Másfél hét maradt a nyári szünetből. Különösen az első osztályba indulóknak hoz nagy változást a szeptember iskolakezdés. Bár sok gyerek várja, hogy végre ő is kisdiák legyen, ám az utolsó pillanatban mégis kicsit megijednek. A szülőkről nem is beszélve.

A szülői elbizonytalanodás, aggodalmaskodás átsugárzik a gyerekre is. Ezért is tanácsolják a szakemberek a most először iskolába lépő gyerekek szüleinek, hogy éljék meg derűvel, optimizmussal ezt az életeseményt. A tapasztalatok szerint ugyanis az iskolássá válásra a legtöbb gyerek „felfelé” lépésként, büszkén és várakozással gondol, hiszen egy iskolaérett hat-hétévesben munkál az új ismeretek, új barátok, új környezet iránti kíváncsiság. Ettől függetlenül persze az is tény, hogy az elsősök többségét alaposan kifárasztják az iskolai események, történések. A szülők gyakran nem veszik észre, hogy addig fáradhatatlannak gondolt csemetéjük a sok új élménytől, követelménytől, a megfelelni akarástól már a tanítás első heteiben elfárad. Ennek jele lehet, hogy nehezen ébred reggelente, egyre figyelmetlenebb, feszültebb, esetleg éjszaka többször felébred, este csak hosszú idő elteltével tud elaludni. A fáradtsággal ördögi körbe kerülhet, hiszen az iskolából megérkezhetnek a szülőhöz az első negatív jelzések, miszerint gyereke fegyelmezetlen, s a szülő számára az is jelzés-értékű, ha az addig nyitott, közvetlen csemetéje egyre gátlásosabbá, egyre visszahúzódóbbá válik.

Hogyan segítsünk?

S hogy miként teheti könnyebbé a szülő a gyerek számára az új helyzethez, új kihívásokhoz való alkalmazkodást? A megkérdezett szakember azt ajánlja, hogy a gyerek iskolássá válásával az ő iskolai menetrendjéhez igazítsuk a család életritmusát, legyen szó akár a hétköznapok, akár a hosszú hétvégék programjairól (séták, kirándulások, vendégségek, utazások). Ha valamiben segítségre szorul és kéri, álljunk rendelkezésére, segítsünk, de ne vezessük be az együtt tanulást. Sokkal célravezetőbb, ha hagyjuk, hogy a saját munkájával kapcsolatban kialakuljon a felelősségérzete. Mutassuk meg például, hogyan kell a táskáját bekészítenie, hogyan kell előkészülnie egy-egy feladat elvégzéséhez, de ne üljünk végig mellette, amíg a leckéjét megírja. A szakember azt tanácsolja, az együtt tanulás helyett inkább a tanulási technika elsajátításában segítsünk. A későbbi években ugyanis nagy fontossága lesz annak, hogy mi módon fog neki a diák mondjuk egy nyelvi, vagy matematikai feladat, az írásbeli lecke elvégzéshez, avagy a szóbeli lecke megértéséhez, tanulásához.

Néhány praktikus tanács:

• Vegyük figyelembe, hogy a hat-, hétévesek napi alvásszükséglete legalább 10 óra. Egy kisiskolások körében végzett felmérés szerint a keveset vagy rosszul alvó kisdiákok többsége alulteljesít, koncentrációs zavarokkal küszködik, túlmozgásos, nehezen kezelhető.
• Egészen más a gyermek teljesítménye, hangulata, ha nyugodtan, reggeli után megy iskolába.
• Ha a szülő azt szeretné, hogy sikeres legyen az iskolakezdés, ne erőltesse a gyerekre a saját elképzeléseit, elvárásait, tempóját. Sok szülő drámainak érzi, ha az első hetek nem váltják be a reményeit, nem derül ki rögtön a gyermeke zsenialitása, sőt netán gondok adódnak. Hagyjuk, hogy kialakuljon a gyerek saját tanulási ritmusa, érdeklődése, feladattudata. El kell fogadni azt is, ha valamilyen területen nem teljesít olyan jól: lehet, másban meg ügyesebb a társainál. Lényeg, hogy ne frusztrálja az iskola, szívesen menjen oda.

- m -