Felavatták Csepel ereklyés országzászlóját a Szent Imre téren szerdán délután abból az alkalomból, hogy hivatalosan pontosan 300 évvel ezelőtt kezdődött az elnéptelenedett falu újratelepítése. Az ünnepségen avató beszédet mondott Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, emlékező beszédet mondott Németh Szilárd, országgyűlési képviselő, polgármester. Az eseményen több száz érdeklődő kísérte figyelemmel az új országzászló felavatását, amely a II. világháború előtt eredetileg is ezen a helyen állt.

Kövér László avató beszédében arról szólt, hogy „jaj annak a nemzetnek, amely megfeledkezik múltjáról”. A nemzet újkori tragédiája 1920. június 4-én kezdődött, amikor Magyarországot szétszabdalták, és magyarok milliói kerültek idegen országok fennhatósága alá. A történelem tragédiákkal és fájdalmakkal van teli, de ezzel számot vetve kell tovább élni és újat alkotni. Miközben a csepeliek a múltról emlékeznek, a jövendő sorsukról tesznek hitvallást, és a számvetés mellett a jövő kilátásait tartják szem előtt. Csepel polgárai azzal a cselekedettel, hogy helyreállították az országzászlót, az összetartozás érzését erősítik. Az „egységes magyar nemzetet jelképező” új emlékmű felállításával a nemzet összefogását és a jövő reményét hirdetik, mert bármennyire is ki lehetett fosztani egy országot, az képes volt újra talpra állni. Tehetséges, szorgalmas és élni akaró polgárai mindig újjáteremtették az elpusztított vidékeket és közösségeket. „Rombolni könnyű, de az építkezéshez társak és idő kell” – fogalmazott Kövér László. „Az országzászló emlékezés, vállalás és meggyőződés is. A zászló mutatja, hogy Csepelen van közös álom és létezik közös remény”.

Németh Szilárd emlékeztetett rá, hogy éppen 300 esztendővel ezelőtt született úrbéri szerződés arról, hogy Csepelt újratelepítik. A szigetet azonban már korábban is lakták, s „a magyar történelem ezer szállal kötődik Csepelhez”. Csepel joggal nevezhető Árpád földjének, mert a különböző korokban számtalan főrangú ember élt, született, vagy más formában kötődött ehhez a pazar vidékhez. Már 973-ban fejedelmi székhelyként említik Csepelt, amely nevét a legenda szerint Árpád főlovászától kapta. A török uralom idején azonban elnéptelenedett a sziget, majd 1712. július 18-án született szerződés arról, hogy a vidéket újratelepítik. A zsidó gyáralapító Weiss-családnak köszönhetően itt fejlődött ki a magyar ipar egyik legjelentősebb központja. A csepeliek a 20. század sorsfordító eseményeiben is kivették részüket. 1920 augusztusában a csepeliek lőszerekkel segítették a szabadságukért küzdő lengyeleket, 1944 decemberében pedig a nyilasokkal szálltak szembe, amikor Koncz János főjegyző vezetésével megtagadták a kitelepítést. 1956 októberében csepeliek is hősiesen harcoltak a forradalomban és ők voltak azok, akik a legtovább kitartottak az országban. A településen különféle népek élnek békében és a vallási felekezetekre is a sokszínűség jellemző. Csepel világhírű sportolók tucatjaival dicsekedhet. A „kommunista pusztítás” 60 éve alatt ragadt rá a városrészre a rossz emlékű Vörös Csepel elnevezés, de a választók 2010 októberében a „romok eltakarítására” és az újjáépítésre szavaztak. Csepel példát akar mutatni a lokálpatriotizmusból és a nemzeti összefogásból, hogy megmutassa, képes újra fejlődésnek indulni a súlyos elmaradást szenvedett városrész.

Az ünnepségen a Csepeli Lelkész Kör katolikus, református, evangélikus és izraelita felekezetű papjai szentelték fel az országzászlót.

Ezt követően átadták a Csepel Díszpolgára kitüntetéseket a következő személyeknek: Dr. Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke, Kovács István szabadfogású birkózó világbajnok, olimpiai bronzérmes, a Lacza Márta – Dékány Ágoston grafikus és festőművész házaspár, Laurencz László kézilabda mesteredző, Radics Béla rock zenész (posztumusz), Dr. Sárdy József gyermekorvos (posztumusz), Szegedi Lujza tanárnő és Vezér Endre helytörténész. A program folytatásaként a 813. számú Prohászka Ottokár Cserkészcsapat tagjai tettek fogadalmat.

A rendezvényen a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar adott ünnepi térzenét Péntek János vezényletével és Csurka László színművész szavalta el Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című művét.

Este a Királyerdei Művelődési Házban fogadták a vendégeket ünnepi koncerten.

Csarnai Attila

fotó: Burger Barna

videó: Angel Marianna, Halászi Vilmos