Jézus János evangéliumában (Jn.14. 1-12.) nagy odaadással beszél arról, hogy elmegy és helyet készít nekünk odaát. Ez nagyszerű dolog, mert az élet véges és nekünk egyszer meg kell jelennünk a másvilágon, és akkor majd nem kell keresgélnünk a helyet, mert Jézus elkészítette azt számunkra.

Ami azonban elgondolkodtat bennünket, az az, ami Tamást is foglalkoztatta, aki nagyon realista volt, és bátorsága is volt ahhoz, hogy Jézust megkérdezze: te azt mondod, hogy előremész és helyet készítesz nekünk. De hová, és milyen hely az, és hogyan jutunk oda? Ha nem ismerjük a helyet, akkor hogyan találjuk meg? Reális és jogos kérdés. Jézus mégsem magyarázza meg, hogy hol van és mi is az a mennyek országa, az örök üdvösség. Azt válaszolja Tamásnak: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki nem jut el az Atyához, csak én általam.”

Egyértelmű, hogy Jézus ezeket a közléseket jelképesen adta az apostolok tudtára. Ő nem fizikai értelemben út, hanem kijelöli számunkra a Mennyei Atyához vezető utat. Sőt segít ennek a megértésében, mikor azt mondja, csak rajta keresztül lehet az Atyához eljutni. Jézus közléséből egy dolog biztosan kiviláglik: az, hogy megismertet egy érthető fogalommal, az igazsággal, mely nélkül nem lehet eljutni az Istenhez. De az igazság fogalma is kérdést vet fel.

Mi emberek valamennyien a magunk igazát mondjuk. Abszolút igazság azonban csak egy van: az Isten. Az örök élethez csak az az igazság vezethet el bennünket, amit Jézus határozott meg. Ha ezt az utat követjük, vigaszt jelentenek számunkra Jézus szavai: „Ne nyugtalankodjék szívetek, higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek, mert Atyám házában sok lakóhely van, és majd titeket is elviszlek oda, ahol én vagyok.”

Krammer András

állandó diakónus