Sipos Jenő felidézte Tóth II
József életét és pályafutását. Két gyermeke, három unokája és három dédunokája gyászolja. Egész pályafutása alatt a Csepel labdarúgója volt. Noha többször is próbálták elcsábítani más csapatokba, ragaszkodott a Csepelhez. Az első meccsét Kispesten játszotta. Összesen 296 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 78 gólt szerzett. Az 1958–1959-es idényben bajnokságot nyert csapat tagja volt, majd 1961-ben fejezte be az aktív labdarúgást. A magyar válogatottban 12 alkalommal szerepelt 1953 és 1957 között, és 5 gólt szerzett. Az 1954. május 23-án megrendezett angolok elleni, népstadionbeli 7:1-es mérkőzésen is pályára lépett, és gólt is szerzett. Tagja volt az 1954-es svájci világbajnokságon részt vevő ezüstérmes Aranycsapatnak: az NSZK elleni 8–3-as, és a brazilok elleni győzelemnek is aktív részese volt – a németek ellen gólt is szerzett. A svájci világbajnokságra csak úgy engedték ki, hogy nem utazhatott vele a felesége és a lánya.
Borbély Lénárd elmondta: „a sportot és labdarúgást szerető polgármesterként megtisztelő számomra, hogy részese lehettem annak, hogy Tóth II Józsefnek, ’Bozsi bácsinak’ Csepel díszpolgára elismerést adományozhattam. Németh Szilárd országgyűlési képviselő közbenjárásának köszönhetően később Budapest díszpolgára is lett.” A csepeli labdarúgó legenda egész élete Csepelhez kötötte, a halhatatlanság felé vezető utat itt járta be. A sikerek és a dicsőség ellenére megmaradt szerény és tisztességes embernek. „Amikor beszélgettünk, azt kérte, hogy csináljunk Csepelen jó focit. Megígértem, hogy erre törekszünk, ezen vagyunk” – mondta a polgármester.
Borbély Lénárd megemlítette, hogy november 25-én, az angol labdarúgó válogatott ellen 1953-ban vívott emlékezetes mérkőzés napján, amelyen a magyar csapat a Wembley-ben 6:3-ra verte Angliát, teljes alakos bronzszobrot állítanak fel a Béke téren. A bronzszobor a két csepeli legendát, Czibor Zoltánt és Tóth II Józsefet ábrázolja.
A temetésen az egykori játékostársak nevében Raduly József gondolatait Sipos Jenő olvasta fel.
Cs. A.
Fotó: Tóth Beáta























