Öt éve annak, hogy 2009. január 7-én brutális kegyetlenséggel megölték Takács Józsefet, a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola intézményvezetőjét és Papp László tanárt. Kun Tamást, az iskola gondnokát később tényleges életfogytiglani, Deme Gábort, az iskola gazdasági igazgatóját szintén életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték azzal, hogy leghamarabb 36 év múlva szabadulhat feltételesen. Január 4-e után Deme hiperaktívvá vált: sorra hívta fel telefonon, illetve kereste fel személyesen a csepeli MSZP és az önkormányzat vezetőit, hogy utolsó próbálkozásképp kimeneküljön szorult helyzetéből.

Az egész országot megrázó bűncselekmény előzményeiről akkor még kevesen tudtak. Ahogy azonban a tárgyalásokon egyre inkább világossá vált, Deme Gábor, aki gazdasági igazgatói beosztása mellett a csepeli szocialista frakció tagja is volt, sikkasztások sorozatát követte el. Saját tanúvallomása szerint erről az akkori önkormányzat és az MSZP csepeli szervezete valamennyi vezetőjének tudomása volt. Mégis mindenki úgy tett, mintha semmiről nem hallott volna.

Január 5-ére virradóra Deme nem sokat aludt, mert már kora hajnalban telefonált. Az első hívását 4 óra 31 perckor rögzítették, amikor az iskola általa kedvelt két tanárnőjét kereste. Délelőtt aztán végigtelefonálta az összes szóba jöhető helyi szocialista és önkormányzati vezetőt, akik valamennyien tudtak a piszkos ügyekről, de nemcsak Demét, hanem Takács Józsefet is lerázták magukról.

Deme rimánkodott és fenyegetőzött

Január 4-e után Deme nem tudhatta biztosan, hogy lesz-e még alkalma találkozni Takáccsal, hiszen az intézményvezető kerekperec közölte vele: „te annyit hazudtál már nekem, hogy nem vagyok rád kíváncsi”. Ha pedig nincsen módja a személyes találkozóra, akkor a gyilkosságot sem vihetik végbe.

Deme minden követ megmozgatott, hogy a csepeli szocialista párt és az önkormányzat vezetőinél végképp besározza Takács Józsefet, egyben segítséget kérjen saját helyzetének megoldására. Úgy mérlegelhetett, hogy a szocialisták nem hagyják cserben egymást akkor sem, ha egyik tagjuk – jelen esetben ő – súlyos pénzügyi visszaélések gyanújába keveredett. Mégis hiba csúszott a számításába, mert Takács Józsefet jobban tisztelték annál, semmint bármiféle szabálytalanságot feltételeztek volna róla. Demében viszont már nem bíztak párttársai, s igyekeztek lerázni őt. Lényegében azonban a helyi vezetők nem akarták beleártani magukat a zavaros ügybe, ám ezzel a közönyös hozzáállásukkal Takács József vesztének közvetett előidézői lettek.

Deme futkosott fűhöz-fához, rimánkodott és fenyegetőzött attól függően, hogy melyik módszer lehetett a célravezetőbb.

Aznap többször szót váltott telefonon Szenteczky Jánossal, a csepeli MSZP akkori elnökhelyettesével, majd személyesen is találkoztak. Deme Gábor – Kun Tamással a kíséretében -- kereste fel Szenteczkyt, hogy a közbenjárását kérje, mert mindenáron vissza akart kerülni az iskola élére. Azzal állt elő, hogy bizonyítékai vannak Takács József ellen, ám ezeket nem mutatta meg. Szenteczky János azt közölte Demével, hogy tárja fel a bizonyítékait, ha valóban rendelkezik velük.

Takács Józsefet a sorsára hagyták

Deme jó néhányszor értekezett telefonon Podolák Györggyel, az MSZP országgyűlési képviselőjével és Tóth Mihály polgármesterrel. Még délelőtt szót váltott Tóth Mihállyal, majd az önkormányzat telefonszámáról hívta fel őt valaki. Deme a déli órákban a polgármesteri hivatalban bukkant fel, ahol találkozott a polgármesterrel. Tóth Mihály vallomásában azt mondta: Deme a segítségét kérte, hogy találkozhasson Kosik Györggyel, az iskolát működtető alapítvány kuratóriumának tagjával. Említést tett arról, hogy az iskolában szakmai problémák vannak, de ezek megoldhatók. A polgármester nem akart beleavatkozni az ügybe, mert szerinte nem az önkormányzatra tartozik egy alapítványi iskola belső vitája. Bírósági vallomásában ezt mondta: „Deme nem szólt arról, hogy Takács ellen bizonyítékai vannak. Ha ezzel hozakodott volna elő, azt feleltem volna, hogy nem hiszem el!”

Takács József szintén folyamatosan kapcsolatban volt az önkormányzat vezetőivel, régi barátaival, de láthatóan elhárították maguktól a kellemetlen ügyet. Több alkalommal beszélt Tóth Mihállyal és Orosz Ferenc alpolgármesterrel, de eredmény nélkül. Demét csendesíteni próbálták, ugyanakkor Takács mellett sem álltak ki. Gyakorlatilag a sorsára hagyták abban a reményben, hogy kálváriája majd csak megoldódik valahogy.

És már csak két nap maradt hátra a gyilkosságig.

Csarnai Attila