Divatos szó a tolerancia. Azt jelenti, hogy eltűrjük a másik ember viselkedését, megjelenését, vallását, gondolkodásmódját és szóhasználatát, kultúráját, öltözködését akkor is, ha ez nem találkozik föltétlen a mi felfogásunkkal, ízlésünkkel. Néha vádak érnek minket, miszerint a magyar társadalom intoleráns, azaz nehezen tűri a különböző felfogásokat. Lehet némi igazság ebben a kritikában.

Sok belső békétlenség forrása ez a „nemzeti türelmetlenség”, rögtön a másikra kardot rántani kész indulatosság. A tolerancia olyan dolog, amit magunkkal szemben elvárunk, másokkal szemben viszont igen nehezen érvényesítünk. A Bibliában keresgélve, ezzel a kifejezéssel egyáltalán nem találkozunk. Talán rokon értelmű, amikor Jézus ezt mondja: Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek velük. (Máté 7,12.) A jézusi etika azonban túlmegy a kölcsönösség és méltányosság elvén. Nem toleranciára, a másik eltűrésére, elviselésére ösztönöz, hanem szeretetre. Ezért nincs benne a Bibliában a tolerancia kifejezés. Helyette a szeretet parancsa van, egészen kisarkított formában: „Szeressétek még ellenségeiteket is.” (Máté 5,44.) A szeretet ugyanis több mint eltűrése valaminek. A szeretet tevékeny jóság a másik ember iránt függetlenül annak nemétől, vallási vagy népi hovatartozásától, politikai felfogásától. Ebben pedig példánk az Isten, aki a bűnnel szemben intoleráns, de a bűnöst oly mérhetetlenül szereti, hogy Egyszülött Fiát adta érte, hogy ha hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Keresztényként tessék tehát túlmenni minden tolerancián! Erre kaptunk példát és elhívást Urunktól.

Zólyomi Mátyás

evangélikus lelkész