Luca napjához rendkívül sok népi hiedelem kapcsolódik, amelyek gyakran tájegységenként változnak. Összeállításunkban bemutatjuk a legérdekesebbeket és eláruljuk: mit ne tegyünk december 13-án, és mire kell figyelni az azt követő 12 napban.

Luca napján nem csupán ezt az egyre népszerűbb keresztnevet viselő hölgyeket ünnepeljük; a Magyar Néprajzi Lexikonból meglepő információkat tudhatunk meg december 13-áról. De egy pillanatra térjünk vissza a Luca név diadalmenetéhez: míg 2000-ben összesen 380 kisbaba kapta ezt a latin eredetű magyar keresztnevet, addig tavaly már 771 Lucával gazdagodtunk, ami így az 5. legnépszerűbb választásnak számít. Jelentése: virradatkor született, fényhozó.

Tiltott meszelés

Nem véletlen, hogy éppen december 13-án ünnepeljük a fényhozókat, hiszen a Gergely-naptár bevezetése előtt a téli napfordulót ünnepelték ekkor. Úgy tartották, az év legrövidebb napján, amely után már csak hosszabb nappalok következnek, legfőképpen a boszorkányok rontásai ellen kell védekezni, így a jószágokat fokhagymával kenték be és az emberek is fokhagymát ettek, mielőtt nyugovóra tértek volna. Luca napja és karácsony között éppen 12 nap van, a népi hiedelem szerint ez a 12 nap megmutatja, milyen is lesz az elkövetkező év időjárása. Luca napjához a házimunkához köthető tilalmak tartoznak: így aki nem akar pórul járni, az ne időzítse a szövést, a fonást, a lúgozást, a kenyérsütést és a meszelést december 13-ára.

Lányos házak, vigyázzatok!

A falvakban december 12-e estéje is tartogatott meglepetéseket, főleg a lányos házaknál, amelyek Luca napján meglepetésre ébredhettek. A régi hagyományok szerint Luca napjának előestéjén ugyanis bosszantó csínyeket szenvedtek el ezek a háztartások: például eltorlaszolták ajtajukat vagy szalmát szórtak szét portájukon.

„Jó tojósak, jó tojósak legyetek!” - Luca napján a házaknál megpiszkálták a tyúkokat, hogy sokat tojjanak és a szaporulat is bő legyen. Aznap tilos volt varrni, de jót jelentett a bab fejtése, így „kifejtették” a tojást a tyúkokból.

A hosszú munka kezdete

Luca napján fogtak hozzá az úgynevezett lucaszék készítéséhez, amely a boszorkányok felismerésében nyújtott segítséget. A tizenháromféle fából készült szék általában karácsony estéjére készült el, a katolikusok az éjféli misére, a reformátusok pedig a keresztútra vitték magukkal. A hiedelem szerint a szék készítője meglátta a mások számára láthatatlan tollakat és szarvakat viselő boszorkányt. A meghatározott felépítésű lucaszéket azonnal el kellett égetni, nehogy rontást hozzon a házra. Fontos kikötés volt, hogy a széken minden nap kellett egy kicsit dolgozni, de csak karácsony estéjére készülhetett el teljesen. Innen származik mondásunk is: „Lassan készül, mint a Luca széke.”

(forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, magyarnevek.hu, kerekito.hu)