Puskás Jenő képzőművész kiállításával ünnepli a Magyar Festészet Napját a Nagy Imre ÁMK Galéria. A vegyes technikával készült festmények 10 év munkásságát mutatják be. A Munkácsy-díjas alkotóval beszélgettünk.
A képei előtt elhaladva többen is megjegyezték: nem is gondolták volna, hogy műanyagból készültek. Szándékos, hogy a modern világhoz köthető anyagból készít a fához, illetve a fémhez hasonló felületeket? Palástolja a műanyag tulajdonságait vagy megmutatja őket?
A műanyag tulajdonságait nem palástolom, inkább használom őket. Ezek a képek úgy készülnek, ahogyan élünk: a sorsunkat is meghatározza a véletlen, a gondolataink, az akaratunk. A műanyag egy érdekes emberi találmány. Ma a high-tech és a gagyiság jut róla eszünkbe, a két szélsőség. Ez is mutatja: rengeteg lehetőséget rejt a műanyag - ahogyan az élet is. A megmunkálás során a gondolataim és a véletlen összefonódnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy van egy alapgondolat, amit szeretnék megjeleníteni. Tűzzel dolgozom, a képeimet gyakran felgyújtom, megolvasztom, itt lép közbe a véletlen. Ahogyan bármelyikünkkel történik: a véletlen beleszól az életbe és vagy tudatosan megállítom vagy hagyom hatni, esetleg továbbgondolom. Ezzel a technikával azt a komplex rendszert, azt a bonyolult struktúrát szeretném kifejezni, amit életnek neveznek.
A színezés biztosan nem véletlen.
Nem, az nem véletlen. Az arany használata beleillik ebbe a gondolatmenetbe: az arany lehet hamis, lehet valódi. Lehet nagy érték, de arany mögé elrejthetünk értéktelen dolgokat is.
Azt mondja: a véletlen ugyanolyan munkaeszköz, mint az ecset. De ha a véletlen is helyet kap a munkában, akkor mikor van vége az alkotásnak? Mikor van készen a festmény?
Amikor úgy érzem. (nevet) A sorsunkat is meghatározza például egy találkozás. Lehet, hogy csalódunk és azt mondjuk: ennek itt most vége és elindulunk egy másik benyomás felé. De az is lehet, hogy erőltetjük azt az irányt. Egy rövid kis teremtés az élet szabályszerűségei szerint: kezdet és vég. A kép is így készül. Engem ez érdekel. Szerencsére ma a művészek sokféleképpen vizsgálhatják érdeklődésük tárgyát, nagyon szabadon hozzányúlhatnak a témákhoz, én ezt találtam ki magamnak korlátképpen. A gondolatiság és a véletlen keveredéséből születik meg egy mű.
Tehát először gondol, aztán engedi hatni a véletlent. Vagy néha csak sodródik, hagyja, hogy történjen, ami a fizika törvényei szerint történhet a vásznon és csak utána látja az irányt?
Pontosan így, ahogyan mondja. Általában van egy gondolat, amin szeretnék végigmenni, de a lényeg, hogy engedem a sorsot, megfogom a sorsot, engedem, megfogom. Engedem, hogy a kép önmagát alkossa, de a kereteket kijelölöm, beleszólok, amikor úgy érzem, arra van szükség.
Nemrég adták át az anyagot a nagyközönségnek. Milyen visszajelzések jutottak el Önhöz?
Sokan rácsodálkoztak a falakra, hiszen ezek - két képet kivéve - nem kifejezetten ecsettel készült festmények. 
De a visszhangja szerencsére nagyon jó volt. Remélem úgy hatnak a képek, ahogyan minden alkotó szeretné: rácsodálkoznak a látogatók, elgondolkodnak, elindul egy érzelmi folyamat. A festmények címe csak egy pici lökés, hogy mi jut eszembe a képről, de a jelentést mindenkinek magának kell megtalálnia.
A kiállítás megtekinthető 2013. november 4-ig hétköznapokon 9-19 óráig, szombaton 9-13 óráig a Nagy Imre ÁMK Galériában.
Angel Marianna
fotó: Tóth Beáta