Tisztelt Nagykövet úr! Tisztelt Miniszter és Államtitkár urak! Tisztelt Bíboros Atya! Tisztelt Elnök urak! Kedves Emlékező Közösség!

Ma van január 27-e, a Nemzetközi Holokauszt Emléknap. 1945-ben ezen a napon lépett be néhány szovjet katona az Auschwitz-Birkenau-i haláltáborba, hogy az ott raboskodó és halálba szánt, döntő többségében zsidó származású embereket megmentse.

Pilinszky János az alábbi mondatokban ragadta meg e rettenetes kor lényegét: „Auschwitz ma múzeum. Falai közt a múlt – és bizonyos értelemben valamennyiünk múltja – azzal a véghetetlen súllyal és igénytelenséggel van jelen már, ami a valóság mindenkori legbensőbb sajátja, s attól, hogy lezárult, csak még valódibb, még érvényesebb.

Legotthonosabb tárgyaink, hétköznapi civilizációnk szinte valamennyi eszköze – az utolsó elhányt bádogkanálig – soha nem látott metamorfózison ment itt keresztül. Egyrészt puszta funkciójára süllyedt, oda, ahová annak előtte csak a kínzószerszámok, másrészt ugyanezek a tárgyak, beleértve az eredendően kínzásra szánt eszközöket, lettek végül is a század legsajátosabb ereklyéi. Valamennyit egyazon jelentés elvéthetetlen jegyei borítják. Ütések és kopások, miknek kibetűzésére alig tettünk valamit. Pedig ezek a század betűi; ezek a kor betűformái".

A passé realitásába egyedül az áldozatok jutottak el. Övék ma minden jelentés. A botránykeltők eleve megrekedtek valamiféle örökös conditionnel-ben.

Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.”

Tisztelt Emlékezők!

Az üldözés, a II. Világháború ugyanúgy sújtotta Csepelt is, mint az ország többi részét. Ismereteink szerint 960 zsidó származású embert hurcoltak el Csepelről, de közülük csak 60-an jöttek haza. Ma már csak néhányan élnek.

Nem véletlen azonban, hogy Csepel volt az, az egyetlen magyar település, ahol már ekkor ellent mondtak a gonosznak. A csepeliek ekkor is bizonyították, hogy elutasítják a szélsőséges nézeteket, az embertelenséget. 1944. december 4-6. között Csepel község elöljárósága, lakói és gyárának munkásai sikerrel akadályozták meg a település nyilasok általi kiürítését. Mi dr. Koncz János, akkori főjegyző szellemi és politikai örököseinek tartjuk magunkat. Elutasítunk minden szélsőséget, elutasítjuk az antiszemitizmus minden formáját, és közösségünk minden tagját megvédjük, tekintet nélkül származására, vallására, politikai vagy egyéb meggyőződésére.

Tisztelt csepeli Zsidó Honfitársaim!

Ezen alakalomból, kerületünk valamennyi polgára nevében, mint Csepel polgármestere fejet hajtok az áldozatok előtt, és bocsánatot kérek Önöktől, az Önök és családtagjaik ellen a múltban elkövetett bűnökért!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Csepel története nem idézhető föl az itt élt zsidó családok, emberek nélkül. A XIX. század végén egy zsidó nagyiparosnak, báró Weiss Manfrédnak és családjának köszönhetően lett világhírű a csepeli ipar, s vált igazi iparvárossá Csepel. A Weiss, a Mauthner, Kornfeld, Chorin és Herzog családok ipari és kereskedelmi tevékenysége alapozta meg a község hazai és nemzetközi hírét. A Csepel Művek akkor, és később szinte városnyi embernek adott munkát, hiszen több tízezer ember dolgozott itt. A magyar ipar egyik legnagyobb központja volt. Tagadhatatlan ebben az asszimilálódni kívánó zsidó beruházók szerepe, de a munkás gárda egy része is zsidó volt. Weiss Manfréd idején a csepeli termékek világhírűek voltak, és világ minden pontjába eljutottak. Köszönet és hála érte! Meg vagyok arról győződve, ha a Csepel Művek privatizációjakor Weiss Manfréd lehetőséget kaphatott volna, ismét virágozna a csepeli ipar. S nem véletlen az sem, hogy kerületünk jelmondata:

„Csepel, Árpád földje, a magyar ipar bölcsője.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kerületünkben egy kicsiny zsidó közösség él, de létszámát messze túlhaladva vesz rész a csepeli közélet pozitív alakításában. Tavaly, július 18-án, Csepel újjáépítésének 300. évfordulóján, közösen, együtt avattuk fel régi-új ereklyés országzászlónkat, amelyre – a keresztény egyházak mellett – héberül és magyarul is Isten áldását kérte a dél-pesti zsidó hitközség rabbija.

Csepel vallási tekintetben nagyon sokszínű, de mindig az 1568-as tordai országgyűlés türelmi rendeletének szellemében működtek a különböző egyházak. A Csepeli Lelkészi Kör római katolikus, református, evangélikus, görög katolikus, baptista és zsidó felekezeteket összefogva, immáron 23. éve közösen dolgozik a csepeli emberek lelki üdvösségéért és szociális biztonságáért.

Fentieket olyan közös értékeinknek tartjuk, amelyekre okkal lehetünk büszkék. Mi ezen az úton akarunk és fogunk járni a jövőben is! Ezért is döntött úgy a Képviselő-testület, hogy a dél-pesti zsidó közösség kérését elfogadva, zsinagóga építés céljából, térítésmentesen bocsájtja rendelkezésükre ezt az ingatlant.

Tisztelt Emlékező és Ünneplő Közösség!

Igen, mondhatjuk, hogy ma az emlékezésen és emlékeztetésen túl ünnepelünk is. Az én mai utam is ezt bizonyítja: a Nefelejcs utcai zsidó temető holokauszt emlékművétől, a volt Weiss Manfréd gyár előtti Teller Ede úton keresztül érkeztem meg ide, ahol a megépítendő zsinagóga alapkövének letételét ünnepeljük. Van mit ünnepelnünk, hiszen Magyarországon csaknem 80 éve volt utoljára zsinagógaépítés.

Másrészről. a jelenlegi kis zsidó közösség olyan, mint a népmesében a legkisebb fiú, ő indul útnak, megküzd a gonosszal, és győz a jó szellemében. Talán evvel az új zsinagógával nem csak a vallási megbékélést hirdetik, hanem egy új kulturális központ, egy új közösségi tér is létrejön, amely helyt adhat oktatásnak, művelődésnek, zenének, kamaraesteknek, különféle műsoroknak.

Ehhez kívánok a közösség vezetőjének, Kerényi András úrnak és minden tagjának jó egészséget, türelmet és kitartó munkát!