Végre eljöhet az igazság pillanata, végre befejeződik az egy éve tartó bírósági tárgyalássorozat, amelynek utolsó napján a Fővárosi Törvényszék ítéletet hirdet Deme Gábor és K. Tamás felett, akiket a három és fél évvel ezelőtt történt brutális kettős emberöléssel vádolnak. Előtte azonban a vádlottak még bármit mondhatnak az utolsó szó jogán. Vajon mit fognak mondani?

Talán egyetlen csepeli sem akad, aki ne tudná, hogy 2009. január 7-én a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában megölték Takács József intézményvezetőt és Papp László tanárt. A feltételezhető gyilkosokat egy hangfelvétel buktatta le még aznap éjjel. Az egyik áldozat ugyanis egy diktafont vitt magával a békésnek remélt megbeszélésre, s ez rögzítette a gyilkosság perceit. A két vádlott végig tagadta bűnösségét, noha a hangfelvétel mellett számos más bizonyíték is szól ellenük. K. Tamás egy „csuklyás elkövetőre” hivatkozott, de állítását egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá. Deme Gábor azzal védekezett, hogy a gyilkossághoz semmi köze, s akár maga is áldozattá válhatott volna. A bizonyítási eljárás során azonban kiderült, hogy Deme folyamatosan mellébeszélt, és ellene is súlyos bizonyítékokat sorakoztattak fel. Az ügyész szerint előre kitervelten, aljas indokból követték el a gyilkosságot. A vád szerint K. Tamás húzta meg a pisztoly ravaszát, Deme pedig bűnsegédként játszott szerepet. Felmerült, hogy Deme felbujtóként vette rá K. Tamást a gyilkosságra, de erre nincsen elegendő bizonyíték – ehhez K. Tamás vallomása hiányzik. Szembetűnő, hogy a vádlottak még most is védik egymást hallgatásukkal, mert a gyilkosság részleteiről egyikük sem tett beismerő vallomást. Ám a vádhatóság bizonyítékai olyan erőseknek tűnnek, a védők érvei pedig olyan gyenge lábakon állnak, hogy nem lenne meglepő, ha a bíróság a legsúlyosabb ítéletet, a tényleges életfogytiglani büntetést szabná ki rájuk.

Előre sejthető, hogy K. Tamásnak és Deme Gábornak is lesz mondandója az utolsó szó jogán, mert egy fél füzetet telejegyzeteltek a perbeszédek alatt. De mit fognak mondani? Nem valószínű, hogy a gyilkosság elkövetését beismerik, s arra sem számíthatunk, hogy bármiféle megbánást tanúsítanak. Akkor mi történhet? Talán semmi különös, mert a titkokat, amelyekről csak ők tudnak, láthatóan nem akarják feltárni. Legalábbis egyelőre, mert abban reménykednek, hogy enyhe ítélettel megússzák. Kitalált történeteik előadásával, illetve makacs hallgatásukkal azonban véget ér szerepük a jelenlegi eljárásban.

A végső szó pedig a bíróságé. Az elítéltek utána elgondolkodhatnak azon, hogy mit tettek rosszul. Ha maradt bennük szemernyi lelkiismeret, talán szembenéznek magukkal is. Talán a nyelvük is megered majd egyszer. S ne felejtsük el az áldozatok hozzátartozóit, az ő lelki békéjüket, mert sorsuk végérvényesen megváltozott családtagjuk elvesztésével. Számukra csak az adhat megnyugvást, hogy igazságot szolgáltatnak jogi értelemben. Vigaszt lelhetnek abban, hogy csepeliek ezrei és az ország közvéleménye érzett velük együtt, és sorsukban részt vállalva várták a napot, amikor az ítélet megszületik.

Csütörtök az ítélethirdetés napja! Egy rémtett, amely megrázta az országot, nem marad megtorlatlanul. Egy piszkos ügy, egy kegyetlen gyilkosság elkövetőit szembesítik cselekedetük következményeivel órákon belül.

Csarnai Attila

fotó: Halászi Vilmos