Nincs rosszabb annál, mint a nyári szünetben pihenés helyett a tankönyvek fölött gubbasztani, mert az év közbeni 10 hónapos munkánk eredménye valamelyik tantárgyból elégtelen lett. Nehéz lenne olyan diákot találni, aki jókedvvel emlékszik vissza a javítóvizsgára való felkészülés időszakára, amikor egy teljes tanév anyagát pár hét alatt kellett pótolnia. Mondhatnánk persze, hogy mindenki magának köszönheti a kudarcot, miért nem tanult év közben? Ám nemcsak a nemtörődömség, az érdektelenség, a lustaság vezet ide, hanem az is, ha a diák egyszerűen nem érti, miről is beszél a tanár. Ilyenkor nehéz lépést tartani, mert a lemaradás tanóráról tanórára csak egyre nő.

A pótvizsgákat általában augusztus végén tartják, a tananyag nem központilag meghatározott, a követelményeit és az értékelés szabályait az iskola dolgozza ki. A vizsgáztató tanár témaköröket, feladatsorokat ad ki, melyre a tanulók egyénileg készülnek fel.

Vezet a matek

Lipovszky Péter tanár szerint – aki nyári tanítást is vállal - a legjobb, ha már június végén, július első hetében elkezdjük a tanulást, mert nyugodtabbakká, kiegyensúlyozottabbakká válunk és hosszú távon tartósabb tudással rendelkezhetünk. A szakember vallja: ha egész nyáron egyenletesen le vagyunk terhelve, akkor nem leszünk túlhajszoltak sem lelkileg, sem fizikailag, és akár egy egyhetes nyaralás is beleférhet a pótvizsga előtt. Nem beszélve arról, hogy az időben elkezdett, nyugodt, alapos felkészülés esetén a vizsga sikeressége is garantált.

A tankerületben végzett összesített felmérés szerint a bukási listát a matematika tantárgy vezeti, utána a magyar nyelv, történelem, fizika, kémia és a nyelvek következnek. A csepeli általános iskolákból mintegy kétszázan készülnek pótvizsgára. Peti is közéjük tartozik, mert bevallása szerint ellógta a tanulást. „Ha csak egy kicsit is figyeltem volna, most nem kellene izgulnom. Az egész nyaram ráment a tanulásra, matekoztam éjjel-nappal. Most már bánom, hogy nem tanultam, mert egy kettest biztos összehozhattam volna. Ez az én tanulópénzem, biztosan nem felejtem el. Most úgy állok hozzá, hogy sikerülni fog, a tanárom is biztat.”

A. Zs.