Idős hölgy jött be szerkesztőségünkbe, hogy elmeséljen egy június 8-án délelőtt történt megrázó esetet. Komlóczi Ferencné két unokájával a 159-es busz végállomásán szállt le, ahol a 7 és az 5 éves kislányok felszaladtak a körforgalomnál található víztározóhoz.
„Egyszer csak azt hallom, hogy a nagyobbik unokám kiabál, hogy a húga beleesett egy lyukba. Odarohantam, s akkor már nem is láttam Bettinát, csak a mélyben zubogó víz hangját hallottam. Az aknán nem volt tető – nem tudom, hogy előzőleg ott volt-e, vagy ahogy a kislány ráfutott, akkor csúszott el – de abban a helyzetben nem is figyeltem erre. Segítségért kiabáltam: odaszaladt egy férfi és beugrott a gyerek után. Jött még egy fiatalember – ő a házunkban lakik, hivatásos tűzoltó, Czuri Zsoltnak hívják – ő szintén a vízbe ugrott. Semmit sem láttam egy darabig, de aztán vizesen, iszaposan felbukkantak az unokámmal együtt” – meséli a nagymama könnyes szemmel.
Láthatóan nagyon megrázták a történtek, bár szerencsére a kislánynak nem esett nagyobb baja. A mentők bevitték kórházba, ahol három napig megfigyelték, de – bár panaszkodott hátfájdalomra – semmi bajt nem jeleztek a vizsgálatok. Ahogy az idős hölgy mondja, az aknába elsőként beugró férfi nem árulta el a nevét. „Csak annyit tudok elmondani róla, hogy civil ruhában volt, és láthatósági mellényt viselt. Nem tudom a hálámat és a köszönetemet eléggé kifejezni neki és Zsoltnak, hogy testi épségüket, irataikat, ruhájukat nem kímélve, gondolkodás nélkül segítettek. Mentették az unokám életet” – teszi még hozzá a nagymama.
A csatornafedél azóta a helyén van.