A következő Adventig pihenni tért a Magyarországon különlegesnek számító, embernagyságú fa szobrokból álló csepeli betlehemi jászol. A Szent Imre téren tavaly felavatott, igazi látványossággá vált Jézuska azonban még egy utolsó ajándékkal kedveskedik: Csepel karácsonyfája ugyanis a kerület lakóinak adott szeretet után most meleget fog adni az egyik rászoruló csepeli családnak.

A hétgyermekes családhoz a Csevak szállította el az önkormányzat által felajánlott feldarabolt fenyőfát Vízkereszt napján, január 6-án.

Csepel karácsonyfáját először 2010 Adventjén állította fel az önkormányzat a Szent Imre téren. A karácsony elmúltával a fa az önkormányzat adományaként az egyik rászoruló család téli tüzelője lett – most ez a kezdeményezés vált hagyománnyá.

csepel.hu

fotó: Halászi Vilmos

Szokásos, év eleji megbeszélésre hívta a tantestületi vezetőket Németh Szilárd polgármester, aki arra kérte a megjelenteket, hogy - lehetőségük szerint – konstruktívan vegyenek részt a 2012-es év elképzeléseinek megvalósításában. Reményét fejezte ki, hogy saját ötleteikkel, gondolataikkal is támogatják majd az előttünk álló év munkáját.

A találkozó elején levetítették azt a filmet, ami kerületünk három hónapja bezárt tanuszodájáról, az ottani áldatlan állapotokról készült. A vetítést követően Morovik Attila alpolgármester adott tájékoztatást az uszoda helyzetéről, az örömteli, és gyors változásokról, melynek köszönhetően január 9-én ismét birtokba vehetik az intézményt a gyerekek, újra elindulhat az úszásoktatás Csepelen. Ezzel kapcsolatban az alpolgármester kérte az óvodák, iskolák közreműködését, annak érdekében, hogy zökkenőmentesen folytatódhasson a korábban kényszerű okok miatt félbeszakadt sportélet a Posztógyári uszodában.

Ezután Vida István, a Csepeli Városkép Kft. vezetője kapott szót, aki elsőként arról számolt be, hogy - a szóbeszéddel ellentétben - nem szűnik meg egyetlen kulturális intézmény sem a kerületben. Ismertette a vezetésére bízott Radnóti és Királyerdei Művelődési Házban történt változásokat, és reményét fejezte ki, hogy a két kultúrház szervesen bekapcsolódik a kerület tanintézményeinek életébe: ebben kérte az intézményvezetők tevékeny részvételét, segítségét. Szó esett arról is, hogy mind a felnőttek, mind pedig a gyerekek számára új struktúrájú, megfizethető szolgáltatásokat nyújtanak majd. Csepel 300 éves évfordulójára is számos programot szerveznek: ezekbe is bevonnák az iskolákat, óvodákat, és a civileket egyaránt. Különféle pályázatok kiírását is tervezik az évforduló alkalmából: számos kulturális, és sportesemény készül.

Kanyik Csaba ágazatvezető – többek között - az új köznevelési törvényről beszélt, illetve a gyermekvédelmi felügyelők jövőbeni munkájáról is szót ejtett.

Ezt követően Németh Szilárd vázolta azokat az elképzeléseket, amelyek megvalósítására valós igény mutatkozik, s amelyek minden elemében Csepel – még meglévő - kulturális örökségének megőrzését, a kerület értékeinek megóvását szolgálják. A tervek között szerepel egy iskolamúzeum létrehozása, a Tamariska domb rehabilitációja, és a sport területén is jelentős változások léphetnek életbe. Ismét komoly szerepet kaphat a kerületben az egykor kiválóan működő sportiskolai rendszerű oktatás, mellyel kapcsolatban szintén az intézményvezetőkkel folyhatnak majd egyeztetések.

A polgármester megköszönte az iskolaigazgatók, tanárok áldozatos munkáját, s egy erdélyi kirándulásra is meginvitálta őket, ami azon túl, hogy maradandó élményt jelenthet, megalapozhatja a csepeli diákok határontúli, magyarlakta településeken való táboroztatását. A megbeszélés záróakkordjaként az iskolák képviselői átvették a Sportágválasztó Lexikon című könyvet, amelyeket az önkormányzat vásárolt meg az intézmények számára, hogy ezzel is elősegítsék a tanulók sport irányú érdeklődését.

Légrádi Gábor

fotó: Kitzinger Adrienn

Schmitt Pál köztársasági elnök csütörtökön személyesen nyújtotta át az új alaptörvény első, eredeti példányát Mikó Zsuzsannának, a Magyar Országos Levéltár megbízott főigazgatójának.Magyarország újév első napján hatályba lépett alaptörvénye a levéltár Budai Várban található főépületében kap helyet, az itt őrzött jogtörténeti alkotmányok hiteles változatainak sorában, amelyek között 1267-től napjainkig született jogszabályok találhatók.

Az államfő újságírók előtt elmondott rövid beszédében úgy fogalmazott, jó helyre került az alaptörvény előző év húsvét hétfőjén, általa aláírt példánya.
Magyarország új alaptörvénye január 1-jén, vasárnap lépett hatályba. Az új alkotmány Nemzeti hitvallás elnevezéssel tartalmaz preambulumot, amely a Himnusz "Isten, áldd meg a magyart!" sorával kezdődik. "Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit" - olvasható a hitvallásban, amelyben az áll: "nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét".

(MTI - fidesz.hu)

fotó: Kitzinger Adrienn- csepel.hu

Kövesi Sándorné Györgyi néni, a Jedlik Ányos Gimnázium nyugalmazott tanárnőjének hamvasztás utáni búcsúztatása 2012. január 6-án (pénteken) 10. 30 órakor lesz a Pesterzsébeti temetőben.

Emlékét szeretettel őrzik: rokonai, barátai, tanártársai és tanítványai.

2012. január 4-én Morovik Attila alpolgármester a Csevak munkatársával a Posztógyár utcai tanuszodában járt ellenőrzés céljából. Mint ismeretes, az épületet be kellett zárni az áldatlan állapotok miatt és csak egy nagy összegű ráfordítás nyomán nyílhat meg újra. Az önkormányzat célja az volt, hogy a felújított tanuszodát mihamarabb átadhassák és biztonságos körülmények között folyhasson az úszásoktatás.

A Csevak munkatársai hetekig dolgoztak azon, hogy rendbe tegyék a belső teret, amit nap, mint nap használni fognak iskolások, óvodások. Kicserélték a vegyszer adagolót, automatikus rendszert építettek ki a gépházban, kármentesítőt szereltek be, valamint helyrehozták a tanmedencét, a vizesblokkokat is. A 25 méteres medence vízének hőfoka megfelelő, a pH értéke is optimális: 7,5.

Az uszoda üzemeltetését a Csevak végzi ezentúl, az edzésekre Hliva Katalinnál lehet jelentkezni a 20/311-8578-as telefonszámon.

szöveg és fotó: Kitzinger Adrienn- csepel.hu

Eddig összesen tízezer példányra kapott megrendelést a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó az új alaptörvény díszkiadásából - nyilatkozta Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott kedden az MTI érdeklődésére.

Elmondta: az igényekhez alkalmazkodva utánnyomásra vannak berendezkedve, egyelőre azonban csak 1700 (1000 számozott és dedikált, valamint 700 sorszám nélküli) példány készült el, amelyekből csaknem 300-at a közjogi méltóságok rendelkezésére bocsátottak.

Az ezerből az 1-es számú példány Schmitt Pál államfő tulajdona, és saját rendelkezésre megkapta a 2-99 sorszámúakat is. A 100. számozott példány Orbán Viktor miniszterelnöké, és a 101-199 példányok felett is ő diszponál. A 200. példány Kövér László házelnöké, és ő rendelkezhet a 201-től 299-ig számozott példányokkal is.
A 300., 301. és a 302. kötetet a Magyar Nemzeti Galériában állították ki, a látogatók nyolc hónapon keresztül találhatják meg ott.
A három közjogi méltóság saját példányait a szerkesztők dedikálták. Több protokollpéldány nincs az új alaptörvényből, a többi számozott példányt bárki megvásárolhatja a Magyar Nemzeti Galéria boltjában 15 ezer forintért – tájékoztatott Kerényi Imre.

Az országban bárki megrendelheti a helyi önkormányzatnál vagy bármelyik kormányablaknál az alaptörvény díszkiadásának sorszám nélküli, dedikálatlan példányát, amelynek az ára 10 ezer forint, de az interneten nem lehet hozzájutni.

A tervezett 10 ezer példányból 2 ezret még februárban kihelyeznek az önkormányzatoknál található "alaptörvény asztalaihoz".
A kötet árával kapcsolatban Kerényi Imre megjegyezte: ez bevezető ár, később emelkedni fog.
Az új alaptörvény díszkiadása egyébként mintegy 3,3 kilogrammot nyom, A3-as formátumú és több mint 200 oldalas. "Ez egy könyvészeti különlegesség, szándékosan úgy gyártották, hogy ne férjen el a könyvespolcon, tehát különleges bánásmódot igényel" - hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott.

Csepelen az önkormányzat épületében, az ügyfélszolgálati- és okmányirodában elhelyezett "Alaptörvény Asztalánál" lehet megrendelni a díszkiadást egy adatlap kitöltésével.

A névre szóló, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke által aláírt ingyenes alaptörvény példányokat országszerte több mint ötvenezren igényelték 2011. szeptember 1-je óta. Csepelen több százan töltötték ki a nyomtatványt- sokan közülük már kézhez is kapták a január 1-jétől hatályos új alaptörvényt.

forrás: MTI-fidesz.hu

szerkesztette: Kitzinger Adrienn- csepel.hu

A gazdasági haszon eddig ismert mértékeit meghaladó profit vágyától hajtva a Nyugat - és benne Európa - olyan világgazdasági rendszert épített fel és tett általánossá, ami mára az erejét meghaladó kihívások elé állítja - jelentette ki Orbán Viktor hétfő este a Magyar Nemzeti Galériában.

Az új alaptörvény szövege elérhető itt

A Hősök, királyok, szentek - A magyar történelem képei és emlékei című kiállítás megnyitóján a miniszterelnök úgy fogalmazott: a magyarságot ezeréves történelme során két alapelv vezérelte, a kereszténység és az állami szuverenitás eszménye.

Most, amikor ezzel a grandiózus kiállítással a kommunizmus előtti korszak nagyszabású eseményeihez kívánunk csatlakozni, akkor tágabb hazánkat, Európát éppen a legmélyebb kétségek gyötrik – mondta köszöntőjében a miniszterelnök.

Hozzátette: megrendülés fenyegeti kontinensünknek az ipari forradalomtól máig kiharcolt és megérdemelt világpolitikai és világkereskedelmi pozícióit.

Megfogalmazása szerint „a gazdasági haszon és a pénzügyi nyereség eddigi mértékeit nagyságrendekkel meghaladó profit reményében, és zabolátlan vágyától hajtva a Nyugat – s benne a mi Európánk - olyan világgazdasági rendszert épített fe, s tett általánossá a Föld minden pontján, amely mára az erejét meghaladó kihívások elé állítja a kontinensünket.”

Fel tudjuk-e venni a kesztyűt, újjá tudjuk-e szervezni és megújítani hét évtizedes múltra visszatekintő európai politikai és gazdasági rendszerünket?– tette fel a kérdést Orbán Viktor. S ha igen, képesek lesznek-e a politikusok sikerrel kecsegtető tervekké kovácsolni e tudást? – fűzte hozzá. További kérdésként fogalmazta meg a kormányfő beszédében azt is, hogy e terveket Európa népei is elfogadják-e. „Visszatalálnak-e Európa nemzetei a kemény munka, az ésszerű gazdálkodás és az egyéni felelősség világába?” – emelte ki.

„Civilizációnk európai fele lemondani látszik korábbi sikereink és gazdasági felemelkedésünk mögött álló legfőbb hajtóerőiről, az élet spirituális mélységeiről; a házasság és az utódok nyújtotta boldogságról, a nemzeti kultúrák szellemi energiájáról” – vélekedett. Ezzel összefüggésben a kormányfő aláhúzta: mi, magyarok megadtuk a magunk válaszát. Hozzátette: a kommunizmus megdöntését követő húsz zavaros év után végre gránit szilárdságú alapot vetettünk a jövő számára.

Felülkerekedtünk rosszabbik énünkön, rácáfoltunk korábbi gyengeségeinkre, legyőztük kishitűségünket, félretoltuk a hazánkat romlásba vezető erőket, és létrehoztuk hazánk történelmének legnagyobb összefogását – mutatott rá. Osztály, származás, vallás és politikai hitek határait átlépve, valódi nemzeti és kétharmados parlamenti forradalmat vittünk végbe – fogalmazott Orbán Viktor. Így és ezért jött létre Magyarország Alaptörvénye – szögezte le. Visszahelyeztük jogaiba az ősi, és ezer éve megtartó magyar életösztönünket és kultúránkat, a kereszténység felszabadító erejét, a nemzeti büszkeséget, őseink tiszteletét, a gyermekeink és unokáink iránti kötelességet, a munka becsületét, a szellem alkotásainak elismerését, az elesettek iránti irgalmat, és az idegenek iránti lovagias nagyvonalúságot - fűzte hozzá.

A kormányfő aláhúzta: mi, magyarok az elmúlt ezer esztendőben két alapelvet kristályosítottunk ki, amelyet mindmáig követünk, ez a kereszténység és az állami szuverenitás eszménye. Ez a két alapelv a történelem gyakran zavaros ködén is rendre átütött, és segítette a magyarokat, hogy jó irányba tarthassák hajójuk orrát és vitorláját.  Megszállás, idegen uralom és ellenséges tankok sem tudták ledönteni ezt a két pillért – fűzte hozzá.

Orbán Viktor elmondta: a kiállításon azok a hősök láthatók, akik életüket, tehetségüket és erejüket a kereszténység és a nemzeti függetlenség szolgálatába állították. Ők a bizonyítékai annak az emberi vágynak, elemi életösztönnek, hogy kell lennie valaminek, ami nagyobb és lényegesebb nálunk, átível rajtunk: a Jóisten, a haza, a család. Ha szerencsés időkben élünk, és elég bátrak vagyunk, akkor mindhárom egyszerre – fogalmazott. Hőseinket tartjuk pajzsként magunk elé a cinizmussal szemben. Rájuk tekintünk, ha meg akarjuk erősíteni a lelkünket, és ők a lelkiismeretünk, ha elgyengülnénk a küzdelemben – tette hozzá.

A miniszterelnök szerint Magyarország azért tudott fennmaradni, és azért köszönthetjük az új alkotmányunkat, mert mindig voltak olyan magyarok, akik nehéz és súlyos helyzetekben meghozták a legfontosabb döntéseket. Meghozták a kiállás, a hűség és a szabadság sokszor nehéz döntéseit – fűzte hozzá. Most is egy ilyen pillanatban vagyunk, az újraalapítás pillanatában, amely megújítja azt a közösséget, amelyet magyar nemzetnek hívunk – jegyezte meg Orbán Viktor.

A miniszterelnök emlékeztetett: "1990-ben valahogy megakadtunk félúton, kellő összefogás és parlamenti többség híján, pártalkuk és pártkompromisszumok ingoványába süllyedtünk. Magunk sem tudtuk, merre van felfelé, nem jutottunk fel arra a magaslatra, ahonnan széttekintve, magabiztos kézzel, hosszú évtizedekre berendezhettük volna Magyarország életét". Orbán Viktor szerint elmaradt a világos és egyértelmű pillanat, amelyben mi, magyarok kinyilváníthattuk volna akaratunkat, hogy a diktatúra után megújítjuk szövetségünket a kereszténységgel és a nemzeti szuverenitás eszményével. Ma az a remény tölti el szívünket, hogy a XXI. századi magyar nemzet az őt megillető helyre kerül, a hozzá méltó magasságba emelkedik, és kiérdemli a tehetsége és szorgalma alapján neki járó elismerést az európai nemzetek közösségében – zárta beszédét Orbán Viktor.

Katona: Magyarország visszafoglalta saját történelmét

Katona Tamás történész beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország történelme során mindig alkotmányos ország volt. Az alaptörvény jelentőségét méltatva kiemelte: az ország ezzel visszafoglalta saját történelmét.

Mint a megnyitót megelőző tárlatvezetésen Bellák Gábor és Bakó Zsuzsanna kurátorok elmondták, a Schmitt Pál köztársasági elnök fővédnökségével létrejött kiállítás a kultúrtörténet szemszögéből, festményeken, szobrokon, kódexeken vagy kéziratokon keresztül, történeti kísérőszövegekkel mutatja be a magyar nép elmúlt évszázadait. A 84 műtárgyból és 27 dokumentumból álló anyagban többnyire neves művészek (mások mellett Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Barabás Miklós vagy Fadrusz János) ismert alkotásai kaptak helyet, amelyeket azonban ilyen formában és összefüggésben eddig nem láthatott a közönség. A művészettörténészek kiemelték Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményét: a 13,55 x 4,58 méteres vászon eddig soha nem hagyta el a Parlamentet.

A műtárgyak mellett a magyar államiság szempontjából nagy jelentőségű dokumentumok is szerepelnek a kiállításban, többi között a Szent István törvényeinek legrégebbről fennmaradt lejegyzéseit őrző Admonti-kódex, Werbőczy Tripartituma, Sylvester János Biblia-fordítása, a Habsburg-ház nőági örökösödését lehetővé tevő Pragmatica Sanctio, az 1848-as Áprilisi törvények, a Kiegyezési törvények eredeti, a király által aláírt kézirata vagy az 1949-es alkotmány Rákosi által szignált példánya.

Az új alaptörvényhez kapcsolódó ünnepségsorozat része volt a Hazánk múltja, jelene és jövője című gyermekrajz pályázat is. Mint Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott az MTI-nek korábban elmondta, a pályázat harminc nyertes alkotása az alaptörvény díszkiadásához elkészült tizenöt újhistorikus festménnyel együtt a Hősök, királyok, szentek című kiállítás kísérőtárlataként lesz megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában. Kerényi Imre a megnyitó előtt mutatta be az alaptörvény díszkiadását, melyet a tárlat közönsége is fellapozhat.

A Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Országos Levéltár együttműködésében megvalósuló kiállítás 2012. augusztus 26-ig látogatható.

(fidesz.hu, MTI)

2012. január 8-án, vasárnap Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata Wass Albert születésének napján emlékezik a magyar költőre, íróra.

14. 15 órakor a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia (1213 Budapest, Szent István út 216.) kertjében felállított emlékműnél Németh Szilárd, Csepel polgármestere és az alpolgármesterek helyezik el a megemlékezés virágait.

15. 00 órától a Nagy Imre Általános Művelődési Központ színháztermében (1214 Budapest, Simon Bolivár sétány 4-8.) „Az igazi Wass Albert” címmel veszi kezdetét Takaró Mihály író, irodalomtörténész előadása, melyben közreműködik Csurka László színművész.

Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt és kedves családját az eseményre. Emlékezzünk együtt!

"Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk. Mégis élünk. És süt reánk a nap". (Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!)

Kitzinger Adrienn- csepel.hu

Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár levélben mond köszönetet mindazoknak, akik javaslataikkal, hozzászólásukkal, üzeneteikkel és munkájukkal támogatták a Nemzeti köznevelésről és a Nemzeti felsőoktatásról szóló törvény megalkotását.

Kedves Kollégák!

2011 Karácsonya előtt néhány nappal a magyar Országgyűlés nagy szavazattöbbséggel elfogadta a Nemzeti köznevelésről és a Nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt, amelynek szövegét bizonyára volt már módjuk megismerni. Az új kódexekkel megteremtettük iskolarendszerünk minőségi megújulásának jogszabályi feltételeit. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik javaslataikkal, hozzászólásukkal, üzeneteikkel és munkájukkal támogatták ezt a bonyolult szép alkotó munkát!

Kedves Mindannyian!

A mai világ egyik legismertebb, és legnagyobb tekintélynek örvendő személyisége, a Katolikus Egyház feje, őszentsége XVI. Benedek pápa a NEVELÉS kérdéseinek szentelte szokásos újévi körlevelét. Mondandója sok tekintetben felerősíti az új törvényeink üzeneteit. Fontosnak tartjuk, hogy a neveléssel bármilyen minőségben foglalkozók megismerhessék az egyházfő üzenetét, hogy ki-ki belátása szerint meríthessen belőle. Ezzel a céllal tesszük közzé és küldjük el közvetlenül a köznevelés intézményeinek.

Boldog új évet kívánunk minden diáknak, szülőknek, pedagógusoknak és irányítóknak, a most következő szakmai építkezésben pedig kérjük további szíves együttműködésüket.

Budapest, 2012. január 1.

Dr. Hoffmann Rózsa
a Nemzeti Erőforrás Minisztérium
oktatásért felelős államtitkára

(Oktatásért Felelős Államtitkárság)

forrás: kormany.hu

A FIATALOK NEVELÉSE AZ IGAZSÁGOSSÁGRA ÉS A BÉKÉRE

1. Az új év kezdete, amely Isten ajándéka az emberiség számára, arra indít, hogy nagy bizalommal és szeretettel forduljak mindenki felé különleges jókívánságommal az előttünk álló időszakra vonatkozóan, hogy azt valóban az igazságosság és a béke jellemezze.

Milyen alapállással tekintsünk az új esztendőre? A 130. zsoltárban egy gyönyörű képet találunk. A zsoltáros úgy fogalmaz, hogy a hívő ember várja az Urat, „jobban, mint az őr a hajnalt” (Zsolt 130,6), biztos reménységgel, mivel tudja, hogy elhozza a fényt, az irgalmat, az üdvösséget. Ez a remény a választott nép tapasztalatából sarjad, amely tudja, hogy Isten arra neveli: a világot az igazság szemszögéből nézze és ne hagyja, hogy kedvét szegjék a megpróbáltatások. Arra buzdítalak benneteket, hogy ezzel a bizalomteli alapállással tekintsetek a 2012-es évre. Igaz, hogy a mögöttünk hagyott esztendőben nőtt a keserűség érzése a válság miatt, amely próbára teszi a társadalmat, a munka világát és a gazdaságot; ám a válság gyökerei elsősorban a kultúra és az emberről alkotott felfogás terén keresendők. Szinte úgy tűnik, mintha sötét fátyol borulna korunkra, amely nem engedi, hogy tisztán lássuk a nappal fényét.

Ám ebben a sötétségben sem hagy fel az ember szíve azzal a hajnal várásával, amelyről a zsoltáros beszél. Ez a várakozás különösen élő és látható a fiatalok között, és ezért is fordul most feléjük gondolatom, arra, ami az ő lehetőségük és kötelességük a társadalom építésében. Ezért a Béke XLV. Világnapjára küldött üzenetemet a nevelés összefüggésében fogalmazom meg: „A fiatalok nevelése az igazságosságra és a békére”, mivel meg vagyok róla győződve, hogy ők, a maguk lelkesedésével és lendületével új reményt képesek adni a világnak.

Üzenetem szól a szülőkhöz, a családokhoz, továbbá a nevelés és képzés folyamatának minden szereplőjéhez és minden vezetőhöz is, akik a vallási, a társadalmi, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet és a kommunikáció területén tevékenykednek. Figyelemmel kísérni, meghallgatni és kellően értékelni a fiatalok világát nem csupán lehetősége, hanem elsőrendű kötelessége is a társadalom egészének ahhoz, hogy valóban az igazságosság és a béke jövőjét építhessük.

Tovább kell adni a fiataloknak az élet pozitív értékének megbecsülését, hogy megszülethessen bennük a vágy, hogy életüket a Jó szolgálatára szenteljék. Ez olyan feladat, amely személyes kötelessége mindnyájunknak.

Azok az aggodalmak, amelyeknek a világ számos táján megannyi fiatal adott hangot az utóbbi időkben, kifejezik a vágyat, hogy reménykedve tekinthessenek a jövőbe. Több olyan kérdés is van, amelyet jelenleg aggodalommal élnek meg. Szeretnének olyan képzésben részesülni, amely felkészíti őket, hogy mélyebben megértsék a valóságot: nehéz számukra családot alapítani és tartós munkahelyet találni, valamint ténylegesen hozzájárulni a politika, a kultúra és a gazdaság területén az emberibb és szolidárisabb társadalom építéséhez.

Fontos, hogy ezek a vágyak és az eszményi lendület megfelelő figyelmet kapjon a társadalom minden szegmensében. Az egyház reménnyel tekint a fiatalokra, bízik bennük és bátorítja őket, hogy keressék az igazságot, védjék a közjót, legyenek nyitottak a világra és szemeik legyenek képesek meglátni az „új dolgokat” (Iz 42,9; 48,6)!

A nevelésügy felelősei

2. A nevelés az élet leggyönyörűbb és legnehezebb kalandja. A nevelés, a latin educere alapján annyit tesz, hogy valakit kivezetünk önmagából, hogy bevezessük a valóságba, egy olyan teljesség felé, amelynek segítségével a személyiség növekedhet. Ez a folyamat két szabadság találkozásából táplálkozik, a felnőtt és a fiatal szabadságáéból. Szükséges hozzá a tanítvány szabadsága, akinek nyitottnak kell lennie és hagynia kell magát elvezetni a valóság megismerésére, és szükséges a nevelő szabadsága is, akinek késznek kell lennie rá, hogy odaadja önmagát. Éppen ezért most még inkább, mint valaha szükségesek a hiteles tanúk, akik nem pusztán a szabályok és információk továbbadói. Olyan tanúk kellenek, akik képesek távolabbra tekinteni a többieknél, mivel az életük horizontja tágasabb. Az lehet tanú, aki maga is átéli azt az utat, amelyet másoknak javasol.

Melyek azok a helyek, ahol a békére és igazságosságra történő valódi nevelés érlelődik? Mindenekelőtt a család, hiszen az első nevelők a szülők. A család a társadalom eredendő sejtje. „A gyermekek a családban tanulják meg azokat az emberi és keresztényi értékeket, amelyek lehetővé teszik az építő és békés együttélést. A családban sajátítják el a nemzedékek közötti szolidaritást, a szabályok betartását, a megbocsátást és a másik ember elfogadását.”[1] Ez az igazságosságra és békére való nevelés első iskolája.

Olyan világban élünk, amelyben a család és maga az emberi élet is folyamatos fenyegetettségnek van kitéve és nem ritkán darabokra hullik. A munkakörülmények gyakorta nehezen összeegyeztethetők a családban vállalt felelősséggel, a jövő aggodalmakkal teli, felgyorsult az élet ritmusa, sokaknak el kell hagyniuk otthonukat, hogy megfelelő keresetre tehessenek szert, vagy hogy egyáltalán fenn tudják tartani magukat. Mindezen körülmények megnehezítik, hogy biztosítsák a gyermekek számára a legfontosabbat: a szülői jelenlétet, amely lehetővé teszi a mind teljesebb osztozást a közös útban, az évek során megszerzett tapasztalatokban és bizonyosságokban, amelyeket csak az együtt eltöltött időben lehet átadni. Azt szeretném mondani a szülőknek, hogy ne csüggedjenek! Életük példájával buzdítsák gyermeküket, hogy reményüket elsősorban Istenbe helyezzék, hiszen belőle származik a valódi igazságosság és béke.

Szeretnék most azoknak az intézményeknek a vezetőihez fordulni, amelyek nevelői feladatot látnak el: őrködjenek éberen, hogy minden személy emberi méltóságát tiszteletben tartsák és megbecsüljék minden körülmény között. Ügyeljenek rá, hogy minden fiatal fel tudja fedezni a maga hivatását, kísérjék figyelemmel, hogy gyümölcsöztetni tudják azokat az adományokat, amelyeket az Úrtól kaptak. Biztosítsák a családok számára, hogy a gyermekük olyan képzést kaphasson, ami nem áll ellentétben lelkiismeretükkel és vallási elveikkel.

Minden nevelő környezet legyen olyan hely, amely nyitott a transzcendensre és a többi emberre: legyenek ezek a párbeszéd, az összetartás és a meghallgatás helyei, amelyben a fiatalok azt érezhetik: itt értékelik a bennük rejlő lehetőségeket, belső gazdagságukat és megtanulhatják testvéreik megbecsülését. Adják tovább ezek a helyek annak az örömnek az érzését, ami abból fakad, ha valaki nap mint nap megéli a szeretetet és az együttérzést a felebarátai iránt és tevékenyen részt tud venni az emberibb és testvériesebb társadalom építésében.

Ezután a politikai vezetőkhöz szólok, s azt kérem tőlük, segítsék kézzelfoghatóan a családokat és a nevelő intézményeket abban, hogy a nevelés jogát és kötelességét gyakorolhassák. Soha nem hiányozhat az anyaság és az apaság megfelelő támogatása. Érjék el, hogy senki elől ne legyen elzárva a tanulás útja és a családok szabadon megválaszthassák azokat a nevelő intézményeket, amelyeket legalkalmasabbnak ítélnek gyermekeik fejlődése szempontjából. Törekedjenek rá, hogy újra egyesülhessenek azok a családok, amelyeket a megélhetés kényszere szétválasztott. Mutassák fel a fiatalok előtt a tiszta politika, mint a közjó szolgálatának képét.

Végezetül nem tehetem meg, hogy ne szóljak a tömegtájékoztatás világához, hogy ez is hozzájáruljon a nevelés feladatához. A mai társadalomban a tömegtájékoztató eszközöknek egészen különleges feladata van: nem csupán tájékoztatást adnak, hanem alakítják is az emberek szellemét, s ezért jelentős hozzájárulást adhatnak a fiatalok neveléséhez. Nagyon fontos figyelembe vennünk, hogy a nevelés és a kommunikáció között igen szoros a kapcsolat, hiszen a nevelés kommunikáción keresztül zajlik, s ez pozitív vagy negatív értelemben befolyásolja a személy fejlődését.

A fiatalok részéről is bátorság szükséges ahhoz, hogy elsősorban ők maguk is megéljék azt, amit a körülöttük élőktől megkívánnak. Nagy a felelősségük abban, hogy elég erejük legyen a szabadság jó és tudatos használatában. Ők maguk is felelősek azért, hogy az igazságosságra és a békére lehessen őket nevelni!

Nevelés az igazságra és a szabadságra

3. Szent Ágoston tette fel a kérdést: „Quid enim fortius desiderat anima quam veritatem? ­- Mit kíván erősebben az ember, mint az igazságot?”[2] Egy társadalom emberi arca nagyban függ attól, hogy a nevelés mennyiben járul hozzá ennek az elnyomhatatlan kérdésnek az életben tartásához. A nevelés ugyanis a teljes személyiség formálását jelenti, beleértve a lét erkölcsi és szellemi vetületeit is, tekintettel személyes végcéljára, valamint annak a társadalomnak a javára, amelynek az egyén tagja. A környező valóságot csodálva a zsoltáros így gondolkozik: „Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?” (Zsolt 8,4-5). Az alapvető kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak, ez: ki az ember? Az ember olyan lény, akinek szíve szomjazza a végtelent, az igazságot (de nem egy részleges igazságot, hanem olyat, amely képes megmagyarázni az élet értelmét), mivel Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Ha hálával elfogadjuk tehát az életet, mint felbecsülhetetlen ajándékot, ez elvezet oda, hogy felfedezzük minden személy saját, legmélyebb értelemben vett méltóságát és sérthetetlenségét. Ezért a legelső nevelés abban áll, hogy megtanuljuk felismerni az emberben a Teremtő képmását: így tudunk majd valódi mély tiszteletet érezni minden egyes emberi lény iránt, valamint segíteni mindenki másnak olyan életet élni, amely megfelel ennek a magasztos emberi méltóságunknak. Soha nem szabad elfelednünk, hogy „az ember valódi fejlődése a személy teljességére vonatkozik a maga egységében és minden dimenziójában”,[3] ideértve a transzcendens dimenziót is. Miként azt sem feledhetjük el, hogy nem lehet a személyt feláldozni egy részleges jó elérése érdekében, legyen az bár gazdasági vagy társadalmi, egyéni vagy közösségi cél.

Személyes szabadságának értelmét is csak az Istennel való kapcsolatban állva érti meg az ember. A nevelés feladata pedig nem más, mint felkészíteni a valódi szabadságra. Ez pedig nem a kötöttségek hiányát, a szabad akarat önkényét vagy az én uralmát jelenti. Az az ember, aki önmagát abszolútnak képzeli, aki nem függ semmitől és senkitől, és megtehet mindent, amit csak akar, végül ellent fog mondani a saját igazságának és elveszíti a szabadságát. Az ember ezzel szemben társas lény, aki életét a többi emberrel és főként Istennel összekötve éli. A hiteles szabadságot soha nem lehet úgy elérni, hogy valaki eltávolodik Istentől.

A szabadság fontos érték, ugyanakkor érzékeny is, könnyű félreérteni és könnyű rosszra használni. „Manapság különösen alattomos akadályozója a nevelés művének a társadalmunkban és kultúránkban  erőteljesen jelen lévő relativizmus, amely semmit sem ismer el véglegesnek, így mindennek végső mértékévé magát az ént és annak vágyait avatja, s a szabadság látszata alatt mindenki számára börtönné válik, hiszen az embereket elválasztja egymástól és mindenkit bezár a saját »én«-jébe. A relativizmusnak ebben a perspektívájában nem lehetséges tehát valódi nevelés. Az igazság fénye nélkül előbb utóbb minden ember kételkedni kezd az élet és az életet átszövő kapcsolatok jóságában is, valamint a közös, másokkal összefogva létrehozott értékekért vállalt feladatok fontosságában”.[4]

Ahhoz, hogy az ember gyakorolhassa szabadságát, túl kell lépnie a relativizmus horizontján és meg kell ismernie az igazságot saját magával, valamint a jóval és a rosszal kapcsolatban. Lelkiismeretének mélyén az ember felfedez egy olyan törvényt, amit nem maga alkot magának, hanem engedelmeskednie kell neki, és amelynek hangja arra hívja, hogy szeressen, tegye a jót és kerülje a rosszat, s vállalja a teljesített jótettek és az elkövetett rossz tettek felelősségét.[5] Ezért a szabadság gyakorlása szorosan összetartozik a természetes erkölcsi törvénnyel, amely egyetemes jellegű, kifejezi minden ember méltóságát, megalapozza alapvető jogait és kötelességeit és ezáltal végeredményben az emberek közötti igazságos és békés együttélést.

A szabadság helyes használata tehát központi szerepet játszik az igazságosság és a béke előmozdításában, amely megkívánja, hogy tiszteljük önmagunkat és a másik embert is, még ha távol esik is saját lét- és életfelfogásunktól. Ebből a hozzáállásból származnak azok az elemek, amelyek nélkül a béke és az igazságosság tartalom nélküli szavakká szűkülnek: a kölcsönös bizalom, az építő párbeszédre való képesség, a megbocsátás, amelyet annyiszor szeretnénk elnyerni ám fáradságunkba kerül megadni másoknak, a kölcsönös szeretet, az együttérzés a gyengébbekkel, valamint a készség az áldozatok felvállalására.

Nevelés az igazságosságra

4. Világunkban, amelyben a személy értékét, méltóságát és jogait, minden pozitív szándék kinyilatkoztatása ellenére komoly veszély fenyegeti azáltal, hogy általában mindennek kizárólagos mércéjéül emelik a hasznosságot, a birtoklást és a hasznot, nagyon fontos, hogy ne engedjük megfosztani az igazságosság fogalmát transzcendens gyökereitől. Az igazságosság ugyanis nem pusztán emberek közötti megegyezés, hiszen nem a pozitív jog határozza meg eredendően, mi az igazságos, hanem az emberi lény identitása. Csak a teljes emberkép teszi lehetővé, hogy ne szűkítsük le az igazságosságról alkotott felfogásunkat valami szerződésre, hanem ezen keresztül is a szolidaritás és a szeretet nézőpontjára nyíljunk meg.[6]

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a modern kultúra egyes áramlatai, amelyek a racionalista és individualista gazdaságszemléletre támaszkodnak, elkülönítették az igazságosság fogalmát annak transzcendens gyökereitől, vagyis elválasztották a szeretettől és a szolidaritástól. »Az ember városát« nem csupán a jogok és a kötelességek alkotta viszonyok mozdítják elő, hanem sokkal inkább, és még ezt megelőzően, az ingyenesség, azaz az irgalom és a közösség alkotta viszonyok. A szeretet az emberi kapcsolatokban is mindig Isten szeretetét jeleníti meg, ez ad teológiai és üdvösségre segítő értéket az igazságosság minden művének a világban.”[7]

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6). Eltelnek majd vele, mert arra éheznek és szomjaznak, hogy igaz kapcsolatuk legyen Istennel, embertársaikkal és az egész teremtett világgal.

Nevelés a békére

5. „A béke nemcsak a háború hiánya, és nem korlátozható a szembenálló erők egyensúlyának biztosítására. A béke nem érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül”.[8] A béke az igazságosság gyümölcse és a szeretet eredménye. A béke elsősorban Isten ajándéka. Mi, keresztények, hiszünk benne, hogy Krisztus a mi igazi békénk: Őbenne és az ő keresztjében engesztelte ki Isten önmagával a világot és ezzel rombolta le azokat a gátakat, amelyek elválasztották egymástól az embereket (vö. Ef 2,14-18); benne egyetlen, szeretetben kiengesztelődött családot alkotunk.

Ám a béke nem csupán ajándék, amit elfogadunk, hanem olyan mű is, amit mi építünk. Ahhoz, hogy valóban békességszerzők legyünk, nevelni kell saját magunkat az együttérzésre, a szolidaritásra, az együttműködésre, a testvériességre, és tevékenyeknek kell lennünk a közösségeinken belül. Éberen kell őrködnünk, hogy felébresszük a lelkiismereteket nemzeti és nemzetközi kérdésekben; és hogy belássuk a gazdagság újraelosztását, a növekedés előmozdítását, a fejlődés érdekében történő együttműködést és a konfliktusok megoldását célzó  megfelelő megoldások keresésének fontosságát. „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket”, mondja Jézus a Hegyibeszédben (Mt 5,9).

A mindenkire vonatkozó béke az egyes emberek igazságosságából születik meg és senki sem kerülheti meg azt az alapvető kötelességet, hogy saját hozzáértésének és felelősségének megfelelően törekedjen az igazság előmozdítására. Különösképpen az eszményekhez mindig ragaszkodó fiatalokhoz fordulok, hogy legyen türelmük és kitartásuk az igazságosság és a béke kutatásában; s hogy még akkor is ápolják önmagukban az igazságosság és igazság iránti elkötelezettségüket, ha ez áldozatokat követel és szemben kell haladni az árral.

Emeljük fel tekintetünket Istenhez

6. Amikor az igazságosság és a béke nehéz útját kell járnunk, hajlamosak vagyunk feltenni a kérdést, amit a zsoltáros így fogalmazott: „Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra?” (Zsolt 121,1).

Mindenkinek, ám különösképpen a fiataloknak szeretném leszögezni: „Nem az ideológiák menthetik meg a világot, csak egyedül az, ha az élő Istenhez fordulunk, aki a mi teremtőnk, szabadságunk biztosítéka, mindannak a biztosítéka, ami valóban jó és igaz… ha fenntartások nélkül Istenhez fordulunk, aki mindannak a mértéke, ami igazságos és aki ugyanakkor maga az örök szeretet. És mi más menthetne meg bennünket, ha nem a szeretet?”.[9] A szeretet örül az igazságnak, ez az az erő, amelynek révén képesek leszünk munkálkodni az igazságért, az igazságosságért, a békéért munkálkodni, mert a szeretet mindent elfed, mindent remél, mindent elvisel (vö. 1 Kor 13, 1-13).

Kedves fiatalok, ti nagy ajándékot jelentetek a társadalom számára. Ne engedjétek, hogy úrrá legyen rajtatok a kicsinyhitűség a nehézségek láttán és ne engedjetek a hamis megoldásoknak, amelyek gyakorta a problémák megoldásának rövidebb útjaként tárulnak elétek. Ne féljetek elköteleződni, vállalni a fáradságot és az áldozatot és ne féljetek olyan utat választani, amely hűséget és kitartást, alázatot és önátadást követel tőletek. Éljétek meg bizalommal fiatalságotokat és azokat a mély vágyakat, amelyeket éreztek a boldogság, az igazság, a szépség és az igazi szeretet iránt! Éljétek meg intenzíven életeteknek ezt a gazdag és lelkesedéssel teli időszakát!

Legyetek tudatában, hogy ti magatok is példák vagytok a felnőttek számára és annál inkább azok lesztek, minél inkább törekedtek rá, hogy túllépjetek az igazságtalanságon és a romlottságon, minél inkább kívánjátok a jobb jövőt és minél inkább munkálkodtok ennek megvalósulásán. Legyetek tudatában a bennetek rejlő lehetőségeknek és ne zárkózzatok be magatokba, hanem legyetek képesek dolgozni egy mindenki számára fényesebb jövőn. Soha nem vagytok ebben egyedül. Az Egyház bízik bennetek, figyelemmel kísér benneteket és szeretné felajánlani legnagyobb kincsét, annak lehetőségét, hogy felemeljétek a tekinteteteket Istenhez, találkozzatok Jézus Krisztussal, aki maga az igazságosság és a béke.

Most mindazokhoz a nőkhöz és férfiakhoz szólok, akik szívükön viselik a béke ügyét! A béke nem olyan kincsünk, amit már megszereztünk, hanem cél előttünk, amely felé mindnyájunknak törekednie kell. Tekintsünk megnövekedett bizalommal a jövő elé és bátorítsuk egymást ezen az úton. Dolgozzunk azon, hogy világunknak emberibb és testvériesebb arcot kölcsönözzünk és érezzük át egységünket a jelenlegi és eljövendő fiatal nemzedékekért viselt felelősségben, legfőképp abban, hogy békeszeretőknek és béketeremtőknek neveljük őket. Ennek a tudatosságnak az alapján küldöm számotokra ezeket a gondolatokat és a felhívásomat: egyesítsük szellemi, erkölcsi és anyagi erőinket, hogy „a fiatalokat az igazságosságra és a békére neveljük”.

Vatikánvárosban, 2011. december 8-án

Benedictus PP XVI