Kun Tamás a közelmúltban a sátoraljaújhelyi fegyházban töltötte tényleges életfogytiglani büntetését – tudtuk meg a börtönök rendjét ismerő forrásból. Valószínű, hogy Deme Gábor sincsen mindig a szegedi fegyházban, hanem egyik fegyházból a másikba utaztatják. Ennek oka az, hogy ne szokják meg és ne ismerjék ki túlságosan egy-egy fegyház szokásait. Azt is el akarják kerülni, hogy a fogvatartottak bizalmi kapcsolatba kerüljenek rabtársaikkal, illetve a fegyőrökkel.

Kun Tamás tényleges életfogytiglani, Deme Gábor pedig szintén életfogytiglani büntetését tölti többnyire a szegedi fegyházban azzal a halvány reménnyel, hogy 36 év múlva feltételesen szabadulhat. Demének még 31 éve van hátra, hiszen büntetésébe beleszámít az eddig letöltött öt esztendő. Leghamarabb 2045-ben szabadulhat.

Kun Tamás és Deme Gábor személyes körülményeiről aránylag kevés dolog tudható, mert személyiségi jogaikra hivatkozva nem járultak hozzá a közlésükhöz. Az azonban tudható, hogy nincsenek mindig Szegeden, hanem néhány hónapot más fegyintézetben töltenek. Így például megfordulhattak Sopronkőhidán is, ahol Kun korábban már több hónapot lehúzott.

Információnk szerint Kun Tamás és Deme Gábor is beilleszkedett a kemény fegyházélet rendjébe, rendkívüli esemény nem fűződik a nevükhöz. A fogvatartottak a hétköznapok egyhangúságát egyebek között azzal dobhatják fel, hogy megtanulnak kötni, hímezni, festeni, mások fülpiszkálókat válogatnak szét zsákszámra, esetleg apró állatokat gondozhatnak. A zárkában nincsenek egyedül, hanem hozzájuk hasonló kaliberű sorstársukkal vannak összezárva.

Bármely fegyházban is vannak, Kun és Deme külön zárkában található, de napközben, a maximum egyórás séta idején vagy a börtönfolyosón elvileg találkozhatnak. A zárkában nincsenek egyedül, de azt csak találgatni lehet, kivel osztják meg magányukat. Kun esetében 32 név jöhet szóba, akik Magyarországon jelenleg tényleges életfogytiglani büntetésüket töltik. Köztük lehet Péntek László, aki a pécsi rendőrlányt ölte meg, esetleg Szita Bence gyilkosai vagy a 90-es évek hírhedt mészárosa, Magda Marinko. Deme hasonló kaliberű emberekkel szívhatja cellájának levegőjét. Idejét többnyire tévézéssel tölti, de állítólag a hímzéssel is barátkozik.

A zárka szűk helyiségében egy asztal, stokiszerű szék, vaságy, lavor, ruhaszárító, 37 centiméteres tévé és egy vécé található. Reggel 5 óra 30 perckor van ébresztő, este pedig 22 órakor takarodó, amikor kintről lekapcsolják a villanyt. Napközben nem henyélhetnek az ágyon; az ébresztő után azonnal fel kell kelniük, kötelező a tisztálkodás, majd a zárka rendbetétele. Maguk mossák a ruháikat és sepregetnek össze a helyiségben. Idejük túlnyomó részét a zárkában töltik, de naponta legalább egy óra séta engedélyezett a fegyház udvarán, ha erre igényt tartanak. Napjában háromszori étkezés biztosított, az ételt a cellában fogyasztják el. Lámpaoltásig tévézhetnek, a könyvtárból könyveket kölcsönözhetnek és előfizethetnek újságokra. Internetet nem használhatnak, telefonálni pedig csak az engedélyezett kapcsolattartóval szabad. Havonta egyszer kaphatnak csomagot és szintén egy alkalommal látogathatják meg őket. A hozzátartozók általában 1-2 év múlva elmaradoznak, legtovább az anyák keresik fel gyereküket.

A szegedi fegyház különlegessége, hogy a fogvatartottak állatterápiában vehetnek részt, ha kiérdemlik. Ennek lényege, hogy az elítéltek a zárkájukban gondozhatnak apró állatokat, például tengeri malacot vagy hörcsögöt. Talán meglepő, de az életfogytiglani büntetésüket töltők között gyakorlatilag sosem fordul elő öngyilkossági kísérlet. Folyton abban bíznak, hogy csoda folytán – amnesztiával vagy azzal, hogy kiderül állítólagos ártatlanságuk – hamarosan kiszabadulhatnak.

Kun és Deme is egyfolytában reménykedik. Abban bíznak, hogy a strasbourgi bíróságnak elküldött beadványukat kedvezően elbírálják. Az ügyüket jól ismerő jogászok szerint azonban erre semmi esélyük sincsen.

Csarnai Attila