Az oktatás legfontosabb kérdéseiről beszélgettünk Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkárral, aki portálunknak adott interjújában kijelentette, a Nemzeti Pedagógus Kar komoly támaszt és erkölcsi erőt jelenthet a tanárok számára.

- Az idei tanév egyik fontos változása a kísérleti tankönyvek debütálása. Miben mások ezek a könyvek?

Ezek a tankönyvek tartósak, több évfolyam kiszolgálására is alkalmasak, és az áruk is jóval kedvezőbb. Az idei évben a családok zsebében maradt a tankönyvellátás átszervezésének köszönhetően félmilliárd forint, az állam pedig mintegy egymilliárdot takarított meg. Fontos célunk volt, hogy olyanok legyenek ezek a tankönyvek, amit örömmel vesznek kézbe a diákok, ami megragadja és fenntartja a figyelmüket. Ennek jegyében színes borítók, jól áttekinthető ábrák, ötletes feladatok könnyítik majd meg a tanulást.

- Sokan úgy vélik, ilyen rövid idő alatt nem lehet tankönyvet írni.
A kísérleti tankönyvek bevezetése nem pusztán a korábbi tankönyvek tartalmi átírását jelenti, hanem jóval több ennél. Számos iskolában vállalkoztak arra tanárok, tanítók, hogy a tanév során folyamatosan jelzik az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek a saját megfigyeléseiket és javaslataikat, és a következő tanévben már ezeknek a tapasztalatoknak a figyelembe vételével alakulnak tovább a tankönyvek.
Tehát a pedagógusok napi rutinja és az osztálytermi gyakorlat alapján válnak véglegessé a kísérleti tankönyvek, egy korszerű digitális tananyaggal együtt. Úgy gondoljuk, a tudatos internethasználat és információszerzés nemcsak fontos képesség, de támogathatja is a tanulást. A mai gyerekeket már körbeveszik a modern kütyük, számukra ez már természetes, ehhez a tankönyveknek is idomulniuk kell.
- És mit üzen azoknak, akik a kísérleti tankönyvek minőségét kifogásolják?
A tankönyveket kiváló szakemberek készítették, olyan személyek, akik maguk is részt vettek, vesznek a tanárképzésben, szakos, illetve módszertani oktatóként, és emellett tankönyvírási tapasztalattal is rendelkeznek. Minden tankönyv átment egy komoly lektorálási folyamaton, ráadásul emellett azt is megvizsgálta egy szakértő, hogy a gyermekek korának, pszichés érettségének, képességeinek megfelelőek-e a könyvek.
Én semmiképp nem mondanám azt, hogy nem volt elég körültekintő a folyamat. Sokan hajlamosak elfeledkezni arról, amikor az elmúlt években néhány kiadó időnként bevezetett egy-egy újítást, majd hirtelen lecserélte a korábbi tankönyvet. Érdekes módon ez akkor senkinek nem szúrt szemet…
- Ha már a tankönyveknél tartunk: az LMP bejelentette, pert indít a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ellen a kiadófelvásárlásokra vonatkozó adatok megismerhetősége érdekében. Ön hogyan kommentálná ezt a hírt?
Szíve joga bárkinek pert indítani, jelen pillanatban azonban nincsen tudomásunk ilyen eljárásról.
- Ez a tanév már úgy kezdődik, hogy felállt a Nemzeti Pedagógus Kar. Milyen szerepet szánnak ennek a testületnek?
Elsőként szeretném leszögezni, hogy ez nem egy szakszervezeti modell, hanem tulajdonképpen egy kamara vagy köztestület formájában működő szervezet. A szakszervezeti forma ugyanis elsősorban a munkáltatók és munkavállalók közötti problémák rendezésére jött létre, de tartalmi kérdésekben mégiscsak más tárgyalni egy alapvetően a szakmára, a szakmai érvekre építő szervezettel. A Nemzeti Pedagógus Karnak az a feladata, hogy segítsen kidolgozni a köznevelés rendszerét befolyásoló törvénymódosításokat, változásokat, emellett reményeink szerint komoly szereppel bír majd a pedagógusok erkölcsi elismertségének, tekintélyének megerősítésében is.
- Ez mit jelent a gyakorlatban?
Nyáron felborzolta a kedélyeket egy 25 évvel ezelőtti, egy budapesti gimnázium egykori tanárához köthető, kiskorú gyermekek rovására elkövetett bűncselekményi kör. Ezt az esetet az elévülés miatt nem lehet bűncselekményként szankcionálni, ugyanakkor ennek kapcsán világosan látszik többek között az is, hogy a szakmának szüksége van egy etikai, erkölcsi normák mentén kialakított, saját magára írt etikai kódexre. Ha ez létezik, és ebből sugárzik egyfajta erő és tekintély, akkor elkerülhető lenne, hogy egy ehhez hasonló esetben ne alakuljon ki csönd: a kollégák ne váljanak akaratlanul is cinkossá a hallgatásukkal. A Nemzeti Pedagógus Kar tulajdonképpen morális alapon szót emelhet egy ilyen esetben, míg a munkáltató, a fenntartó mindig csak akkor tud tenni valamit, ha van fegyelmi, illetve büntetőjogi eljárás.
Közel húsz éve előírja a gyermekvédelmi törvény a kiskorú bántalmazásának bejelentési kötelezettségét, nagyon sok esetben azonban mégsem volt elég a támogató erő; nem volt elég erős a gyermekvédelem rendszere, vagy esetleg a tantestület nem tudott a tanár mögé állni az ügy kapcsán. Ezen a területen szerencsére nagyon sok minden változott pozitív irányba, egyre inkább érzékelhető a gyerekek fokozottabb védelme az iskolai környezetben, de úgy gondolom, komoly támaszt, erkölcsi erőt jelenthet a Nemzeti Pedagógus Kar erélyes fellépése is.
- Akkor mégis miért váltott ki sok tanárból ellenkezést a testület megalakítása?
Aki nem akarja meghallani, hogy miről szól ez az egész, az nem fogja meghallani…
- Balog Zoltán már a miniszterjelölti meghallgatásán elismerte, és Ön is utalt már rá, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) nem úgy működik, ahogy azt szerették volna. Milyen tervek vannak az átalakításra?
Szükségesnek látjuk, hogy csökkentsük a távolságot az országos központ és a járások között, ezért a járási és országos tankerületek közé beékelődik majd egy megyei szint is. Ez alapvetően egy feladatmegosztáson
alapuló szervezeti szint  lesz, egyébként a megyei központok járási tankerületei jelenleg is egy kicsit több feladatot visznek, mivel ők koordináló szerepet is ellátnak.
- Ezek szerint az eddigi modell nem volt elég hatékony?
Én sokkal inkább azt gondolom, hogy az általános pénzügyi folyamatok és a gazdálkodás mechanizmusának rugalmasabbá, gördülékenyebbé tétele miatt van szükség a megyei szintre. Korábban adódhattak problémák a működéssel, a gyorsasággal kapcsolatban, hiszen nyilván vannak olyan igények, melyeknek átfutási ideje nem mindegy az iskola napi működése szempontjából. A szervezet átalakítása során igyekszünk helyi szinten hagyni azokat a feladatokat, amelyek az iskola mindennapjait, a gyerekek iskolában töltött napjait érintik.
- Mit tapasztal a tankerületi vezetőkkel, illetve az intézményvezetőkkel való találkozásai során?
Egyfajta várakozást érzékelek a részükről. A rendszer átalakításának az első éve erőltetett tempót követelt mindenkitől, nyilván ennek okán most mindenki azt várja, hogy a KLIK rá tudjon hangolódni a helyi ügyek intézésének gyorsítására, és az iskola mögé tett erők összeadására. Erre az intézményre ugyanis azért van nagy szükség, hogy az iskolarendszer mögött legyen egy támogató, működtető, irányító szervezet, ami képes kiszolgálni azt a köznevelési célt, miszerint az esélyteremtés minden óvoda és iskola feladata. Az a cél, hogy attól függetlenül, hogy egy kis faluban, vagy egy nagyvárosi iskolában tanul egy gyerek, a benne rejlő tudást, a képességeit a lehető legjobban kibontakoztathassa.

(fidesz.hu)