A csepeli kettős gyilkosság egyik legtalányosabb kérdése, hogy mi volt K. Tamás indoka a brutális emberölésre. Mi késztette arra, hogy – az elsőfokú ítélet megállapítása szerint – hidegvérrel megöljön két embert, miközben sem haragban nem állt az áldozatokkal, sem anyagi haszonnal nem járt számára a bűncselekmény elkövetése? Miért válhatott „hóhérrá” fél órára, noha környezete barátságos embernek ismerte? A titok megfejtése nem könnyű, de a bírósági zárt tárgyalásokon elhangzott és eddig nem közölt vallomásai között meglepő mondatokat találtunk a jegyzőkönyvben: K. Tamás egy-egy mondat, félmondat erejéig elszólta magát…
A két emberöléséért első fokon életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt K. Tamás a bírósági tárgyalássorozaton érdemi vallomást nem tett, végig azt hangoztatta, hogy a bűncselekményt „egy csuklyás ismeretlen” követte el. A per során aránylag ritkán szólalt meg, de voltak olyan tárgyalások, amelyeket a nyilvánosság kizárásával tartottak meg, s ezeken K. Tamás hosszasan beszélt a gyilkosság körülményeiről. A zárt tárgyalásokról készült több száz oldalas jegyzőkönyvek nemrég váltak nyilvánossá. Az egyik emlékezetes zárt tárgyalás 2011. november 22-én volt, amikor a gyilkosságról készült hangfelvételt meghallgatták, a másik 2012 januárjában történt, amikor a pert a tett helyszínén folytatták le.
Miket mondott K. Tamás, amik árulkodóak rá nézve?
Idézzünk a jegyzőkönyvből: „…ha valaki fogja magát, és öt perc alatt megöli a kollégáit, az idióta, és nem szabad a népek közé engedni!” Nem sokkal odébb megismételte magát: „...nincs ember, akit ilyesmire rá lehet venni, hacsak nem idióta.” Két mondattal ezután viszont leszögezte: „… én úgy érzem, hogy normális vagyok”.
Amikor Pap László tanár megöléséről faggatták, ezt mondta: „Ha van egy ember, aki elszánja magát a hóhérkodásra, hogy 2-3 embert megöljön, van olyan idióta ember, aki életben hagy egy tanút, úgy őszintén?” Pár mondattal odébb ezzel kapcsolatban többször megismételte: „Nem vagyok ilyen hülye”.
A legárulkodóbb azonban a következő kulcsmondata, amely konkrétan utal a bűncselekményre: „Legalább fél óráig góré voltam!”
Emlékszünk az eseményekre: a hangszalag mintegy fél óráig rögzítette a tragédia perceit, amikor az intézményvezetőt és a tanárt megölték. A bizonyítékok alapján ez alatt az idő alatt K. Tamás volt az a személy, aki utasításokat adott az áldozatoknak, és emelt hangon rendelkezett arról, hogy ki mit csináljon. Kezében volt a pisztoly, s azt tehetett, amit akart. Fél órán át valóban úgy érezhette, hogy góré lett – miként előtte sohasem az életében. Azt gondolta, hogy az iskolában is lenézett személy, aki csupán egy biztonsági őr, egy megtűrt pedellus. Vallomásában szó szerint ezt mondta: „… az iskolában… ő (Deme) az utolsó, én meg a legeslegutolsó”.
Mi volt az egyetlen dolog, amivel Deme kecsegtette K. Tamást, s amivel erősíthette a biztonsági őr önbizalmát? Deme arról szónokolt, hogy alpolgármester, majd miniszter és miniszterelnök lesz. Ha pedig mindez így történik, K. Tamásból is nagyember lesz, konkrétan valamiféle biztonsági főnök. K.-ban erős ambíciók éltek, hogy egyszer „góré” legyen; erre utalnak a magas rangú rendőrtisztekkel való kapcsolatai, valamint azok a sejtelmes utalások, hogy Deme által a kapcsolatai még messzebbre nyúlnak. Demében arra a bajtársra talált, akit hozzá hasonlóan szerinte elnyomtak, de mindkettőjükben erős volt a hatalomvágy. Úgy gondolta, hogy csak Deme mellett érheti el célját, akiről így beszélt: „szeretett vezérünk”, a „góré”. A tragédia fél óráját folyamatosan különleges „szituációként” említi, vagyis olyan helyzetként írja le, amikor „góré voltam”. Mihelyst azonban lebukott, újra úgy érezte, hogy lenézett emberré vált. Idézet a jegyzőkönyvből: „… beleestem ebbe a szituációba, 24 óra alatt bóvlit csináltak belőlem.”
A bíróságnak végül ezt mondta: „… nem baj, hogy gyilkosnak néznek, hát hiszen nem ismernek engem… De ha már úgy gondolják, hogy hóhér vagyok, hát ennyi hülyeséget elkövettem volna?” Aztán megint a „szituációról” beszélt, amelyet kívülállóként adott elő, mintha csak egy szerepbe csöppent volna bele – de lehet, hogy ez a megálmodott „góré” szerepe volt, amivel Deme hitegette, és amikor bármit megtehetett?
Csarnai Attila