Telt ház és megannyi színes program fogadta azt az érdeklődőt, aki megváltotta jegyét a február 8-ai sváb bálra.
A program a korábbi éveknek megfelelően zajlott, azaz a "Fel, fel vitézek a csatára" indulóra vonultak be a fellépők, akik vérbeli profizmussal adták elő az előadás részleteket.
A két ország himnuszának elhangzása után Kaltenecker Antalné, a Csepeli Svábok Szabad Egyesületének az elnöke köszöntötte a jelenlévőket. A felkonferálást követő taps először Dr. Lotz Károly egykori miniszternek - azt est díszvendégének, és egyben fővédnökének -, majd a jelenkori önkormányzati vezetésnek, Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel polgármesterének, Borbély Lénárd országgyűlési képviselő, Csepel alpolgármesterének, valamint Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármestereknek szólt. Kijutott a közönség elismeréséből a sorban említett Tóth János tankerületi igazgatónak, Heinek Ottónak az országos Német Önkormányzat elnökének, Bajtainé Mayer Éva újságíró, német nemzetiségi képviselőnek, Bajtai Lászlónak a Budapesti Német Nemzetiségi Önkormányzat egykori elnökének, Bárkányi Juditnak a Budapesti Német Nemzetiségi Önkormányzat jelenlegi elnökének, valamint Tápai Ildikónak, a Pesterzsébeti Német Nemzetiségi Gimnázium igazgatójának. Köszöntve lettek még, Szabó Júlia a Radnóti Miklós Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, Hajduk Katalin az Eötvös József Általános Iskola igazgatója, Lászlóné Balázsovits Magdolna a Csepeli Német Önkormányzat elnöke, Tóth Endre a Nagy Imre ÁMK intézményvezetője, Schmith János a Neue Zeitung főszerkesztője, Kispál György plébános, valamint a pártok és civil szervezetek a média képviselői és a fellépő együttesek tagjai. Kaltenecker Antalné a szép kultúrprogramhoz és a tradicionális sváb bálhoz minden kedves vendégnek jó szórakozást kívánt.
Volt is mihez, hiszen a fellépők valóban kitettek magukért. Különösen az Eötvös József Általános Iskola első, második és harmadik évfolyamos csöppségei nyerték el a közönség elismerést, de kijutott a tapsból a Csepeli Német Nemzetiségű ifjúsági tánccsoport tagjainak is. Őket látva felelevenedett bennünk a filmeken és tévé műsorokban látott bálok hangulata, amikor is előadták a palotást, az ünnepélyes tartású lassú nemesi táncot, korhű ruhákban. A báli forgatag szünetében volt egy kis időm interjút kérni Heinek Ottótól, az országos Német Önkormányzat elnökétől, aki az idén először látogatta meg ezt a fontos eseményt. Kérdésem is erre irányult, hogy miért csak most találkozhatunk vele itt?
„Február a bálok hónapja és pont ebben az időpontban az ország minden táján bálokat tartanak a magyarországi svábok. Próbálok minden helyre eljutni és nagyon örülök, hogy a mai napon Csepelt választottam. Az itteni rendezők is ragaszkodnak a hagyományokhoz, de ahogy tapasztalom, azok kedvébe is járnak, akik nem annyira ismerik a mi kultúránkat. Ez olyan értelemben nagyon jó, hogy a tradíciókat kölcsönösen megismerik a népcsoportok és sokszor olyan kapcsolatok alakulnak ki, amelyek segítenek a továbbiakban. Baranyában például ilyen esetekben, csak a hagyományos fúvószene van. Nagyon jól ismerem a Lustige Musikanten együttes zenéjét. Kaltenecker Gáborék tánccsoportokat is kísérnek és mindig jó hangulatot – ahogyan ma is -, varázsolnak fellépéseik alkalmával. Örülök, hogy sokan vannak és a mai nézők várhatóan „elhintik” a német kultúrát és a nyelvet mások körében is. Nagyon jónak tartom a kétnyelvű oktatást is, mert a német fontos európai nyelv. Az sem mellékes, hogy ezzel sok országban elboldogulunk és a német nyelv ismeretében könnyebben tanulunk angolul.”
Egy kis kitérő után visszatérve a bálra, elfogyasztva a remek vacsorát mindenki a táncnak és a kulturális élvezeteknek adta át magát. A keringőt követően a Soroksári Énekkar, a Csepeli Ifjúsági Táncegyüttes, A Nagymarosi Táncegyüttes, Mészáros Adél és Kalteneckerné Várnai Adrienn szórakoztatott bennünket, majd következett az elmaradhatatlan tombola, ahol értékes ajándékokat lehetett nyerni. A zenekar által játszott dallamokra olyanok is táncra perdültek akik, eleddig nem nagyon jeleskedtek ebbéli tudásukban. A párjuk, az ismerősök, vagy a jó szomszédok felkérésének nem lehetett nemet mondani. A hajnali zárórának a fáradtság, a telítettség és a takarítók megjelenése vetett vége. Az utóbbiak örömmel tapasztalták, hogy a bálozók nem „rúgták ki” az ÁMK tornacsarnokának a falát és szép lassan, de hazamentek a sváb és a magyar leányok és legények.
Czapp József
