Miről döntünk most vasárnap valójában? Miért fontos szavazni? – kérdezik még mindig sokan.
A válasz egyértelmű: a 2010-ben elkezdett építőmunka helyi szintű folytatásáról döntünk. Az idei országgyűlési választáson nem volt kormányváltó hangulat, az ország újabb ciklust szavazott Orbán Viktornak és a Fidesz–KDNP-kabinetnek. Sokan gondolhatták, hogy ha a balliberálisok is kaptak az országtól nyolcévnyi kormányzási lehetőséget, akkor most a polgári oldal is mutathassa meg nyolc alatt a tudását. Csakhogy a két oldal kormányzása közötti különbség már most szembeötlő…
Ne felejtsük el, hogy 2010 és 2014 között az országnak még a múlt terheitől is meg kellett szabadulnia.
A szocialisták „szociális érzékenységnek” kikiáltott pénzosztása és felelőtlen gazdálkodása miatt Magyarország az EU szégyenpadjára került, túlzottdeficit-eljárást indítottak az ország ellen. Ennek megszüntetésére két út kínálkozott. Az egyik a brutális megszorítások az IMF és a hazai balliberálisok által mindig is szorgalmazott s követett politikája. Ne legyenek kétségeink! Bármit is mondanak a választás előtt, bármit is ígérnek a hatalom megszerzése érdekében, hatalomra jutva ismét a bankok, multicégek és a nyugati hatalmak (EU és az Egyesült Államok) érdekeit tartják majd fontosabbnak. Mivel szinte ugyanazok a politikusok irányítják ma is a baloldalt, mint 2002 és 2010 között, valamint a változásnak semmi jelét nem mutatják, miért hinnénk el, hogy most másként cselekednének?
Országszerte baloldali és liberális polgármesterek privatizálták a városi víz- és csatornaműveket, szervezték ki ilyen-olyan cégekbe a helyi szolgáltatásokat 2010 előtt. Előszeretettel vettek fel banki hiteleket, vagy magas adókat vetettek ki a cégekre és az emberekre. Az ország egyenlőtlenül fejlődött. A baloldal Budapestre, azon belül is pusztán néhány presztízsberuházásra (4-es metró, Combino villamosok) koncentrált. A vidék és a főváros pereme alig fejlődött. De a 2010-es esztendő ebben is érdemi változást hozott. A balliberálisok nyolcévnyi rossz kormányzása után a kivéreztetett, eladósított, stratégiai vagyonától megfosztott ország megrázta magát, talpára állt, és megtanult igent mondani.
A magyar emberek többsége 2010-ben és 2014-ben is igent mondott az igazságos tehermegosztásra, amelyben immáron a multicégek és a bankok is részt vesznek. Ezzel egy időben nemet is mondtunk a neoliberális gazdaságpolitikára. A szavazók igent mondtak a szolidaritásra is, amely kezd helyreállni szegény és gazdag, város és vidék, az ország keleti és nyugati része között. A sokat szidott közmunkaprogram ugyanis a munka világába vezeti vissza a felnőtteket, és jó példát ad a felnövekvő nemzedéknek. Már nem csak Budapest fejlődik, az ország pénzét már nem csak néhány kiemelt beruházásra költjük. A polgári kormány nemcsak átvállalta az önkormányzatok adósságát, de rögtön be is húzta az adósságféket. Az iskolák állami felügyelet alá helyezése a szegényebb vidékeken az oktatás színvonalának javulását jelenti, hiszen a szegény helyi önkormányzatok helyett immáron az állam üzemelteti az iskolát. Az az állam, amely egyébként növelte a stratégiai ágazatokban a magyar (és ezen belül az állami) tulajdon arányát.
A híresztelésekkel szemben ugyanis a számunkra mintaértékű államokban is hasonló a helyzet. A német, osztrák, svéd vagy francia állam, a tartományok vagy nagyvárosok is saját tulajdonban tartják a közműcégeiket, vagy megőrzik az irányítás jogát. Nálunk ezt a balliberális kormányok és polgármesterek aprópénzre és üveggyöngyre váltották.
A 2010-ben megkezdett munka folytatásához azonban egységre van szükség! Az országos politika kérdéseiről idén áprilisban döntöttünk, most szűkebb lakókörnyezetünk jövője a kérdés.
A Fidesz–KDNP jelöltjeire adott szavazat biztosítja a megkezdett munka folytatását, a 2018-ig hátralévő időben rejlő lehetőség maradéktalan kihasználását. Legközelebb négy év múlva dönthetünk. Ha a mostani kormánypártok nem élnek a lehetőséggel, akkor bukni fognak.
Az ellenzéki jelöltek többsége települését a kormánnyal szembeni politikai harc és konfliktus szolgálatába állítaná. Túszul akarják ejteni a településeiken élőket. Minél rosszabb a helyzet helyben, annál mélyebb az árok. Aki ilyen településen szeretne élni, és négyévnyi harcra, konfliktusra, az nyugodtan szavazzon azokra, akik országos témákkal kampányolnak helyben. A többiek pedig szavazzanak az ország többségével a megkezdett munka folytatására!