Tisztelt Csepeli Munkások, Dolgozók!

Tisztelt Képviselő Úr, Alpolgármester urak, Művész urak, Zsűritagok, kedves Megjelentek!

„Csepel Árpád földje – a magyar ipar bölcsője” hirdeti kerületünk jelmondata. Azt mindannyian tudjuk, hogy Csepel nagyszerű ipari hagyományokkal rendelkezik: Bár ezt már az elmúlt két évtizedben inkább múlt időnek állították be, sőt hagymázas, turistaparadicsomi ábrándokat kergetve próbáltak megszabadulni még a munkáskerület elnevezéstől is. Azonban kerületünk polgáraival, munkásaival egyetértve, mi ma is rendkívül büszkék Weiss Manfréd örökségére. Ezért is vagyunk ma itt közösen, hitet téve a Martinász szobor avatásán.

A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek a 20. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme, az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme volt. A gyár eleinte konzervgyártással, később tölténytárak és lőszerek előállításával foglalkozott. Itt gyártották le azt a 22 millió darab lőszert, ami később, 1920. augusztus 15-én a „Visztulai csodaként” elhíresült varsói ütközetben segítette elő a lengyel nép győzelmét a bolsevik Vörös Hadsereg felett.

Bizony kedves Barátaim, Csepelen valósult meg a magyar hadiipar hőskora, és lett településünk a nemzeti modernizáció egyik meghatározó központja. A csepeli ipart és ezzel a magyar hadiipart is egy zsidó család teremtette meg Magyarországon. A gyáralapító Weiss Manfréd közösségépítő eredményei, az ipari teljesítményen túl is rendkívül jelentősek. Gyári kaszinót és könyvtárat alapított, dolgozói lakásokat építetett és kórházat hozott létre, dalárdát, munkásotthont és számos jótékonysági egyletet működtetett. 1912-ben ő alapította meg Csepel Sport Clubot is. Csepel rendkívül sokat köszönhet neki, talán neki köszönhetjük a legtöbbet.

A gyáróriás a II. világháború után Rákosi Mátyás Művek néven üzemelt, erről talán nem is kell többet mondanunk, hiszen mindannyian tudjuk, „nomen est omen”. Annyit azonban érdemes megjegyeznünk, hogy a gyár ekkor indult el a lejtőn. A Kádári gulyáskommunizmus ezután még mélyebbre süllyesztette az ipari termelést, a műszaki kutatást, a munkáskultúrát és a munkáserkölcsöt. A rendszerváltás idejére teljes lett a káosz, a kilátástalanság, majd bekövetkezett a csőd.

1990 után személyükben ugyanazok, a hajdani MKP, MDP és MSZMP utódpártjának, az MSZP-nek a tagjai, az elv- üzlettársi összefonódás résztvevői verték az utolsó szögeket Csepel egykori büszkeségének koporsójába. Azok vették el a munkások kenyerét, akik évtizedeken át a munkások nevében szónokoltak, rájuk hivatkozva uralkodtak, s belőlük, az ő verejtékes munkájukból gazdagodtak.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Mint említettem ma itt hitet tenni gyűltünk össze. Egyrészt Weiss Manfréd örökségének, Csepel ipari és munkás hagyományainak, a gyárban dolgozó kétkezi munkásoknak kívánunk méltó emléket állítani a Martinász szobor elhelyezésével, itt a gyár főbejáratával szemben, Teller Ede szobrának tőszomszédságában.

Másrészről hitet kívánunk tenni a közös jövőnkről. Hiszünk abban, és mindent elkövetünk azért, hogy Csepel ismét a hazai ipar meghatározó központja lehessen! Legfőbb feladatunk a 21. századi, modern, környezetkímélő újraiparosítás, a munkahelyteremtés. Legfőbb célunk a munka és a kétkezi munkás becsületének visszaszerzése. Mi büszkék vagyunk arra, hogy Csepelt, még mindig munkáskerületként tartják számon!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

És most, itt az ünneplő csepeliek előtt szeretnék köszönetet mondani a szobor megalkotásában és felállításában közreműködőknek:

? Legelőször és nagy tisztelettel Blaskó János szobrászművésznek, a szobor megálmodójának, tervezőjének, megalkotójának. Hamarosan látni fogjuk, hogy esze, szíve és keze által nagyszerű mű született. A művész kiváló arányérzékkel, ideillő anyag- és alakválasztással nagyszerűségében is egyértelmű művet alkotott, és mindenki által kódolható üzenetet küldött nekünk, csepelieknek.

? Kokas Lászlónak, az építész tervezőnek.

? Lestyán Goda Jánosnak, a bronzöntőnek.

? Horváth Gábornak, a Reneszánsz Kft. képviselőjének, ők a kőfaragó munkálatokat végezték.

? Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-nek a zsűrizésért.

? A Csepeli Városgazda Zrt.-nek, akik nélkül nem lenne ma ilyen szép és gondozott a szobrot körülvevő környezet.

Még egyszer hálásan köszönöm minden közreműködőnek! Kérem, engedjék meg, hogy biztatásképpen, ha már úgy is említettem, Teller Ede szavaival fejezzem be.

A nagy magyar fizikus ezt mondta 1992-ben – két évvel a rendszerváltás után, az egyik legmélyebb válságunk kellős közepén - a Magyar Tudományos Akadémia emlékülésén:

„Tisztelt Magyar Testvéreim! A jövő nem egy nagy változáson alapszik. A jövő munkán, megértésen, együttműködésen és tisztességen alapszik.”

Köszönöm, hogy itt vannak velünk, köszönöm, hogy meghallgattak!