A csepeli önkormányzat 10 millió forintos felajánlását, valamint hat csepeli általános iskola, csepeli közéleti személyek és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet további több millió forintos anyagi támogatását juttatták el három kárpátaljai magyar településre – Beregsomra, Csonkapapira és Beregszászra - július 7-én. A küldöttség tagja volt mások mellett Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Ábel Attila alpolgármester, Samna Gábor kabinetfőnök. Az eseményeken részt vett Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke és Fráter Olivér elnökhelyettes.

Beregsom néhány kilométerre fekszik a magyar határtól. Apró település, lakóinak száma kereken 1094, ebből 96 százalék magyar. A népesség évről évre fogy, mert kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak.

Arról pedig csak inkább magunk között beszélünk, mert hivatalosan nem szabad, hogy a kelet-ukrajnai harcok miatt besorozásra hívott férfiak külföldre, főként Magyarországra menekülnek – mondta egy helyi elöljáró név nélkül. – Ha pedig elmentek, nem biztos, hogy visszajönnek.

A falu utcái – akárcsak az egész kárpátaljai térségben – szinte járhatatlanok a rengeteg kátyútól; pénz nincsen a felújításukra. Pénz pedig ennél fontosabb ügyekre sincsen. Fejleszteni kéne az egészségügyi és az oktatási intézményeket, munkát biztosítani a lakóknak, megoldani a téli fűtést, mert hirtelen nagyon megugrott az energia ára. A gáz díja a hétszeresére emelkedett, de az áram is a többszörösébe kerül. Nincs a megélhetésnek olyan területe, amely olcsóbb lett volna az utóbbi időben. Mindenki fizeti a kötelező hadiadót, ráadásként pedig retteghetnek a férfiak, hogy mikor érkezik meg a katonai szolgálatról szóló hadparancs.

Megható a fogadtatás, ahogyan a beregsomi, csonkapapi és beregszászi elöljárók, kisiskolás gyerekek köszöntik a Magyarországról érkező küldöttséget. Úgy tekintenek a vendégekre, mint akik egy gazdag ország szülöttei, de ők, a szegény kárpátaljaiak jóformán semmivel nem tudják meghálálni az anyaország jóindulatát. De hát ki tartozik kinek? Miért kéne az ott élő magyaroknak szégyenkezniük amiatt, hogy a sors szeszélye folytán Kárpátalja Ukrajna részeként keserves történelmi időket él át? Mégis, ha csak egy napra is, mindent előteremtettek, amit csak tudtak, hogy a vendégek kedvébe járjanak. Sütöttek, főztek az asszonyok, hogy svédasztal várja a küldöttség tagjait; népviseletbe öltözött óvodás gyerekek tanultak be énekeket és táncokat, hogy szórakoztassák a magas rangú személyeket. Miközben tudható, hogy gyakran kevés ennivaló jut a saját asztalukra, és a gyerekek egymás ruháját viselik, mert nem telik újra.

Egy vegyes tüzelésű kályhára kell a pénz

Beregsomban a református parókia dísztermében találkoztak a helyi elöljárók a vendégekkel. Ott volt dr. Nagy Petronella beregszászi konzul, Kincs Gábor, a Beregszászi Járási Állami Adminisztráció elnöke, Seder Ilona, a Beregszászi Járási Tanács elnöke. A beregsomiak részéről Hegedűs Attila polgármester, Farkas Ernő, a Beregsomért Jótékonysági Alapítvány elnöke, Jakab Attila református lelkész.

Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese emlékeztetett rá, hogy Orbán Viktor miniszterelnök idén márciusban kérte fel a magyar önkormányzatokat, hogy segítség a kárpátaljai magyar falvakat. Csepel önkormányzata az elsők között, a budapesti önkormányzatok közül a legnagyobb összeget, 10 millió forintot ajánlott fel. Beregsomnak ebből négymillió forint jutott. Az erről szóló szerződést Ábel Attila és Farkas Ernő írta alá a helyszínen. „Öröm számunkra, hogy az elsők között segíthetünk. Bízom benne, hogy az önök sorsa jobbra fordul, és lelkiekben megerősödnek” – mondta Ábel Attila.

Németh Szilárd arról beszélt: „Súlyos probléma, hogy két keresztény európai ország háborúzik egymással, s ebben a konfliktusban a magyarok is érintettek akaratukon kívül. Minden magyar felelős minden magyarért. Úgy próbálunk segíteni, ahogyan leginkább tudunk. Nemcsak közpénzt nyújtunk át adományként, hanem közéleti személyek, gyerekek felajánlásából összegyűlt összeget is. Hat csepeli általános iskola diákjai egy darab csoki áráról mondtak le, Bogányi Gergely zongoraművész pedig egy koncerten befolyt tiszteletdíját ajánlotta fel”.

Hegedűs Attila beregsomi polgármester azt mondta, hogy jó célokra fordítják a pénzt. Sok cél van, amelyre költhetnék az összeget, de ki kell választaniuk a legfontosabbakat. Ez pedig az óvoda, a felcseri épület és a polgármesteri hivatal fűtésének korszerűsítése. Egy vegyes tüzelésű kályhát helyeznek üzembe, amellyel olcsóbban és hatékonyabban tudják kifűteni télen a helyiségeket.

Elmenekülnek a fiatal férfiak

Csonkapapi alig tíz perc járásra van Beregsomtól gépkocsival. Itt is egyre csökken a lakosság száma, jelenleg 870-en élnek a faluban, 97 százalékuk magyar. Innen is rendre vinnék el katonának a magyar férfiakat, akik azonban igyekeznek elkerülni a szolgálatot. Ugyanúgy halkan, csak négyszemközt súgják oda, mint más településeken:

Semmi információt nem tudunk azokról, akik a harctéren vannak. A katonák mobiltelefonjait letiltották, hogy ne beszéljenek a valós helyzetükről. Akik pedig visszatértek Donyeck alól, szinte egy árva szót sem szólnak a megpróbáltatásaikról, mert hallgatásra vannak kényszerítve. Olykor mégis megemlítik, hogy a hadseregben fejetlenség uralkodik és elviselhetetlen a szenvedés. Nem egy katona van, aki elvesztette az eszét; a bolondokházában őrzik őket.

A csepeli önkormányzat Csonkapapinak is négymillió forintot juttatott, amelyről ugyanúgy szerződést írtak alá, mint Beregsomon. Németh Szilárd rövid beszédében utalt rá, hogy ismerik az itt élők gondjait, ezért is gyűjtöttek pénzt. A kárpátaljai magyarok számíthatnak Magyarországra és a csepeliekre.

Kiss Pál, Csonkapapi polgármestere ünnepi hangulatban, láthatóan elérzékenyülve köszönte meg az adományt. Ismertette a falu több évszázados történetét, majd rátért a jelen korra: „A fiatalokat nehéz megtartani a faluban, mert a jobb megélhetés reményében külföldre, elsősorban Magyarországra vándorolnak. Mások a sorozások miatt menekülnek el, mert nem akarnak meghalni egy értelmetlen háborúban. Trianon következményeit viseljük magunkon. De mi összetartozunk, egy nemzet részei vagyunk. Isten segítse Magyarországot, hogy tovább erősödjék!”

A polgármester még elsorolta, mire költenék a pénzt. Ki kell cserélni az iskola épületének nyílászáróit, az óvoda fűtésrendszere felújításra szorul, a gyerekek étkeztetésének támogatásából az önkormányzat is kivenné a részét, mert eddig mindent a szülők fizettek. De másra nem futja, pedig még hosszú lenne a lista.

Beregszász is köszöni az adományt

Irány Beregszász, a régió legnagyobb városa, ahol még mindig többségben élnek a magyarok. A csepeli önkormányzat a Beregszászi 6. számú Általános Iskolának adományozott 2 millió forintot, de ezen felül még 1,2 milliót adott, amely összeget a csepeli közéleti személyek gyűjtöttek össze. A Nemzetstratégia Kutatóintézet további 2 millió forint támogatást nyújtott, amelyet Szász Jenő elnök jelentett be. „Két nyomós okunk is volt rá, hogy a csepeli önkormányzat figyelmébe ajánljuk az iskolát. Az egyik, hogy az iskola csaknem 150 éves, és régen volt felújítva. A másik, hogy Csepel élen jár a határon túli magyarok megsegítésében, és az oktatás fejlesztésére, a gyerekek támogatására szívesen áldoztak pénzt” – mondta Szász Jenő.

File Klára iskolaigazgató arról beszélt, hogy „Kárpátalja egyik legöregebb épülete az iskola, és ilyen jelentős felújítás még soha nem történt. Kicserélik a nyílászárókat, korszerűsítik a fűtésrendszert, kifestik az osztálytermeket. Jó érzés megtapasztalni, hogy az iskola fejlődik, gyarapodik, s így a tanintézet tevékenysége is termékenyebb lesz”.

Babják Zoltán beregszászi polgármester azt mondta, hogy minden kezdeményezést, amely Magyarországról érkezik, köszönettel vesznek. Polgármesterként biztosítja, hogy megfelelő módon, átláthatóan kezelik az adományokat.

Szász Jenő ezt követően meghívta a küldöttség tagjait és minden érdeklődőt a Boldogasszony kiállítás megnyitójára, amelyet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán rendeztek. Az itt elhangzott beszédében ismételten a magyarság összefogását emelte ki.

Csarnai Attila

fotó: Jablonykó Tamás