2012. szeptember 29-én az erzsébetvárosi Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium előkertjében felavatták dr. Vermes Miklós, Csepel Díszpolgára, a Jedlik egykori tanárának, - vagy ahogy az emlékművön áll: nevelőjének szobrát -, valamint az iskola épületének falán elhelyezett emléktáblát, melyek megvalósításához a csepeli önkormányzat is támogatást nyújtott.

A képgaléria megtekinthető itt.

Az eseményen Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel polgármestere mondott szoboravató beszédet. Kerületünket Borbély Lénárd országgyűlési képviselő, alpolgármester, Bese Benő, a Jedlik Ányos Gimnázium jelenlegi igazgatója és az iskola tanárai, diákjai képviselték.

A szobor leleplezésénél jelen volt és Vattamány Zsolt erzsébetvárosi és dr. Bácskai János ferencvárosi polgármester is, hiszen Vermes tanár úr a megemlékezésnek helyt adó 7. kerületi épületben tanított és a 9. kerületben élt egykor.

A megemlékezés ünnepi áhitattal kezdődött a kápolnában, majd az előkertben folytatódott, ahol Hajdó Ákos, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatója emlékezett meg Muki bácsiról. Őt az öregdiákok és Gáncs Péter elnök-püspök követte. Befejezésül Németh Szilárd csepeli polgármester gondolatait hallhatták a szép számban összegyűlt emlékezők. A megható eseményen Muki bácsi egykori diákjai – akik 62 évvel ezelőtt érettségiztek - leplezték le a szobrot és az emléktáblát.

szöveg és fotó: Kitzinger Adrienn – Csepel.hu

Németh Szilárd ünnepi beszédét az alábbiakban olvashatják:

Tisztelt Igazgató urak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Diákok!

Mindenkit tisztelettel és szeretettel köszöntök e jeles esemény, dr. Vermes Miklós tanár úr, Csepel Díszpolgára, Kossuth- Apáczai- és Mikola-díjas, matematika-fizika-kémia szakos középiskolai tanár szobrának felavatása alkalmából.

Bizonyára tudják, hogy Vermes tanár úr mennyire kötődött Csepelhez, és Csepel is viszont hozzá. Szerette Csepelt, és a csepeliek is szerették őt. Emlékét tisztelettel és méltón  őrizzük.

Éppen hatvan éve, hogy a kommunista rezsim végleg felszámolta az egyházi iskolákat, így a méltán legendás hírű fasori evangélikus gimnáziumot is. Vermes Miklóst ekkor – minden előzetes megbeszélés nélkül, szinte egyik napról a másikra – helyezték át hozzánk, a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumba. A sors iróniája, hogy a Jedliket nemrég még a bencések alapították, s nevezték el híres pap-tudósukról, de 1948-ban ezt is államosították. 1952-ben az új, mai épület átadásával egyetemben a tanári kart is teljesen kicserélték, s óriási szerencsénkre, így került Csepelre Vermes tanár úr is. Hogy azután 38 éven át, egészen haláláig a Jedlik Ányos Gimnázium legelismertebb és legnagyszerűbb tanáraként oktasson, neveljen.

A fasori gimnázium gazdag fizika szertárának jelentős részét Csepelre menekítette, amelyre később így emlékezett vissza:

"Az Evangélikus Gimnáziumban én voltam a fizikai szertár őre, ezt így nevezték akkoriban. A legkisebb csavar is személyes jó ismerősöm volt. Nagyon jól tudtam, mi az, ami később pótolhatatlan lesz. Hivatalokban kilincseltem, főpolitikus előadóknak sírtam el panaszaimat, végül beleegyeztek, hogy a kísérleti eszközök harmadát a csepeli gimnázium kapja. A további harmadokat a Gorkij orosz nyelvű iskolának és a Tanártovábbképző Intézetnek utalták. Az elosztást egy bizottság jelenlétében végeztük, de hát az eszközöket én ismertem... Még augusztust írtunk, gyorsan kimentem az új iskolámba, bemutatkoztam: Vermes Miklós vagyok, kérem, én csak szeptember 1-jétől leszek itt, de már most szükségem lenne egy teherautóra. Azonnal megértették, miről van szó."

Egyébként a fizika szertára mindig egy mitikus hely volt, ahova a diákok még szünetben is bejárhattak, s ahol rengeteg eszköz hevert látszólagos rendetlenségben, pedig ott azért rend volt. Egyik tanárkollegája, aki szerint Vermes Miklós „remek pofa volt”, nem véletlenül idézte egyik kijelentését: „A tanulót meg lehet tanítani a rendre, az altisztet is, de kollegát soha.”

Muki bácsi, ahogy tanítványai szólították, generációk sorával szerettette és értettette meg a fizikát, így keltve fel érdeklődésüket a reáltudományok iránt. Magamat is közéjük számíthatom, hiszen Muki bácsi érdekfeszítő szakköreinek, varázsos személyiségének is szerepe volt abban, hogy tanár lettem. Ma, amikor alig jelentkeznek fiatalok fizika vagy kémia szakra, bizony elkelne néhány Vermes tanár úr, hogy általuk minél több diák figyelme forduljon a természettudományok felé.

„Szánalmas az a tanítvány, aki nem múlja felül mesterét.” – állította egykor a sokoldalú zseni, Leonardo da Vinci, aki a fizika tudományában is járatos volt. Muki bácsit nem nagyon lehetett felülmúlni, mert kiváló pedagógus és kiváló szaktanár volt. Ahogyan ő tanított, ahogy tantárgya felé fordította a diákok érdeklődését, azzal a kiemelkedés, a fizika megszeretésének lehetőségét kínálta számukra. Humorral átszőtt magyarázataival mindig lekötötte a tanulók figyelmét. „A fizika órán szabad bámészkodni!” – mondta, és diákjai szívesen követték világos magyarázatait, ötletes példáit, és bizony igen csak bámulták érdekes kísérleteit. Muki bácsi nagyon jól érezte magát a diákok körében, és ezért a diákok is tisztelték és szerették, figyeltek óráin, fegyelmeznie soha nem kellett. Így emlékezik rá levelében egykori tanítványa: „Sokat töprengtem, töprengtünk mi, volt diákjai azon, mi lehet a titka, varázsa ennek a kis embernek. Elsősorban az a tény, hogy Vermes Miklós tiszta, egyenes gondolkodású, szilárd gerincű ember. Humanista világszemlélete ugyanolyan axiómákon nyugszik, mint tudományos világa. Ezek az alapigazságok nem torzíthatók mássá, ez adja magabiztosságát, kiállásának bizalmat keltő jellegét. Ő mindenkivel egyformán bánt, és senkivel sem úgy, mint „gyerekkel”. Igaz, neki nem kellett fegyelmet tartania, egyszerűen lekötötte hallgatósága figyelmét. Született pedagógus, minden tanítványa érdekli, mindent megfigyel, éles szemmel meglátja a hamisságot, a köntörfalazást, a halandzsát.”

S milyen is volt Vermes Miklós, az ember, aki most itt szoborként, Soltra E. Tamás művésztanár, egyetemi docens kitűnő alkotásában van velünk? Egyedi és megismételhetetlen! „Muki bácsi számunkra a tiszta, a világos, az egyszerű, a becsületes ember megtestesülése volt.” – mondja róla tömören Csurgay Árpád akadémikus, csepeli tanítványa.

Vermes tanár úr az ember, a pedagógus, a tudós ezernyi tanítványa emlékezetében él. Ez a szobor is emlékeztesse a diákokat, a pedagógusokat, hogy egykor tanított itt egy nagyszerű tanárember, aki méltó arra, hogy az utókor hálával és tisztelettel idézze fel alakját.

Csepelen évek óta iskola őrzi nevét, nem rég pedig utcát neveztünk el róla, hogy emléke ezzel is benne éljen mindennapjainkban. Az Ő nevét viseli a Vermes Miklós Terv is, amelyet a természettudományos oktatás módszereinek és eszközrendszerének fejlesztésére hoztunk létre.

Muki bácsi, kedves Tanár úr!

Hidd el, nem feledünk! Legyen áldott az emléked e szép, személyedet méltón felidéző szobor által is!

Tisztelt Hajdó Ákos Igazgató úr!

Önkormányzatunk nevében köszönöm a meghívást erre a megható emlékezésre és valamennyi csepeli nevében köszönöm, hogy szoborral örökítették meg, idézik fel Csepel egyik büszkeségének, Vermes Miklós tanár úrnak az emlékét.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, áldozatos munkájukhoz, tanulmányaikhoz további sikereket kívánok!