Nemcsak egy kiállítás, egy jubileum kapcsán, hanem hallva a napi híreket is felmerülhet bennünk az a kérdés, mi a helyzet azon szakmák utánképzésével, melyek a fiatalok körében manapság nem népszerűek. Mert sokan a számítógép mögött képzelik el életüket mint programozó vagy rendszergazda.

Sokaknak a megnyerő külsejű laptopos menedzser, a bróker szakma nyeri el a tetszésüket és így először gimnáziumba, majd később egyetemre jelentkeznek. Persze elengedhetetlen a nyelvvizsga, de mára már egy nyelv ismerete szinte kevés. Viszont ha egy fiatalnak nem vág annyira az agya, de nagyon jó a kézügyessége, akkor elmehetne szakmát, vagy szakmákat tanulni. Erről bővebbet a kiállítás és a jubileum kapcsán is érintett Kosik Györgyöt kérdezem, aki a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolát működtető, Heta Nonprofit Alapítvány kuratóriumi elnöke. „Természetesen a fizikai szakmák között is vannak ún. menők. Említhetném például az asztalost a burkolót vagy a szobafestő mázolót és a villanyszerelőt. Bármennyire is furcsán hangzik, de Budapesten ötven fővel mi képezzük a legtöbb kőművest.  Kikerülve az iskolából a nagybetűs életbe, ezek a szakmák biztos megélhetést nyújtanak, hiszen keresettek.”

Nézegetve a kiállítást, ahol a társintézmények standjai is felhívják a figyelmet, a náluk folyó képzésekre, sehol nem látok például forgácsoló vagy hegesztő szakmunkás oktatást. Gondolom, azért lenne elég jelentkező? Van viszont eladó, női szabó, kerti munkás és lakástextil- készítő képzés, hogy csak néhányat említsek. Kosik György válaszában elmondja: „Hiába lenne elég jelentkező, a gépek és berendezések miatt nagyon drága a hegesztők és a forgácsolók képzése. A többiekre is csak megfelelő létszám esetén, tudunk osztályokat indítani.” Gondolom, a húsz éve alatt kialakult már egy gyakorlat, hogy miszerint történik a jelentkezés, illetve Önök hogyan találják meg a szakmák tanulóit.

Kosik György megerősíti: „Nagyon jó kapcsolat alakult ki a Dél-Pesti és a Pest-megyei általános iskolák igazgatóival. Ez mintegy 250 iskolát jelent. Csepel mellett a VIII., a XVIII., a XIX., a XX., és a XI.  kerületi intézményeket de Érdre, Ráckevére és Kiskunlacházára is kimennek a tanáraink szórólapozni, vetíteni, beszélgetni a szülőkkel és a gyerekekkel.” Lovas nemzet vagyunk és ma már egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy lovat tartsanak vagy lovagoljanak és mondjuk a keresettség miatt,  valaki lópatkoló akar lenni. Beindítanának egy ilyet képzést? Megfelelő létszám esetén természetesen- fejezi be a beszélgetést Kosik György.

Czapp József