A hiányos felszerelésű Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg kétszázezer katonájából végül alig hatvanezren térhettek haza, a legtöbben elestek vagy hosszú évekre hadifogságba kerültek.

A magyar katonáknak irreálisan hosszú, több mint 200 kilométeres frontvonalat kellett védeniük, ráadásul nyári felszerelésben, ugyanis a téli hadfelszerelés nem érkezett meg, a német hadvezetés pedig – a megállapodások ellenére – nem látta el őket korszerű fegyverekkel. A német Dél Hadseregcsoport – amelynek alárendeltségében a 2. magyar hadsereg szolgált – vezetése megtiltotta a német tartalékok bevetését, a magyarokat azonban az utolsó emberig való kitartásra utasították. 

A sokszoros túlerőben levő szovjetek 15-re feldarabolták az arcvonalat, számos alakulatot teljesen be is kerítettek.  A sikeres orosz áttörés megpecsételte a túlélők sorsát, és csak nagyon kevesen térhettek haza a hadszíntérről. Ráadásul, akiknek sikerült elérni otthonukat, azok a német megszállással, majd pedig a nyilas hatalomátvétellel szembesültek.