A keresztény világ egyik legnépszerűbb karácsonyi éneke a „Csendes éj, szentséges éj” kezdetű dal, amelyet a lexikonok szerint több mint 300 nyelvre fordítottak le. Sok nemzet a saját népdalának hiszi, és százmilliók éneklik anyanyelvükön karácsonykor. Az eredeti szöveg azonban Ausztriában született 1816-ban, majd két évre rá egy osztrák dalmester komponálta meg a dallamát. A szépen csengő dal csaknem kétszáz éves történetében még az egymással háborúban álló katonákat is összebékítette és kölcsönös szeretetre sarkallta.
A dal a Salzburg melletti Obendorf kisváros templomában csendült fel először 1818 karácsonyának szentestéjén. A német nyelvű szöveget Joseph Mohr osztrák katolikus pap írta „Stille Nacht, heilige Nacht” címmel, amelyet más nemzetek tükörfordításban ültettek át anyanyelvükre. A hat versszakból álló költemény dallamát Joseph Mohr kérésére a szomszéd falu tanítója és templomi orgonistája, Franz Gruber szerezte, aki ezzel az alkotásával lett ismert világszerte. A vers szövege és melódiája rögtön magával ragadta a közönséget, s gyorsan népszerűvé vált Ausztriában. Hamarosan külföldön is elterjedt, s a különféle népek már saját nyelvükön énekelték. Néhány évtizeddel később minden kontinensen ismerték és karácsonykor együtt énekelték. Pontosan nem követhető nyomon, hogy Magyarországon mikor vált közkedveltté, de gyaníthatóan már az 1830-as években átültették magyar nyelvre, később pedig újabb fordítások is megjelentek.
A „Csendes éj…” Ausztria egyik büszkesége; az UNESCO a világ kulturális örökségének részeként ismerte el 2011-ben. Az ausztriai Arnsdorban, ahol Franz Gruber a falusi népiskolában tanított, található a „Csendes éj…” múzeum, amely ápolja a zeneszerző és Joseph Mohr szövegíró emlékét. Itt őrzik a dal eredeti, kézzel írt szövegét is.
Csoda a nyugati fronton
A népszerű karácsonyi dal hosszú históriáját számos legenda és igaz történet övezi. A legemlékezetesebb minden bizonnyal az az eset, amelyet a történészek „karácsonyi csodaként” emlegetnek. 1914 karácsony szentestéjén váratlan esemény történt a nyugati fronton, ahol a német és a brit haderők már öt hónapja háborúztak egymással. Franciaország és Belgium területén mintegy 27 kilométeres frontszakaszon dúlt a harc, az ellenséges katonák lövészárkai helyenként mindössze 50-100 méterre húzódtak egymástól. Kurt Zehmish német hadnagy, aki civilben angoltanár volt, ezt írta naplójában: „December 24-én megparancsoltam a katonáimnak, hogy karácsonykor nem lövünk az ellenségre. Lövészárkainkban gyertyákat gyújtottunk, s karácsonyfákat állítottunk fel. A britek előbb füstjelekkel, majd hangos szóval is visszajeleztek, hogy ők sem akarnak ránk lőni. Egész éjszaka ébren voltunk. Bajtársaimmal a Csendes éj dalát énekeltük, mire a britek is velünk együtt dalolták azt a saját nyelvükön. Fegyvereinket hátrahagyva másztunk ki a lövészárkokat elválasztó senki földjére, ahol a brit katonákkal elvegyültünk. Közösen énekeltünk és egyre csak hálálkodtunk…”
Edward Bart brit százados a frontvonal egy másik szakaszán szolgált, ezt írta: „Angolok, skótok, poroszok, szászok vonultak a senki földjére, és énekelték a jól ismert karácsonyi dalt. Hihetetlen volt… Ha ezt egy filmben látom, megesküdtem volna, hogy a jelenet egy giccses hamisítvány.”
Karácsonyfa a lövészárokban
Az első világháború „karácsonyi csodájáról” a szigorú cenzúra miatt csak másfél hét múlva tudósított néhány korabeli lap. Szemtanúk számoltak be az egymással harcoló közkatonák önkéntes elhatározásáról, hogy a karácsonyi ünnepek alatt nem harcolnak, hanem nem hivatalosan tűzszünetet kötöttek. A brit királyi család saját katonáinak 355 ezer csomag ajándékot küldött a frontra, benne csokoládéval, süteménnyel, pudinggal, cigarettával. A német katonáknak szülővárosukból érkezett ajándékcsomag: meleg ruha, édesség, alkohol, dohány. A felső hadvezetés kisméretű karácsonyfák tízezreit is szállíttatott a lövészárkokba. Ezeken az ajándékokon osztoztak meg a brit és a német közkatonák. Közös fényképek készültek róluk; ölelgették egymást, jókívánságaikat fejezték ki. Jó néhányan megadták a lakcímüket, hogy a háború után tovább ápolhassák a barátságukat. A nem hivatalos tűszünet szilveszter napjáig tartott, felsőbb parancsra ugyanis megtiltották az ellenséggel való békülékenységet és összejárást.
A következő esztendő karácsonyán már csak elvétve fordultak elő spontán barátkozások a hadban álló felek közkatonái között, mert parancsnokaik a katonai fegyelem megsértését látták benne, ezért keményen büntették a kihágást.
Az 1914-es „karácsonyi csoda” emlékét őrzi az az obeliszk, amelyet a franciaországi Frelinghien városában avattak fel az egymás ellen harcoló brit, francia és német katonák leszármazottai 2008-ban. Ezen a helyen játszott futballmérkőzést 1914 karácsonyán a 371-es német zászlóalj egy brit lövészszázaddal, amelyet a német csapat 2:1-re megnyert. Az utódok rendszeres találkozóikon közösen éneklik a Csendes éj című dalt, amely összeköti őket.
Csarnai Attila