Hogyan lehet éppen orgonára költeni 2012-ben, az ország, és oly sok család nehéz helyzetében? Budapest legszegényebb kerületében? Ilyen jól megy a Béke-téri templomnak?

No, kicsit hátrább az agarakkal!

Kisemberek szorgalma emelte a Béke-téri templomot. Kezük munkája a plébániát. Ez a szorgalom adta össze és fizette ki a pécsi gyárnak a templomok ékét - a várva várt orgonát - 1944-ben! A gonoszság meg szétbombázta. Gyárat, állomást, és a Kistemplom vagonba csomagolt orgonáját. Itthon pedig az új plébániát, kis híján a templomot is.

Miért dolgoztak? Miért gyűjtöttek? Az álom - odalett.

Aztán jó harminc évig harmónium kísérte az éneket. Újabb harminc évig, szerencsével kapott villanyorgona. De hát ez utóbbiak rövid életűek. Négy éve bizony kilehelte lelkét. Éppen akkor települt haza operaénekesünk, Halász Marika. Ő vetette föl és kezdte szervezni a havi jótékonysági hangversenyeket, egy új elektromos orgonáért. És jöttek és jöttek, művészek és művészpalánták, kórusok... És megint a kisemberek adogatták össze forintjaikat. Kaptuk a prospektusokat, az ötleteket. És már majdnem megvettük, amikor tavaly felszabadult a piarista gimnázium igazi sípos orgonája! Éppen akkora - 23 regiszter - mint a szétbombázott! Megszereztük. Áldott kezek elbontották, szakszerűen restaurálták, felújították - csepelivé szépítették. Mai ára tizedéért.

Csepel 300 éves évfordulóján először szólalt meg - egy igazi orgona! És most, ahogy illik, Szent Cecília ünnepén fölszenteltük. De nemcsak az orgonát, hanem a négy éves összefogást, a közös munkát, amely igazolta a költő szavát: „...egyesített erőknek a lehetetlennek látszó is lehetséges”. Egyesített erők gyümölcseként valósult meg a lehetetlen, a régiek immár hetven éves álma: a hangszerek királynője a királynék szigetén!

Istennek hála, embernek köszönet.

Kispál György plébános