Csütörtökön várhatóan jogerős ítélet születik a Fővárosi Ítélőtáblán a csepeli kettős gyilkosság ügyében. A bűncselekmény a Csepel-sziget Általános és Szakiskolában történt 2009. január 7-én, amikor megölték az intézmény vezetőjét és egyik tanárát. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék K. Tamást, az iskola gondnokát és Deme Gábor igazgatót életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte azzal, hogy leghamarabb 40, illetve 32 év múlva szabadulhatnak feltételesen.

A fellebbviteli főügyész súlyosbításért, az ügyvédek védenceik felmentéséért, illetve büntetésük enyhítéséért fellebbeztek.

A másodfokú per tárgyalásán a vádlottak új ügyvédjei gyakorlatilag a lehetetlennel próbáltak megbirkózni, mert védeniük kellett a védhetetlent. A gyilkosság perceit rögzítő hangfelvétel ugyanis olyan perdöntő dokumentum, amely a többi bizonyítékkal együtt megdönthetetlen bizonyosságot szolgáltat arról, hogy mi történt valójában. Magyar György, a sértett fél ügyvédje szerint nemcsak magyar, hanem európai viszonylatban is egyedi eset, hogy egy ilyen súlyú bűncselekményről hangfelvétel készült.

Enzsöl Péter, K. Tamás védője és Galló István, Deme Gábor ügyvédje ennek ellenére igyekeztek megtalálni a vád esetleges gyengébb pontjait, vagy rámutatni azokra a körülményekre, amelyekből szerintük nem egyértelműen következtethető ki, hogy az emberölés valóban úgy történt, ahogyan az elsőfokú ítélet megállapítja. Csakhogy minden felvetésükre legalább tíz ellenérv sorakoztatható fel, minden általuk kétértelműnek vélt helyzetre egyértelmű válasz is adható.

A védelem alighanem akkor omlott össze igazán, amikor a két vádlott megszólalt. K. Tamás tovább erőltette az eddig hangoztatott és nyilvánvalóan kitalált történetét a „csuklyás ismeretlenről”. Ráadásul olyan további elképesztő elemeket szőtt belé, amelyek még inkább hiteltelenné tették a vallomását. Deme Gábor az utolsó szó jogán sokáig beszélt a semmiről. Hiteltelenné főként azáltal vált, hogy egyetlen szót sem ejtett a gyilkosságról, mintha ott sem lett volna. Pedig tagadhatatlanul jelen volt, ezzel szemben az ügy szempontjából inkább a kevésbé lényeges momentumokat feszegette. Támadólag lépett fel, mintha ő volna a sértett fél; az elhunytakra, vagyis az igazi áldozatokra azonban nem vesztegetett szót. Nem érzett lelkiismeret-furdalást, láthatóan semmiféle önvád nem gyötörte. Ha a két vádlott terhére valami még felhozható, akkor az nem más, mint a bűntudatuk megnyilvánulásának hiánya.

Ha pedig a megbánás jele sem fedezhető fel bennük, miért kéne őket valaha is kiengedni a börtönből? A végső szót, a jogerős ítéletet csütörtökön mondhatja ki a Fővárosi Ítélőtábla.

Csarnai Attila