Dr. Urmánczy Nándor emlékpadját október 1-jén, születésének 145. évfordulója alkalmából újból felállították a Margitszigeten. Az avatáson beszédet mondott Tarlós István főpolgármester és Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel polgármestere, Budapest kulturális és turisztikai tanácsnoka. Az esemény fővédnöke Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke volt. Az eseményen részt vett egy maroshévízi küldöttség, köztük Czirják Károly, az Urmánczy Egyesület vezetője és dr. Gortvay István, Urmánczy Nándor unokája is.

A Csepeli Városkép által Urmánczy Nándorról készített kisfilm megtekinthető ide kattintva.

Az emlékpadot 1942-ben állították fel először, ám a második világháborúban a bombázások következtében megsemmisült. 68 év után most ismét méltó emléket állít az egykori országgyűlési képviselő emlékének.

Tarlós István főpolgármester beszédében kiemelte Urmánczy Nándor történelmi fontosságát: egész életében a nemzeti összetartozásért és cselekvőképességért harcolt, nem volt a meghátrálás híve. Szavai szerint sokan irredentának tartják őt a mai napig, de ez nincs így, mert Trianon után is a nemzeti egységért harcolt és haláláig rendíthetetlenül hitt Magyarország feltámadásában. „Régi adósságunkat róttuk le azzal, hogy a megújuló Margitszigeten ismét áll az emlékpad” – emlékeztetett a főpolgármester.

Németh Szilárd országgyűlési képviselő beszédében méltatta Urmánczy Nándor munkásságát. A politikus megköszönte Kövér Lászlónak, hogy elvállalta a rendezvény fővédnökségét. Elmondta: 2011. szeptember 5-én Maroshévízen éppen Kövér László leleplezte az Urmánczyt ábrázoló első köztéri szobrot. A csepeli polgármester kezdeményezi, hogy az általa vezetett képviselő-testület különítsen el forrást a 68 kötetes Urmánczy-napló feldolgozására, melyből monográfia készülne Fráter Olivér történész segítségével.

Az emlékpadot Fülöp Ákos, az Örmény Katolikus Lelkészség plébánosa szentelte fel. Az ünnepségen Körtvélyessy Zsolt két Wass Albert-verset szavalt el és Navratil Andrea népdalénekes hangját is megcsodálhatták a jelenlévők.

A nemzeti szalag átvágásával Tarlós István és Németh Szilárd hivatalosan is átadta az emlékpadot azon a helyen, ahol egykoron Urmánczy Nándor szívesen múlatta az időt a platánfák árnyékában.

Németh Szilárd ünnepi beszéde

Tisztelt Főpolgármester Úr!

Kedves Meghívottak!

„Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” ((Zsid. 10, 38-39.// Pál Apostol zsidókhoz írott leveléből))

Azért választottam ezt az idézetet, mert Urmánczy Nándor sem a meghátrálás embere volt. A nemzeti összetartozásért küzdött egy olyan korban, amelynek farkastörvényei között mindvégig hitt a nemzet felemelkedésében és az igazság mindenekfelett álló erejében. Magyar volt, aki szenvedélyesen szerette fajtáját és hazáját, és ebben nem ismert megalkuvást. Egy adottság és két erény, melyek közül bármelyikért sokat lehetett szenvedni a XX. században. És néha, nagyon ritkán, boldognak is lehetett lenni. Neki mindkettőből kijutott.

Tisztelt Egybegyűltek!

Ma Urmánczy Nándorra, az egykori országgyűlési képviselőre, és a XX. század egyik jelentős közgondolkodójára jöttünk el emlékezni. Budapest régi adósságát törleszti akkor, amikor emléket állít egy olyan államférfi számára, aki tevékenységét mindenekelőtt a magyar nemzet feltétlen szolgálatában fejtette ki. A Hargita megyei Maroshévízen 1868-ban született Urmánczy Nándor politikai és közéleti tevékenysége rendkívül sokoldalú volt. Célját és lényegét tekintve azonban mind egy kérdés, a nemzeti összetartozás tudat és cselekvőkészség megőrzése iránti elkötelezettség gondolata köré csoportosítható.

A szászrégeni választókerület küldötteként tizenhat éven keresztül volt tagja a magyar képviselőháznak, ahol nemzetét és szülőföldjét igyekezett szolgálni. Aktív képviselői tevékenységének köszönhetően fejezték be és adták át – többek között – 1909. október 29-én a Székely körvasút Szászrégen és Gyergyószentmiklós közötti szakaszát, amely a Székelyföld gazdasági fejlődésében jelentett mérföldkövet. Az első világháború ideje alatt, 1917-ben önként vonult be katonának. Negyvenkilenc évesen a 9-es honvédhuszárok önkéntese lett, és a bukovinai fronton teljesített szolgálatot. Hősiességéért vitézségi érmet kapott. 1918 októberében kormánybiztossá nevezték ki, és Pólába küldték, hogy az ott szolgálatot teljesítő, mintegy húszezer magyar tengerész helyzetéről készítsen jelentést. Ugyanezen év novemberében Budapesten Jancsó Benedekkel, zilahi Sebess Dénessel és Ugron Gáborral közösen megalakították a Székely Nemzeti Tanácsot.

Az impériumváltást követően Urmánczy távozni kényszerült szülőföldjéről. A trianoni döntést követően nevéhez fűződik a Védő Ligák Szövetségének megalapítása, melynek két fő kezdeményezése, a Szabadság téren felállított Észak, Dél, Kelet, Nyugat szoborcsoport, valamint a Nemzeti Hitvallás és Jelmondat megalkotására vonatkozó pályázat kiírása volt. Az ő indítványára született a nemzeti összetartozást jelképező, és a Szabadság téren 1928-ban felállított Ereklyés Országzászló, és annak egész Magyarországra kiterjedő mozgalma. Ennek eredményeként a két világháború között több mint ezer országzászlót állítottak fel. Az Ereklyés Országzászló Mozgalom egy hatalmas nemzeti gondolat, a nemzeti együvé tartozás érzésének meghatározó kifejező eszköze volt. Benne testesült meg mindaz, ami akkor minden magyar ember szívében ott lakozott, a vágy a nemzeti újjáépítkezés és cselekvőképesség újbóli megteremtésére.

Kedves Barátaim!

Tisztelt Emlékezők!

Urmánczy Nándor 22 évi kényszerű távollét után, 1940. október 23-án tért haza Maroshévízre. Szülőföldjén nyolc boldog napja volt, amely részben pótolta számára a 22 évnyi kényszerű száműzetést. 1940. október 31-én reggel unokája, Urmánczy Gizella holtan találta szobájában, kedvenc karosszékében ülve, mely a Marosra tekintő ablak előtt állott. Ahogy Herczegh Ferenc, a kor írófejedelme írta róla: „A számkivetés fájdalmát még elbírta, de belehalt a boldog viszontlátás izgalmába.“  Teste most a család marohévízi kriptájának csendes lakója, de emlékezete ott él minden öntudatos magyar ember lelkében.

Kedves Barátaim!

A gondoktól és a nemzet sorsa iránti aggodalomtól időnként megfáradt Urmánczy gyakran talált nyugalomra a Margitsziget fáinak pihentető árnyékában. Halálát követően ezért, az Erdélyi Férfiak Egyesülete 1942. október 25-én, a mellettünk látható kedvenc platánfája alatt emlékpadot állított tiszteletére. Az alkotásnak, amely a Szabadtéri Színpad mellett, a romok felett álló Szent Mihály premontrei prépostság szerzetesei által a XI. században alapított kápolna, és a Pest felé néző parti sétány által határolt parkrészen állott, a ditrói születésű Siklódy Lőrinc volt a készítője. A történelem vihara azonban az emlékpadot elpusztította. Gondos kezek és szorgos elmék azonban nem hagyták az emlékpadot a pusztulás homályába veszni.

Mindannak, hogy a pad ma újra áll, sokunk együttes és közös erőfeszítésére volt szükség. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megköszönjem Kövér László házelnök úrnak – aki bár most nem lehet itt közöttünk –, hogy elvállalta e mai rendezvényünk fővédnöki tisztségét. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Tarlós István főpolgármester urat, aki felkarolta és mindvégig támogatta az emlékpad visszaállítására vonatkozó kezdeményezésünket. Azon kezdeményezést, melynek gyökerei Erdély felé, Maroshévíz irányába mutatnak. Az Urmánczy Nándor Egyesület, amely méltó utódja az emlékpadot egykor állító Erdélyi Férfiak Egyesületének, híven gondozza és ápolja névadójának szellemi örökségét. Ezért állhat 2011-óta a maroshévízi katolikus templom kertjében Urmánczy elévülhetetlen érdemeinek emléket állító szobor, és ezért fogalmazódhatott meg a Kárpátok keleti lábainál az elgondolás, hogy a főváros újból állítson méltó emléket a nemzetegyesítéséért egykor állhatatosan küzdő államférfi tiszteletére. Itt engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem sorainkban Czirják Károly urat, a maroshévízi Urmánczy Nándor Egyesület elnökét, és delegációjukat, és egyben megköszönjem áldozatos munkájukat és azt, hogy jelenlétükkel megtisztelték ünnepségünket. És talán mit sem ért volna erőfeszítésünk, ha azt nem erősítette volna Urmánczy Nándor unokájának, dr. Gortvay Istvánnak – akit szintén itt köszönthetünk sorainkban –, a feltétlen és elkötelezett támogatása.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

A most előttünk álló emlékpad egyik oldalán egy kis oszlop látható, melyet három mélyített dombormű díszít. Középen a politikus portréja, a másodikon az Ereklyés Országzászló előtt szónokoló Urmánczy, a harmadikon pedig az Erdélyi Férfiak Egyesületének címere látható. A domborművek és az emlékpad alkotója – dirtói Siklódy Lőrinc méltó utóda – Módy Péter szobrászművész, akinek a kivitelezésben Dani Gyula szobrász volt a segítőtársa. Mindkettőjüket köszönet illeti az elkötelezett, szép és pontos kivitelezésért. Nem elmulasztva köszönjük továbbá Nagy Zsoltnak, az eredeti relief-ek tulajdonosának, hogy azokat a rendelkezésünkre bocsátotta.

Kedves Barátaim!

Urmánczy Nándor politikai folyamatokban és eseményekben betöltött szerepét a marxista és posztmarxista történetírás minden eszközzel igyekezett elhallgatni és eltorzítani. A mai napik rossz beidegződések és káros sztereotípiák hátráltatják tevékenységének objektív megítélését. Látnunk és értenünk kell ugyanakkor, hogy Urmánczy Nándor minden erőfeszítésével a nemzet újbóli felemelkedéséért igyekezett tevékenységét kifejteni. Gondolatainak napjainkban a nemzet határok megváltoztatása nélküli újraegyesítése felel meg. Ezért azt gondolom, hogy aki a múltban Urmánczy Nándort és tevékenységét támadja, az ma a nemzeti integráció és a Kárpát-haza gondolatával száll szembe. Ma azonban, akik itt vagyunk értjük és megértjük Urmánczy Nándor jövőbe megfogalmazott üzenetét, és hiszünk a magyar nemzeti megmaradás gondolatában, amely egy erős, jövőben hinni tudó és hinni akaró nemzet képét vetíti elő számunkra.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Csepel.hu

Fotó: Halászi Vilmos