Május. Nyíló virágok, illatfelhőben úszó kertek… Talán az év legszebb hónapja…

Május első napján Szent Józsefet – aki keményen dolgozott családjáért, és aki minden édesapának példaképe lehet –, első vasárnapján pedig az édesanyákat, nagymamákat, és mi, katolikusok Égi Édesanyánkat, Máriát köszöntjük. Jézus a kereszten szörnyű kínok között is fontosnak tartotta, hogy anyai gondoskodás kísérje az egyházat, ezért Mária személyében édesanyával ajándékozta meg.

Nem olyan régen ünnepeltük Jézus feltámadásának ünnepét, melyet a megváltó szenvedés előzött meg, mert ő magára vette bűneinket: „…a mi betegségeinket viselte és a mi fájdalmaink nehezedtek rá.” (Izajás próféta 52,4) Amikor fájdalom vagy betegség gyötört, sokszor mondogatta édesanyám: „Bárcsak átvehetném tőled, kislányom, inkább én szenvednék, csak neked ne fájna!” Ugye érezni lehet, a jézusi kijelentés mélységét az édesanyai szavakban? Isten ezt az önfeláldozó szeretetet oltotta a szülői szívekbe.

Szavakba önthetetlen, hogy az ember, életet adhat tovább, és kísérheti, alakíthatja növekedését. Szent II. János Pál pápa apostoli buzdítása a családról így fogalmazza ezt meg: „A család alapvető feladata az élet szolgálata, s a századok folyamán beteljesedik a Teremtő ősi áldása, miközben nemzedékről nemzedékre ember adja tovább embernek az isteni képmást.” (Familiaris consortio 28.)

Dicsérjük Istent a szülői hivatás ajándékáért, de hálatelt szívvel forduljunk szüleink, nagyszüleink felé is! Életünket Isten kegyelméből nekik köszönhetjük. Ahogy Mária igent mondott az angyal szavára, úgy mondtak ők igent a mi életünkre… És ez az igen nem csak sok örömmel, de sok lemondással is jár, mert ilyen az önfeláldozó szeretet: akkor örül, ha odaajándékozhatja magát!

Sztancsikné Losonci Tímea

római katolikus lelkipásztori munkatárs