Boldog Jerzy Popieluszko atya, Te a kommunizmus bűnös rendszere által elárultak szentje. Neved és sorstragédiád immár elválaszthatatlanul összefonódik a XX. század Kelet-Európájának kálváriájával. Azon népek szenvedésével, akiket az őket megnyomorító nácizmus után a kommunizmus mérhetetlen pusztítása sem kímélt. Az én nemzedékem számára meggyilkolásod híre, az értelmetlen halál és a minket körülvevő politikai rendszer teljes erkölcsi bukottságának visszaigazolását jelentette elsősorban. Az áldozatod mögött rejlő mélyebb értelem felismerése, csak lassan, fokozatosan következett be a magyar lelkületben.

Te a kisemmizettek papja lettél abban a Lengyelországban, ahol 68 évvel ezelőtt, láttad meg a napvilágot, s melyet honfitársaiddal együtt úgy szerettél, hogy mártírhalálodig nem tudtál megválni tőle. De a Te szelíd mosolyod vonásai immár véglegesen rajta maradnak e mi szívünkhöz is oly közeli ország lelki arculatán.

Te a megfélemlített és megkínzott emberek papja, míg tehetted, értünk magyarokért, helyettünk is szóltál, akkor, amikor mi gyáván hallgattunk. Értünk is szenvedtél, amikor mi még a gulyáskommunizmus látszat jólétét élveztük. Ezért van helye az emlékednek szentelt kiállítás bemutatásának éppen ma, a Magyar-Lengyel Barátság Napján. Engedd, hát meg nekünk, hogy e napon egy egész nemzet nevében itt, a magyar földön mondjunk neked köszönetet földi pályafutásod és kálváriád minden stációjáért.

A Szolidaritás igéinek hirdetője! Köszönjük neked, hogy sokmilliónyi lengyel munkásemberrel együtt, akik a Szolidaritás Szabad Szakszervezet megalakításában véltek kiutat találni a szocializmus egyre mélyülő szakadékából, Te sem hárítottad soha a felelősséget a körülmények adta kényszerűségre, hanem a legreménytelenebb időkben is az állampolgári jogegyenlőségéért, a gazdasági, szociális és vallási egyenrangúságért, azaz az emberi méltóság védelméért szálltál síkra.

Az igazságot soha el nem hallgatók papja! Köszönjük neked, hogy amikor a zsarnok hatalom, a saját maga által is elismert egyezséget felrúgva, „háborút indított saját nemzete ellen”, neked első dolgod volt, hogy felkeresd a letartóztatott személyek családjait, hogy vigasztald a szenvedőket, reményt adj az elcsüggedetteknek, szociális és anyagi segítséggel könnyítsd megélhetési terheiket.

Bátorságról példát adó lelkipásztor! Köszönettel tartozunk azért is, hogy egy eljövendő jobb, igazságosabb világ reményében, vállaltad a provokációk, kihallgatások, bíróság elé állítás és börtönbe zárás szenvedését, s akkor is folytattad szolgálatodat, amikor az egyre jobban eldurvuló fenyegetésekből már nyilvánvaló volt, hogy az életedet akarják kioltani.

Szeretet hirdető apostolunk! Köszönjük, hogy az ilyen körülmények ellenére is, tovább jártad az országot, szolgáltad népedet, nyíltan hirdetve, hogy a keresztény ember nem fizethet a gonoszságért erőszakkal, nem állhat bosszút, hanem a „rosszat jóval kell legyőznie”.

Önmagadat felajánló áldozati bárány! Köszönjük, ha ilyet köszönni lehet, életed feláldozását. Tudjuk a Te áldozatot beteljesülése értünk, magyarokért is történt, a mi életünkre is kihatott, még akkor is, ha magyar társadalom akkori tömegeinek nagy része erről, akkor még nem vett tudomást. Belegondolni sem merek, hogy vajon hogy fogadtak volna téged, ha a varsói kohó udvarához hasonlóan, a nyolcvanas évek elején beléptél volna egy csepeli gyár udvarára is?

Boldog Jerzy atya, testvéri lengyel nép fia, akinek üzenete, bár késve, de végre hozzánk is eljutott. Tőled várunk és kérünk hát segítséget is. Mert rád is érvényes a krisztusi evangélium igazsága: ,,Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért” és Te bizonyára ma sem vagy közönyös nemzeted sorsa iránt. A boldoggá avatásoddal az anyaszentegyház általános érvényűvé tette életpéldádat, s így az ebből kiáradó kegyelmeket is.

Legyél hát, Boldog Jerzy atya, a mi hazánk égi pártfogója is. Kívánjuk, hogy találj otthonra minél több magyar ember lelkében.

Taníts meg minket arra a felelőségre, amivel Te tekintettél a társadalom állapotára, gondjaira, bajaira.

Indítsd meg szíveinket, hogy mi is szolidaritást tudjunk vállalni minden testi, lelki rászorulóval, hogy ne hagyjunk magára egyetlen szegényt és szenvedőt sem, határon innen és túl.

Segíts, ha kell mindig újrakezdeni, száz elrontott próbálkozás után is hinni. Hinni mindenekelőtt abban, hogy van kiút, s van jövő. S ezért a jövőért érdemes élni, küszködni, s ha kell áldozatot vállalni is. Segíts reménykedni és építkezni. Régi romok felett, megújult lelkülettel új hazát teremteni.

S végül add ránk áldásodat, hogy a Te általad vallott és vállalt krisztusi eszményeket és értékeket népünk soha meg ne tagadja. Példád és áldozatod kísérjen és erősítsen minket abban, hogy ezek az értékek örökké lelkünkben éljenek és egy régen várt magyar föltámadásban egyszer valóra is válhassanak. Ámen!