondoskodnak a menekültekről – mondta érdeklődésünkre Stefuca Hermina, a csepeli ukrán önkormányzat elnökhelyettese, aki megkeresésünk idején a nyíregyházi vasútállomáson segítette az Ukrajnából érkezőket. Nagy szükség van ukrán nyelvtudására, hogy gördülékenyen folyjék az ügyintézés. Lánya, Stefuca Viktória, a csepeli ukrán önkormányzat elnöke eközben a záhonyi határátkelőn fogadja a menekülteket. Stefuca Hermina beszámolója: „Kis csomagokkal, batyukkal, nejlonszatyrokkal érkeznek a menekülők. Záhonyból már közvetlen vonatjáratot indítottak Budapestre, mások nyíregyházi átszállással utaznak tovább. Itt, a vasútállomáson csomagokat osztunk a menekülteknek, benne a legszükségesebb élelmiszerekkel. Útbaigazítjuk az embereket, hogy hová mehetnek, kihez fordulhatnak segítségért. Mindenki segítőkész, mindenki adni akar valamit a menekülteknek, hogy enyhítsék a szenvedéseiket. Segítenek az önkormányzatok, segélyszervezetek, magánszemélyek. Nyíregyházán egy szállóban helyezik el a menekültek egy részét, akiknek nincsen rokona, ismerőse, akiknél meghúzhatnák magukat. Civilek is felajánlják az otthonaikat; szólnak önként, hogy mehetnek hozzájuk is éjszakára.”

„Köszönjük nektek!”

Március 2-án este és éjszaka 108 Ukrajnából menekült indiai orvostanhallgatónak nyújtott átmeneti menedéket a csepeli önkormányzat a Hollandi úton található ifjúsági táborban. Az egyetemistákat két napra rá, március 5-én, szombaton az indiai nagykövetség elszállította, illetve hazautaztatta. A 20–25 éves indiai fiatalok az Ukrajna déli részén fekvő nagyvárosból, Zaporizzsjából menekültek a nyugati határra, ahol nagykövetségük tanácsára és segítségével érkeztek Magyarországra. A rendkívüli helyzetben a csepeli önkormányzati cégek vezetői a katasztrófavédelemmel és a rendőrséggel összefogva két óra alatt megteremtették annak a lehetőségét, hogy elegendő ágy, matrac, élelem álljon rendelkezésre. „Sosem jártunk Magyarországon, itt mindenki segít bennünket. Már a határon a gondunkat viselték. Csepelen elszállásoltak, enni adtak, tisztálkodtunk, segélycsomagot kaptunk. Hadd szorítsam meg a kezeteket, mert hálásak vagyunk. Köszönjük nektek, magyarok!” – mondta egyikük, a 25 éves Rashid.

Az összeállítást Csarnai Attila készítette.