Új verzióval állt elő a csepeli kettős gyilkosság ügyében K. Tamás, akit a bíróság első fokon életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt. Lényegében a „csuklyás ismeretlen” történetét gombolyította tovább, de most egy-két új elemet is beleszőtt a cselekménybe. A szintén életfogytiglanra ítélt Deme Gábor is szerzett meglepetést: már azt sem ismeri el, hogy sikkasztott a Csepel-sziget Általános és Szakközépiskolában, ahol igazgató volt. A Fővárosi Ítélőtáblán másodfokon folyó per késő délután ért véget csütörtökön, mert Deme az utolsó szó jogán végtelenül hosszú és unalmas előadást tartott arról, hogy az eddigi börtönévei alatt még inkább meggyőződött teljes ártatlanságáról.

K. Tamás láthatóan sokat öregedett azóta, hogy tavaly júniusban életfogytiglanra ítélte a Fővárosi Törvényszék. Demén is észrevehető, hogy a bezártság nem vált a javára, de testsúlyából nem vesztett. Mind a ketten teleírt paksamétával és új ügyvédekkel jelentek meg az ítélőtáblán.

K. Tamás rögvest magához ragadta a szót, hogy eddigi vallomását kiegészítse. Azt mondta, hogy korábbi ügyvédje javaslatára hallgatta el a „csuklyás ismeretlen” igaz történetét, amelynek előzménye nem más, minthogy ő „beépített informátor” volt az iskolában. Állítólag Cs. Mihály akkori csepeli rendőrkapitány bízta meg azzal, hogy „informátorként” küldjön jelentéseket az iskolában történtekről, s erről a rendőrkapitányság épületében állapodott meg Cs. Mihállyal, valamint a rendőrség egyik osztályvezetővel és annak helyettesével. A történetet ezt követően azzal színesítette, hogy Németh Szilárd jelenlegi polgármester és Borbély Lénárd alpolgármester is tudott a besúgói tevékenységéről (sic). Elbeszélése csattanója pedig az, hogy a gyilkosságokat elkövető „csuklyás ismeretlen” valójában egy kommandósnak öltözött rendőrtiszt. Indítványozta, hogy a bíróság ezen a nyomvonalon kutakodjék tovább, de – s ez aligha okozott meglepetést – a Czine Ágnes által vezetett bírói tanács elutasította az ügyetlenül és nyilvánvalóan alaptalanul kifundált kérelmét.

Enzsöl Péter, K. Tamás kirendelt ügyvédje közölte, hogy csak két hete vette át az ügyet, s védence bejelentése őt is váratlanul érte. Mindenesetre úgy vélte, hogy a gyilkosság körülményei nem utalnak egyértelműen K. Tamás bűnösségére. Kérte, hogy folytassanak le új eljárást első fokon.

Galló István, Deme Gábor új ügyvédje azt sulykolta, hogy az elsőfokú ítélet tényállása megalapozatlan. Sem az előre kiterveltség, sem az aljas indok nem állja meg a helyét. Szerinte Deme nem tudott a gyilkosság előkészületeiről, és oka sem volt rá, hogy emberölésre vetemedjék. Noha a perdöntő hanganyag megrázó és fontos tényeket tartalmaz, az ügyvéd szerint nem szabad túlértékelni. A felvételen Deme hosszú percekig meg sem szólal, amiről a védője úgy vélte: ha valóban megtervezték a gyilkosságokat, akkor Deme nyugodtan megbeszélhette volna a további teendőket K. Tamással, hiszen nem tudták, hogy az egyik áldozatnál diktafon van. Továbbá annak sem volt értelme, hogy a helyszínről elvigyék a terhelő iratokat, hiszen védence iskolai karrierje mindenképpen véget ért. „Deme belekeveredett a gyilkosságba, de utána nagyon buta módon próbált viselkedni” – mondta az ügyvéd.

Deme Gábor az utolsó szó jogán jelezte, hogy rövidre fogja mondandóját, ehhez képest majdnem három órán keresztül beszélt. Ehhez joga van, s a bíróság tagjai ennek megfelelően szótlanul és rezzenéstelen arccal hallgatták végig. De hogy mennyire semmitmondó és fárasztó volt a beszéde, jól mutatta, hogy a hallgatóság tagjai közül sokan ásítoztak és elszundítottak, s még a rendre felügyelő teremőr is néha elbóbiskolt. Deme minden apróságot szóba hozott, de a lényeget, vagyis a gyilkosság körülményeit meg sem említette. Azt fejtegette, hogy a nyomozóhatóság és az elsőfokú bíróság szerinte milyen eljárásjogi hibák sorozatát vétette. Meghazudtolta és végigmószerolta az összes tanút, akik vele kapcsolatban vallomást tettek. Valószínűleg maga sem vette észre, hogy közben ellentmondásokba keveredett. Íme, egy példa: szerinte – s erre jól emlékszik -- a hangfelvételt megmanipulálták, mert bizonyos részek hiányoznak róla; igen ám, de azt is hajtogatja, hogy a gyilkosság perceiben nagyon-nagyon sokkos volt, és semmire nem emlékszik. Újdonságként hatott, amikor azt állította: „nem is az én hangom van a felvételen”.

Aztán mondott mást is, amivel korábbi vallomását megváltoztatta: „Nem sikkasztottam, ezt sosem ismertem el. Csupán számviteli szabálytalanságok történtek, de azokról sem én tehetek”. Még azt is közölte, hogy „anyagi gondjaim nem voltak, mert az iskolából való távozásom után magas fizetéssel kecsegtető jó állásajánlatot kaptam”.

A Fővárosi Ítélőtáblán folyó másodfokú per következő tárgyalása április 25-én lesz, amikor K. Tamás beszél az utolsó szó jogán, s elképzelhető, hogy megszületik a jogerős ítélet is.

Csarnai Attila

fotó: MTI