Ritkán látható madárfaj nagy csapatai lepték el az idei télen Magyarországot. Biztosan sokan felfigyeltek a szokatlan megjelenésű, bizalmas, állandó szirregő, ciripelő hangot kiadó madarakra. Ezek a csonttollúak. Teljesen rendszertelenül, inváziószerűen szoktak hozzánk ellátogatni. Emiatt régen babonás félelemmel tekintettek rájuk, megjelenésüket rossz előjelnek vették. A legutóbbi ilyen inváziójuk a 2008/2009-es télen volt. Érkezésük a különböző fák bogyótermésével van kapcsolatban.

Télen legfontosabb táplálékukat az ostorfa, madárberkenye, japánakác adják, de csipkebogyót, fagyöngyöt, almát, körtét is fogyasztanak. Mivel ezeket a fákat előszeretettel ültetik városi parkokba, ez a csonttollúakat emberközelbe vonzza. Február folyamán a Szent Imre téren is fölbukkantak, sokszor a járókelők feje fölött csipkedték a bogyókat.

A rigónál valamivel kisebb termetű madár. Nevét érdekes tollfüggelékéről kapta. Szárnytollai végén piros lemezkék találhatóak, melyek a tollak gerincének a nyúlványai. Jellegzetes bóbitája minden más madárfajtól megkülönbözteti. Több százas csapatokba is összeverődik.

Költőterülete Skandináviától, Szibérián át, Észak-Amerikáig terjed. Egy 1967 telén, Budapesten gyűrűzött madarat a következő ősszel, csaknem 8000 km-rel távolabb, Szibériában fogtak vissza.

- kókay -