Rubik Ernő feltalálót és Kertész Imre írót a Magyar Szent István Renddel tüntette ki Áder János köztársasági elnök augusztus 20-án, az állami ünnepen a legfőbb közjogi méltóságok jelenlétében a Sándor-palotában.

„A magyar állam legmagasabb kitüntetésére azok válnak méltóvá, akik egyedülálló teljesítményük mellett olyasmit adtak nemzetünknek, aminek önmagán túlmutató jelentősége van” – hangsúlyozta a kitüntetések átadása után mondott beszédében az államfő. Az eseményen jelen volt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

A kocka és feltalálója: Rubik Ernő

Rubik Ernő, a Rubik-kocka feltalálója idén töltötte be 70. életévét. A kocka sikere lehetővé tette számára, hogy csakis azt csinálja, amit szeret, ugyanakkor hatalmas lekötöttséggel járt, így a rendszeres tanítást abbahagyta, jelenleg csak a stúdióbeli munkájával, szoftveres és építészeti témákkal, számítógépes játéktémákkal foglalkozik. „Az a lényeg, hogy amivel foglalkozom, abban örömömet leljem” – mondta egy interjúban. Egy másikban pedig így vallott: „Nem én vagyok itt a fontos, hanem a kocka. Sőt, még csak nem is a kocka, hanem a hatása: hogy miként tudott ennyi emberre és ilyen sokáig hatni, hogyan tudott évtizedeken át, miközben a világ óriásit fordult, ugyanúgy népszerű lenni az új generációk számára is.”

Bűvös kockája a nehezen megoldható, bonyolult problémák kezelésének jelképévé vált, kirakása „csüggesztő feladatnak tűnik, de a kitartás, a töretlen összpontosítás és a kreativitás meghozza gyümölcsét”. A kocka számos magyar és külföldi filmben jelent meg az egyes szereplők magas intelligenciájának bizonyítására, képzőművészeti alkotásokat ihletett meg, magazinok címlapfotójaként szerepelt. A magyar találékonyság szimbólumát ábrázoló térplasztika áll az óbudai Graphisoft parkban is. 2014-ben a magyar kormány nemzetközi építészeti tervpályázatot írt ki a magyar szellem szimbólumának is tekinthető találmány által inspirált Kreativitás-központ létrehozására a budapesti Rákóczi híd budai hídfőjénél.

A Sorstalanság és írója: Kertész Imre

Kertész Imre az első irodalmi Nobel-díjas magyar író, idén tölti be 85. életévét. Sorstalanság című 1975-ös regénye igazából 2002-ben lett idehaza és a világon is közismert és elismert, amikor ezért a művéért megkapta a Nobel-díjat. A díjat odaítélő bizottság akkor így indokolta döntését: „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Magyarországi kiadója, a Magvető új kötetet is megjelentet az írótól augusztus végére, szeptember elejére A végső kocsma címmel, amely a kiadó közleménye szerint szokatlan és a maga nemében páratlan vállalkozás: a 2001 és 2009 között írt naplófeljegyzései és szépirodalmi vázlatai, töredékei által egy megíratlan, s talán meg sem írható regénynek a különös és fájó története idéződik meg benne. Az eredeti regényterv (A szodomai magányos címmel) még az ötvenes években merült fel az íróban, s évtizedek múltával most újra megkísérti, más-más tartalmi, formai lehetőségekkel.