Csepel lakóinak számottevő része évtizedeken át igazi népünnepélyre készült az őszi Mária-nap környékén, amikor egy hétvégén megrendezték a hagyományos csepeli búcsút. Eredetileg a Szent Imre tértől a mai Görgey térig lepték el árusok, búcsúsok, mutatványosok, körhintások, cirkuszosok az utcákat, tereket. A búcsú központi helyszíne a jelenlegi piac területe volt, ahol még nem épült meg a csarnok, és nagy szabad térségen lehetett felállítani a vidámparki kellékeket. A csepeli búcsúkról idősebb csepeliek és helytörténészek, főként Bolla Dezső és Zémann István elbeszélése alapján készített egy összeállítást a Csepeli Hírmondó.
Igazi népünnepély
A csepeli búcsúk megrendezésének hagyománya a háború előtti időkre nyúlik vissza. Legkorábban a Budafoki út folytatásában, a későbbi gyár helyén, a János-dombon tartották meg a népünnepélyt egy rövid ideig. Hamarosan azonban az akkor még piacként működő Szent Imre térre és környékére települtek át. A Mária-napi vigasságra napokkal, hetekkel előtte készültek a lakók. A legszebb ruhájukat vették fel, és tömegesen vonultak a helyszínre. Csepel-sziget településeiről szekerekkel érkeztek az árusok, marcipánosok, sütödések, kifőzdések, akik sorra állították fel bódéikat, sátraikat végig a kispiacig, amely most a Csepeli piac, és hangosan, szünet nélkül dicsérték portékáikat. Árultak mindent: háztartási eszközöket, ajándéktárgyakat, játékokat, léggömböket, sípot, furulyát, édességet. Kedvenc csemege volt a törökméz, medvecukor, nyalóka, vattacukor, pattogatott kukorica. Különös jelentőséggel bírtak a tréfás felirattal ellátott fakanalak, amelyekkel kamasz fiúk csapkodták a nekik tetsző ifjú lányok hátsóját, akik védekezésképpen olykor dupla szoknyát húztak magukra és lapátnyi befőző fakanállal védekeztek, persze csak ímmel-ámmal. Folyt a kergetőzés és visítozás, amiben mindenki nagy örömét lelte. Ördögsíppal ijesztgették egymást az emberek: ha megfújták, kígyószerűen ugrott előre egy hosszú papírnyelv. Közben szólt a zene, mutatványosok szórakoztatták a közönséget és kikiáltók csalogatták a vendégeket a cirkuszba és a vidámparki játékokra.
Egész napos mulatság
A cirkuszosok a kispiac területén vertek sátrat. Idomított állatokat ugráltattak a porondon, egy mutatványos egy oroszlán szájába dugta a fejét. Bűvészek ejtették ámulatba az érdeklődőket, bohócok nevettették meg a gyerekeket. Egyszerre két körhinta üzemelt a területen, felállítottak egy kétszemélyes hajóhintát, volt íjászat, céllövölde, similabda-dobálás, horgászat játékhalakra, lovacskázás kötőszáron vezetett pónilovon. Kis autókba is beülhettek a gyerekek, amelyek körbe-körbe jártak és kezdetben kézi erővel hajtották őket. Később jelentek meg az elektromos autók, a dodzsemek. Gyorsfényképész fotózta a vendégeket pár forintért. Nyüzsgött a nép, napestig tartott a mulatozás.
Csökkenő érdeklődés
A hatvanas évek közepére azonban lassan alábbhagyott a népünnepély hangulata, kevesebben jártak a Mária-napi vigasságra. A csepeli búcsú helyszínét áttették Csillagtelepre, a jelenlegi Tejút utcai játszótér közelébe, ahol a hetvenes évekig még hagyományosan megrendezték a mulatságot és vándorcirkusz is fellépett szeptember elején. Az érdeklődés azonban folyamatosan csökkent a vidámparki szórakozásra, majd végleg megszűnt a csepeli búcsú. Az utóbbi években egy-egy vállalkozó próbált létrehozni mini vidámparkot a Csepel Plaza parkolójában, ahol dodzsemekkel és más játékokkal várták az érdeklődőket, de alig volt rájuk igény. A Szent István úton, az egykori Szentpétery-cukrászda mellett 1968-tól a nyolcvanas évek közepéig működött folyamatosan Guszti bácsi céllövöldéje, ahol versenyeket is rendeztek a környékbelieknek.
Cs. A.