Átjárt az ELTE Bölcsészettudományi Karára Nemes Nagy Ágnes költő poétikai óráira, hogy ellesse a versírás mesterségét. Költőként tizenegy verseskötete jelent meg, legutóbb tavaly adták ki a Nulladik nap című könyvét. Budapestért díjat 2015-ben, József Attila- díjat 2017-ben kapott. Filip Tamás mindkét hivatását szereti: közjegyzőnek lenni napi kihívást jelent, költőként pedig megérintheti az emberek lelkét, akiknek élményt nyújt.

Tősgyökeres csepeli

Filip Tamás szülei, nagyszülei révén tősgyökeres csepeli. A Jedlik Ányos Gimnáziumban érettségizett, majd felvették az ELTE jogi karára. „A jövőbeni megélhetés szempontjából biztosabbnak éreztem a jogi egyetemet, noha az irodalom szeretete végigkísért, és nagy vonzerővel bírtak számomra Nagy László, Csoóri Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János versei. Másrészt bizonyos kishitűség is élt bennem, hogy elég felkészült vagyok-e a bölcsészettudományi tanulmányokra. Egyetemi hallgatóként ugyanakkor átjártam a bölcsészkarra Nemes Nagy Ágnes óráira. Összejöttünk a barátokkal, és egymásnak mutogattuk a verseinket. Első versem az Egyetemi Lapokban jelent meg úgy, hogy egy diáktársam vitte el, amiről nem tudtam. A vers közzététele nagy visszaigazolás volt számomra, hogy nem vagyok reménytelen. Közben egy csoporttársam a Jelenlét antológiával és szerzőivel ismertetett meg, mert esszéket, tanulmányokat írt oda, így később ott is megjelentek verseim” – meséli.

A versírás folyamatos készenléti állapot

Ahogy mondja, a versírás tűnt a legkézenfekvőbbnek számára, hogy megmutassa, mire képes. „Az írás folyamata hasonlít arra, ahogyan megteremtünk egy világot, akárcsak egy gyermek, amikor játszik. Létrehozok valamit, ami belőlem fakad, s ami megszólít másokat. Azért írok, hogy megfejtsem, mi történik egy szereplővel vagy helyzettel. Előfordul, hogy küszködöm az írással, tele vagyok bizonytalansággal, hogy jól fejezem- e ki magam, s akár ötvenszer is átírom, amit papírra vetek. A versírás folyamatos készenléti állapot, gyűjtögetem a képeket, motívumokat, s aztán versbe foglalom őket, mihelyst megértek bennem. Igyekszem érdekesen írni, sok asszociációt, hivatkozást, ismert dolgokat jelenítek meg, hogy aki olvassa a sorokat, jobban megérintse a szívét, képzeletét, agyát, egész személyiségét. Verset olvasni pedig azért jó, mert az ember magára ismer. Úgy képzelheti, hogy ő is pontosan ilyen, hasonló érzések vannak benne, de nem tudja magát úgy kifejezni, mint a költő. Az olvasó attól is fél, hogy nem érti a verset, de nem az értésen van a lényeg, hanem azon, hogy megérintse őt, élményt nyújtson számára.”

Világos, pontos fogalmazás Filip Tamás az egyetem elvégzése után bíróságon, majd az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. A rendszerváltás után választotta a közjegyzői pályát. „A kilencvenes években megnőtt a közjegyzői hivatás presztízse, számomra pedig kihívást jelentett, hogy közjegyző legyek. Manapság megkerülhetetlen szerepe van a mindennapi életben: hagyatéki ügyek intézése, különféle okiratok, szerződések készítése, végrehajtások elrendelése, fizetési meghagyások kibocsátása, szakértők kirendelése, nem peres eljárások kezelése, végrendeletek letétbe helyezése – ez mind közjegyzői feladat. Szeretem a munkám. A polgári foglalkozásom látszólag távol áll a versírástól, de maga az írás, amikor egy bonyolult végzést megfogalmazok, hasonlatos a versíráshoz: világosnak, érzékletesnek kell lennem. Munkám során naponta találkozom konfliktusokkal, emberi tragédiákkal, amelyeket tudni kell kezelni. Ezek a verseimben is megjelenhetnek, mert a tragédiákkal együtt kell és lehet is élni.”

Stresszoldás a Duna-parton

„A járvány viszontagságait nehezen viselem. Körülményes dolog maszkban hagyatéki tárgyalást tartani, illetve felolvasni az esetenként meglehetősen hosszú közjegyzői okiratokat. Közben nem látom a másik fél arcát, rezdüléseit, nehézkes így a kommunikáció. Úgy oldom a stresszt, hogy hetente kétszer eljárok kocogni a Duna-partra. Igyekszem minél többet lenni a szabad levegőn, maszk nélkül.”

Csarnai Attila