Székely szimbólumok régen és ma címmel tartott előadást Mihály János székelyudvarhelyi történész a Csepel Galériában március 14-én. Németh Szilárd polgármester, országgyűlési képviselő köszöntőjében azt emelte ki: nemcsak Budapesten, hanem a vidék Magyarországán és a határokon túl is létezik a magyar nemzet, amelynek tagjait összeköti a közös nyelv, a jelképrendszer és a hasonló lelki tartás. Erdély is a magyar nemzet része, ahol honfitársaink éltek és élni fognak sokáig.

Mihály János arról beszélt, hogy a székelység az 1989-es forradalom után kezdett el behatóbban foglalkozni szimbólumaival, amelyeknek a története hosszú évszázadokra nyúlik vissza. 2009 után munkacsoport jött létre a tudományos kutatásra, s ennek eredményeképpen születtek meg a tanulmánykötetek. Tervezik, hogy az eddig megjelent három könyvet románul is kiadják. Azóta vándorkiállításokon és előadásokon ismertetik a székelység régi és mai jelképrendszerét.

A székelyek címerében már a 15. században feltűnnek a jellegzetes motívumok: a páncélozott emberi kar, benne egy tőr, rajta pedig egy szív, amely a hűség szimbóluma. Szintén látható a Napot jelképező csillag. A Nap és a félhold megjelenése a későbbi címerekben visszatérő és fontos elemek, amelyek az 1659-es székely nemzet pecsétjén is felfedezhetőek. Ezek a motívumok még a kommunista rendszer idején megalkotott Hargita megye címerében is láthatóak. A Kónya Ádám által tervezett Székely Nemzeti Tanács zászlaján szintén feltűnnek a jellegzetes és elmaradhatatlan jelképek. „A zászlónak összetartó és mozgósító ereje van; a rajta megjelenő szimbólumok pedig a reményt és a hűséget sugallják” – mondta Mihály János.

cs. a.