A magyar szabadfogású birkózás mindmáig egyetlen világbajnoka Kovács István. A Csepel SC korábbi kiváló sportolója, aki egyedülálló címe mellett Európa-bajnoki ezüstöt és olimpiai bronzérmet is nyert, nagy megtiszteltetésnek érzi a kitüntetést.

Az egykori élsportoló, későbbi edző, ma sem szakadt el teljesen a sportágtól, sportszerekkel foglalkozó cégét vezeti, és figyelemmel kíséri a birkózósport történéseit.

- Nagyon megtisztelő számomra a díj. Úgy érzem, ez a sok éves munkám elismerése, és az azt követő, a szakmából való mellőzöttségem utáni hangsúlyos rehabilitáció. Külön öröm, hogy a jelenlegi városvezetés az egyik olyan csepeli személyiségnek tart, akit érdemes a kerülettel kapcsolatosan megemlíteni.

- Mit jelent önnek Csepel?

- A XVII. kerületben kezdtem el a birkózást, majd 1965-ben a Honvédban folytattam, és – a leszerelést követően – 1971-ben kerültem Csepelre. Életem meghatározó történései a kerülethez kötnek, itt váltam azzá, amivé mindig is szerettem volna. A Csepel SC-ben elvégzett munka és annak eredményei révén ismert meg igazán az ország és a világ is. Az 1979-ben San Diegóban megszerzett szabadfogású világbajnoki címemet is az egykori Csepel Sport Clubból értem el. Jó ideig itt laktam a kerületben, a ’80-as években itt nyitottam meg első üzletemet, majd az edzői munkát is a XXI. kerületben kezdtem el. Sajnos az akkori sportvezetés szemében konkurenciát jelentettem, így gyakorlatilag nemkívánatos személynek nyilvánítottak. Ezért máshol folytattam, de a mai napig napi kapcsolatban vagyok Csepellel. Szigetszentmiklósiként naponta erre visz az utam, barátok, ismerősök sora lakik itt, mindig szívesen jövök ide.

- Milyen a kapcsolata a sportágával?

- A birkózókkal maximálisan jó kapcsolatot ápolok. Azt azért sajnálom, hogy a megszerzett tapasztalataimat nem tudom megfelelő módon továbbadni, pedig úgy érzem, tudnék hasznos tanácsokkal szolgálni a fiataloknak. Amikor én voltam kezdő birkózó, szinte ittam minden szavát a mestereimnek.

- Mit vár a magyar birkózóktól az olimpián?

- A hazai birkózásnak mindig is voltak rejtett tartalékai, amelyekből bármikor kijöhet egy jó szereplés. Úgy érzem, hogy világviszonylatban megállják helyüket a magyar birkózók, sajnos időközben szűkült a létszámkeret, és a lehetőségek is korlátozottak. Ennek ellenére mégis azt mondom, van esélyünk az éremre. Kötöttfogásban van három-négy olyan sportoló, aki felállhat a dobogóra, és szabadfogásban is lehet egy érem. A női szakágban pedig Sastin Mariann – aki nemrég még a Csepeli BC színeit képviselte – igazolta tavaly, hogy súlycsoportjában a világ elitjéhez tartozik.

Légrádi Gábor

fotó: Burger Barna