Tisztelt Polgármester úr, kedves Hölgyeim és Uraim, tisztelt Ünneplők!

„Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság!” – írta Petőfi Sándor, amit Krúdy Gyula így egészített ki: „Ó, miért nincs mindennap Március 15-ike!” Vajda János pedig Petőfi napjának keresztelte el, ezt a 167 évvel ezelőtti tavaszi napot. Ma mi, csepeliek is tisztelettel emlékezni és büszkén ünnepelni jöttünk össze a költő szobránál illetve itt a művelődési házban egyaránt. És Polgármester úr is hamarosan köszönetét fejezi ki egész Csepel nevében azoknak, akik a neves és névtelen, de mindenképpen hős elődeinkhez méltón nap, mint nap, ha úgy tetszik saját „őrhelyükön” szolgálták, szolgálják a magyarok, a csepeliek ügyét. Petőfi is tudta, hogy „Ott áll majd a krónikákban/Neved, pesti ifjuság, …”.

Tisztelt Egybegyűltek!

Az előbb említettem a Görgey Artúr téri szobrunkat. Sokféleképpen ünnepelhetünk, szónoklatokkal, felvonulással, katonai tiszteletadással, de a Petőfi szobornál „kiültetett”, apró óvodás és picike iskolás kezek által készített nemzeti színű papírzászlócskák, és a mindannyiónk által viselt kokárdák a legkifejezőbbek. Nemzeti összetartozásunkat, büszke múltunkat, reményteli jövőnket, a nemzeti cselekvőképességet hirdetik. Ettől az évtől március 15-éhez szorosan kapcsolódik a forradalom következő napján, 16-án elkövetkező ünnepünk, a magyar zászló és címer napja.

A zászlók évszázados plántálása, a kokárda viselésének büszkesége, ha úgy tetszik egy régi magyar szokás törvénye, a civil magyar polgárok kérése bírta rá a törvényhozókat ennek a napnak jogszabályba foglalására.

Tisztelt Csepeli Polgárok!

1848 márciusának idusán a magyarok vér és erőszak nélkül, pusztán csak a nemzet iránti szeretetükre és a kemény munkájukra támaszkodva egy erős, független Magyarországot álmodtak meg. Tisztelet a bátraknak, akik már akkor tudták, hogy magyar nemzet csak úgy vethet véget az állandó nyomásgyakorlásnak és csak úgy válhat Európa részévé, ha előbb kiáll saját magáért és a magyar nemzeti érdekekért.

1848 hősei nemcsak a bátor harcra voltak készek, de – ami mindig kivételes a történelemben –, képesek voltak az egységre és a közös gondolkodásra is abban, hogy mit kíván a magyar nemzet.

Ők már akkor tudták, hogy Magyarországnak csak úgy lehet esélye, ha béke, nyugalom, szabadság és egyetértés van legfőbb közös ügyeinkben. Tudták, hogy Magyarország csak úgy erősödhet, ha stabilitás van. Tudták, hogy semmilyen szélsőségnek nem szabad teret engedni, mert az az egész magyar nemzet létét fenyegeti. A magyar nemzet jövőjét az összefogásra és kemény munkára építették.

Tisztelet a bátraknak, akik egy olyan polgári Magyarországért kezdtek keményen harcolni, ahol a magyar nép által választott Országgyűlés és kormány képes a magyar nemzeti érdekekért következetesen és felelősen dolgozni. Olyan kormányt és parlamentet akartak, amely nem idegen hatalmaknak akar megfelelni, nem idegen hatalmakat akar kiszolgálni, hanem csak és kizárólag a magyar népet.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

1848-ban a magyarok olyan országról álmodtak, ahol megkezdődik a kiváltságok felszámolása, ahol mindenki teherbíró képességével arányosan részt vesz a közterhek viselésében, ahol az adórendszer nem a keményen dolgozó magyar emberekre van kiélezve, hanem azokra is, akik korábban mindig megúsztak mindent.

A magyarok már akkor tudták, hogy saját, felelős, nemzeti bank nélkül nem lehetnek biztonságban. Tudták, hogy egy rossz, az idegen hatalmakat szolgáló jegybank fenyegeti a magyarok biztonságát. ’48 bölcsességét ma saját szemünkkel láthatjuk. Látjuk, hogy mit jelent az, ha végre olyan nemzeti bankja van hazánknak, amely képes feltárni az évtizedes pénzügyi korrupciót, amely nem hagyja, hogy a keményen dolgozó magyar embereket újból és újból meglopják, de nem hagyja magukra a bajban a devizahiteles családokat sem.

Tisztelt Hölgyek és Urak! Kedves Barátaim!

Talán mi vagyunk az első nemzedék, amely elérheti mindazt, amit ’48-ban a magyarok már maguknak kívántak. A mi nemzedékünk ma megélheti, hogy a konfliktusokkal és válságokkal teli Európában Magyarország mégis erősödik. Európa élén járunk a gazdaság szélesítésében, a munkanélküliség felszámolásában és a családok megélhetési költségeinek, ha úgy tetszik a rezsinek a csökkentésében, a szociális biztonság megteremtésében. Rendbe raktuk pénzügyeinket, elszámoltatjuk a bankokat, az országot és a családokat pedig megszabadítjuk a nyomasztó adósságtól. Minden erőnkkel segítjük a gyermeket nevelőket és a keményen dolgozókat a könnyebb megélhetésben. Már elég erősek vagyunk végre ahhoz is, hogy anyagilag is elismerjük a pedagógusok, a rendőrök, a katonák, az egészségügyi és a szociális dolgozók, a sportolók munkáját. Sorra újítjuk fel kórházainkat, az iskoláinkat, a bölcsődéinket, a nemzeti építészeti és kulturális örökségünket. A megújuló Magyarországra egyre többen kíváncsiak, Európában nálunk bővült legjobban a turizmus. Visszaszereztük a korábban elherdált nemzeti vagyonunk jó részét, és nem hagyjuk, hogy bárki többé elvegye tőlünk. Visszaszereztük korábban elveszített nemzeti önbecsülésünket, és nem hagyjuk, hogy bárki többé elvegye azt tőlünk. Idén belevágunk a rendszerváltás óta legnagyobb gazdaságfejlesztési programba, amellyel megsokszorozzuk a hazai vállalkozások, települések erejét. Kerületünkben úgy erősítjük a sportéletet, a kultúrát, a közlekedést, hogy semmilyen kötelező vagy önként vállalt feladatunkat sem kell feladnunk. Legfontosabb célkitűzésünk Csepel környezetbarát újraiparosítása, munkahelyek teremtése, a Weiss Manfréd Terv megvalósítása. Ehhez, a most elfogadott, több százmillió forintos tartalékkal bíró kerületi költségvetésünk stabil alapot biztosít.

Tisztelt Ünneplők, kedves Csepeliek!

Magyarország és Csepel erősödik, és azt is tudjuk, hogy ez az elmúlt évek összefogása, bátorsága és kemény munkája nélkül nem sikerülhetett volna. Összefogás, bátorság és kemény munka nélkül most és a jövőben sem sikerülhet.

Magyarország és Csepel erősödik, és nem szabad hagynunk, hogy erről az útról letérítsenek ugyanazok, akik egyszer már teljes reménytelenségbe, eladósodásba és szegénységbe sodorták az országot és a kerületet.

Hajrá Magyarország, hajrá Csepel!