Ha elmegyünk egy rockkoncertre, ha találkozunk régi ismerősökkel, és feltesszük a kérdést, ki volt Radics Béla, és 2012-ben miért kapta meg posztumusz a Csepel díszpolgára címet, sokan így emlékeznek a legendás gitárosra: ő ismertette meg velünk Jimi Hendrix, a Cream és a Led Zeppelin zenéjét; s mikor a Radnóti színpadára lépett, kezében a legendás bíbor Gibsonnal, minden szem rá szegeződött.

Lehetett az énekes akár Demjén Rózsi, lehetett a basszusgitáros Som Lajos vagy Póka Egon, az orgonista Balázs Fecó, a dobos pedig Kőszegi Imre, a középpontban egyértelműen Radics Béla állt. RB Kapitány jelenség volt, gitártudása mellett olyan karizmával rendelkezett, mint a kor nagyjai közül csak kevesen – emlékeztek vissza a magyar gitárkirály egykori rajongói.

Béla a „brit szellem” jegyében alapította meg a Taurust. Dalaik Horváth Attila szövegeinek is köszönhetően, a hazai keményrock alapműveinek számítottak.  1972. május elsején a Budai Ifjúsági Park színpadáról olyan elemi erővel áradt a rock, hogy a közel tízezer ember nem akart hinni a fülének. A következő hónapban rendezett kisstadionbeli duplakoncerten a brit Free együttest elhomályosította az előzenekar, a Som Lajos, Balázs Fecó, Brunner Győző és persze a gitárkirály alkotta négyes fogat, a Taurus. Beindult a szekér, ám a politika visszafogta a „csikókat”. A hardos ritmusokat döngető Som Lajost kipenderítették, helyére a lágyabb stílusú Zorán került. Béla az áhított lemezszerződés reményében sodródott a történésekkel. „Kiherélték a bikát” – írta az akkori „szaksajtó”, az Ifjúsági Magazin. Végül tavasszal, egy rosszul sikerült jugoszláv turné után (a menedzser meglépett a pénzzel) Brunner Győző a Metró Klubban bejelentette a zenekar feloszlását. Radics Béla álma még egy évig sem tartott.

Halálát is a meg nem értettség okozta. Sokszor falra akasztotta gitárját (kotróját, ahogyan becézte hangszerét) és azon gondolkodott, vajon hol rontotta el. Eközben egyre többször nyúlt az alkoholhoz. Pedig nem ő rontotta el, hanem a kor döntéshozói, akik – nyugodtan mondhatjuk –tartottak tőle, s nemcsak azért, mert egyetlen szavára ezrek tódultak a koncertjeire, hanem azért is, mert átlagon felüli műveltsége sem illett bele korának társadalmi képébe. Naponta 6-8 órát gyakorolt, emellett nagyon sokat olvasott. Talán ez is baj volt. Az a rendszer, amely a munkásosztály hatalmát hirdette, nem tűrte meg, pedig Radics Béla angyalföldi proligyerek volt.

Tóth Tamás, a Tűzkerék XT alapítója, vezetője és basszusgitárosa így emlékezik: „Béla zenéje a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején megkerülhetetlen volt. A Sakk-Mattra, a Tűzkerékre és a Taurusra a korszak emblematikus zenekaraiként emlékezünk. A Cream és Jimi Hendrix dalainak élő előadása mellett a Taurus magyar nyelvű, saját nótái is lenyűgöztek. Béla számait nem csak hallgatni volt élvezet, de játszani is. Zseniális, lendületes nóták, sok teret hagynak az improvizációnak: ez is bizonyítja, hogy még mindig aktuális Radics Béla zenéje.”

Czapp József

A Radnóti Miklós Művelődési Házban ősszel Radics Béla-emlékkoncert lesz. A pontos időpontról és a műsorról tájékoztatjuk olvasóinkat.