Csendben, néma főhajtással emlékeztek meg kerületünk vezetői, és a Weiss Manfréd Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tanulói Mansfeld Péterről, március 21-én pénteken, reggel nyolc órakor, a Rákoskeresztúri új köztemető sírkertjében, a 301-es parcellánál.   Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel polgármestere, Borbély Lénárd országgyűlési képviselő, alpolgármester, Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek, dr. Szeles Gábor jegyző, Samna Gábor kabinetfőnök, és Kollár József iskolaigazgató helyezte el a megemlékezés koszorúit, míg a diákok egy szál virágot vittek a sírra.

Miközben jártuk körbe a sírokat, Németh Szilárd rögtönzött történelemórát tartott az iskola tanulóinak. Tőle azt is megtudhattuk, hogy Mansfeld Pétert 1959 március 21-én, reggel öt óra előtt végeztek ki. „Amikor március 10-én, betöltötte a tizennyolcadik életévét, már kész volt a halálos ítélete.  Ötvenöt évvel ezelőtt, a mostani látogatásunk idejében már nem élt. Mielőtt halálra ítélték, kivitték egy helyszíni szemlére, ahol a kezét hátracsavarták és a könyökét kiszakították.

Wittner Marika néni cellatársát, Havrila Bélánét is kivégezték. Katinak hívták ezt a hölgyet, egy fiatalasszony volt, aki kérte a hóhért, hogy csak a hajára vigyázzon, semmi mással ne foglalkozzon. Erről született is egy vers. 

 1986-ban a forradalom és szabadságharc harmincadik évfordulóján, az Enconi csoport tagjai és ellenzékiek összejöttek, - azok többek között, akik később kifaragták ezeket az oszlopokat- ezen a területen. Itt akkor egy szemétdomb volt.  Gyakorlatilag nem is lehetett tudni, hogy ki van itt eltemetve. Hosszú ideig, éveken keresztül a Kozma utcában voltak a halottak összekötözve, fejjel lefelé temetve, papírkátrányba csomagolva. Éjszaka hozatták át őket, azokkal a rabokkal, akik szintén elítéltek voltak, de nem forradalmárok, hanem köztörvényesek, bűnözők, gyilkosok. Ide a gödörbe dobálták be őket. Nagyon nehezen ment ennek a területnek a feltárása, a csontok beazonosítása, ami nagyon kemény munkával sikerült csak. Így lehetett őket tisztességesen eltemetni.

Vannak itt tanárok, orvosok, katonák, fiatalok és idősebbek. A hátsó részen vannak az internáló táborokban meghaltak, akiket nemesi származása, vagy például azért, mert  gyártulajdonos volt, végeztek ki. Csepelen is most neveztünk át egy utcát, tisztelegve Magasházy Ödön, és fia Ádám emléke előtt, akiket szintén kivégeztek. Szomorú hely ez itt, lehet is érezni. 1963-ban volt az utolsó kivégzés.1989 június 16-án Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén, Orbán Viktor akkor a hatodik, üres koporsóra, azt mondta, hogy abban a koporsóban nyugszik az elkövetkező negyven évünk. Szerintem, ez a mondat telitalálat volt, hiszen ebben a koporsóban foglaltakat szenvedjük el most is, és ez tart bennünket fogva.”

A megemlékezők többek között, Nagy Imre mártír miniszterelnök, Maléter Pál, Losonczy Géza, Szilágyi József és Kopácsi Sándor sírjánál is tisztelegtek.

Czapp József