Az Otthontérkép összesítése szerint a lakásárakat nézve a főváros legolcsóbb kerülete Csepel. Vajon ez az olcsóság csak a régi, rossz beidegződések eredménye? Vagy ez a reális ár? Csepel előnyeiről és hátrányairól egy – 2012 novembere óta kerületünkben élő – fiatal párral beszélgettünk. Jól döntöttek, mikor a XXI. kerületet választották? Csepel a beköltözők szemével. 

A 23 éves Kata és párja, a 28 éves Zoltán egy esős, borongós novemberi hétvégén költöztek Csepel belvárosába, akkor szitáló eső és szürkület adott fogadta az új lakókat. Azóta eltelt kilenc hónap, már megismerték a kerületben kibomló tavaszt és Csepel nyári arcát is. A fiatalok korábban négy évig éltek Székesfehérváron, Kata Salgótarjánban, Zoltán a XV. kerületben nőtt fel. Nem jöttek egyedül, a harmadik emeleti, másfél szobás lakáson Golyóval, a kutyájukkal osztoznak.

Csepel befogad

De hogyan került a képbe Csepel? Kata nem szeretett volna a szmogos, zajos belvárosba költözni. Székesfehérvár tiszta nyugalma után egy olyan helyet kerestek, ahol ki lehet nyitni az ablakot, ahol a forgalom zaja nem tódul be a lakásba, ez alapján kerestek albérletet hosszú távra. „A megfizethető ár mellett a nyugodt környezet volt a fő szempont. Azt hiszem ez a két tényező döntött” – meséli Kata. Hozzáteszi: úgy érzi, Csepel jobban befogadja a gyerekeseket és a kutyásokat, mint a belső kerületek. „A hirdetéseket olvasva egyértelműen látszik, hogy a legtöbb helyen a gyerek vagy a kutya kizáró tényező. Csepelen engedékenyebbek, empatikusabbak a főbérlők.” De könnyű volt-e a döntés? Milyen kép élt a fejükben a „munkáskerületről”? „Sínek, vezetékek, panelházak, lerobbant gyárépületek. Azt hiszem ez jutott eszembe, ha meghallottam Csepel nevét” – mondja Kata mosolyogva. Zoltán egy itt élő barátja révén már jobban ismerte a kerületet. „Én jobban tudtam, mire számíthatok. Az egyik kollégám, mikor meghallotta, hogy ide költözünk, azt mondta: Csepel már külföld” – emlékszik vissza Zoltán, aki szerint ez a különállóság inkább erény. – Budapesten élünk, de olyan, mintha egy másik városba jönnénk haza.”

Két fiatal, két kerék

Zoltán gyakran kerékpárral jár dolgozni. Ahogyan ő fogalmaz: „a biciklismaszk elengedhetetlen, de a kerékpárutak rendben vannak, jól kiépítették a hálózatot”. A Weiss Manfréd út mellett csak ebben a védőálarcban érdemes kerékpározni, de a kerület levegőjével elégedettek. „Szeretem, hogy Csepel egy kicsit szeles. Ez az állandó huzat mintha kifújná a szmogot, így sokkal tisztább a levegő” – magyarázza Kata. A közlekedés központi kérdés számukra, hiszen mindketten a belvárosban dolgoznak. „A HÉV-re nincsen panasz. A végállomástól egy megállónyit kellene még buszoznom, de azt inkább legyalogolom” – magyarázza Zoltán.

Élet a szigeten

A novemberi beköltözés óta sok víz lefolyt a Dunán – amit a pár is nagyon megszeretett. „A Duna mindkét ága nagyon szép. Két kedvenc helyünk van: az egyik a strand, a másik a Kis-Duna” – mondja Kata, aki Golyó kutyával a kevésbé látogatott Nagy-Duna-partot is felfedezte. A gyönyörű, homokos-fás vízparton ember és négylábúja is jól érezhetik magukat. „Nem hosszú a kedvenc szakaszunk, talán 200-250 méter lehet, de olyan, mint egy mesebeli táj. A víz szinte a fák törzsét mossa.”

Katát főleg a vízparti táj nyűgözte le, tervei között szerepel a Kis-Duna-part bebarangolása is. A szórakozási lehetőségekről beszélgetve a fiatalok arra jutnak: bár nincsen olyan szórakozóhely, ami számukra megfelelő lenne, még sincs hiányérzetük. „Megvan annak a hangulata, amikor az ember mozi után hazautazik. Általában a belvárosba járunk szórakozni, ott vannak a kedvelt helyeink és az ismerősök is” – meséli Kata, aki a Szent Imre téri gyrosról ódákat zeng. Zoltán pedig megjegyzi: megkóstolta már a híres-neves csepeli kézműves sört is.

Csillagok, naplemente

Arra kérem Zoltánékat: vonjanak mérleget, vajon jó döntést hoztak-e? „Ha egy ismerős azon gondolkodna, hogy Csepelre költözik, azt mondanám: vagy a Szent Imre teret vagy a kerület külső részét válassza” – mondja Ágnes, Zoltán pedig helyeslően bólogat. „Az ár-érték arány nagyon jó, ez egy fiatal pár esetében nem elhanyagolható. Megfelelő a közlekedés, kellemes a környezet. Szívesen látnánk több rendőrt az utcákon, jót tenne a biztonságérzetünknek” – összegez Zoltán. Legszebb csepeli emlékükről kérdezem őket. „Csepelről még látni a csillagokat. Talán nem mindet, de a belvároshoz képest ez a csillagos égbolt gyönyörű” – mondja Ágnes, amihez a párja még hozzáteszi: „Talán az eddigi legszebb az volt, amikor a naplementét néztük az erkélyről, a kanapén ülve.”

- angel -