Ugyan még csak közeledik az év végi ünnepi időszak, a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar már november 30-án elhozta az ünnepet Csepelre. Péntek János karnagy és népes együttese szokásukhoz híven ismét elkápráztatta a Csepeli Munkásotthon közönségét.

A már hagyományossá vált kulturális csemege újfent teltházat vonzott a kerület egyedülállóan szép színháztermébe, és aki ezt a programot választotta péntek estére, az nem csalódott, nem csalódhatott. Egy hangverseny általában az ott elhangzott művekről, és azok előadásmódjáról marad emlékezetes, ám ezúttal nem lehet említés nélkül hagyni Bánó György konferanszié teljesítményét sem, aki a zenekar névadója, Auth Henrik közeli munkatársa volt egykoron, és kitűnő humorral fűszerezve, egyedülálló módon adta a közönség soraiban helyet foglalók tudtára mikor, melyik zenemű következik. A műsorszámokat Ernst Schweitzer: Vidám ifjúság című indulója nyitotta, majd Liszt: Mazeppa névre hallgató művéből hangzott el egy részlet, aztán a 2007-ben elhunyt - többek között a Szomszédok című teleregény főcímzenéjét is komponáló- Hidas Frigyes: Festive Music című műve következett. A koncert első részének végét Isaac Albeniz Spanyol szvitje és Alfred Reed: Örmény táncok című kompozíciója zárta, a közönség részéről kivétel nélküli tapsviharral övezve.
A rövid szünetet követően kicsit más vizekre evezve, és ezzel is a zenekar sokoldalúságáról tanúbizonyságot téve, felcsendült Nino Rota világhírű filmzenéje a Keresztapa, majd – a megszokottól kicsit eltérő átdolgozásban-, J. S. Bach d-moll Toccata és Fúgáját is fülbemászó módon szólaltatták meg a muzsikusok.
Ezután Illés Mihály - aki nem mellesleg a zenekar titkára- csillogtatta meg tudását, mégpedig klarinét szólójával. Artie Shaw, a szving korszak egyedülálló dzsesszklarinétosának klarinétra írt concertóját tolmácsolt virtuóz módon. A kissé könnyedebb műfaj egy James Bond filmzenével folytatódott, mégpedig a szuperügynök 17 epizódjára írt Bono slágerrel, ami egyaránt nagy tetszést aratott a fiatalabb és idősebb zenekedvelők között is.
Ezzel még nem volt vége a „bűnügyi vonalnak”, hiszen rögtön utána a sokak által kedvelt Derrick felügyelő című német tv-sorozat főcímzenéje szólalt meg, a széksorokban helyet foglalók legnagyobb örömére.
A tapsolásban alaposan kipirosodott tenyereknek nem volt kegyelem a későbbiekben sem: a zenekar soraiban helyet foglaló Gyenes Béla világhírű szaxofonművész lépett elő, és a „Vivát Benyovszky!” című tv-sorozat zenéjét adta elő, természetesen színvonalas zenekari kísérettel. A többek között a világhírű énekes, Barry White zenekarában is megfordult szaxofonvirtuóz szerényen fogadta a publikum vastapsát, és produkciója végén ismét elvegyült a többi muzsikus sűrűjében.
Bánó György egy viccet is belecsempészett Malek Miklós: Felmegyek hozzád című szerzeményének felkonferálásába, így a Hofi Géza által sikerre vitt művet meglehetősen vidám pillanatokban kezdte játszani a zenekar. Természetesen az elismerés ezúttal sem maradt el, a hallgatóság szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a produkciót.
Befejezésül Nino Rota újabb filmzenéje szerepelt a repertoáron, a mediterrán dallamokat felidéző La Pasarella Di Addio című filmzene zárta a sort, ugyancsak nívós előadásban.
Aki arra gondol, hogy ezzel be is fejeződött a hangverseny, nos az téved…
Péntek János újra „előhúzta a kalapból” Gyenes Bélát, aki ismét varázsolt egyet, és örömmámor közeli állapotokat idézett elő a nézőtéren.
Mivel a közönség nem volt hajlandó visszavenni a tetszésnyilvánításból még két ráadás produkció is elhangzott, de sajnos ezen cikk szerzője mostanra szinte teljesen kifogyott a dicsérő jelzőkből, így azokra már nehéz megfelelő szavakat találni.
Péntek János karnagy és az általa vezényelt Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar egész estés produkciójára vonatkozóan azért mégis maradt még egyetlen jelző: a TÖKÉLETES.

Légrádi G.