Bizonyítottság hiányában Deme Gábor és K. Tamás felmentését kérték ügyvédjeik a Fővárosi Törvényszéken kedden megtartott tárgyaláson. K. Ildikó harmadrendű vádlott esetében ügyvédje a vagyon elleni bűncselekmény helyett számviteli fegyelem megsértését vélte megalapozottnak. Magyar György, a sértett fél ügyvédje Deme és K. Tamás esetében a tényleges életfogytiglani büntetés kiszabását javasolta.
Kedden a három vádlott ügyvédjeinek védőbeszédeit hallgatta meg a bíróság. Először Stiller Magdolna, K. Tamás kirendelt védője beszélt, aki szerint körültekintő, alapos bizonyítási eljárás folyt, de a miértre máig nincsen válasz. Védence mellett elmondta, hogy K. Tamás normális családi életet élt, noha korábbi házassága nem sikerült. Az utóbbi tíz évben élettársával élt együtt „nagy békességben”, és nevelték annak a gyerekét. K. Tamásnak nem volt konfliktusa az iskolában, ahol a bűncselekmény történt, s indoka sem volt arra, hogy embert öljön. Nem igaz, hogy K. Tamás mindenhová elkísérte Demét, hiszen az iskola akkori gazdasági igazgatója egyedül kereste fel Tóth Mihály polgármestert és Podolák Györgyöt, az MSZP egykori parlamenti képviselőjét a pénzügyi visszaélések ügyében. Az intézményvezető és egy tanár megölése kapcsán az ügyvédnő is szólt egy lehetséges „álarcos” elkövetőről, akire K. Tamás egyfolytában hivatkozik, de az érthetetlen, hogy Deme miért nem látta azt a személyt. Deme ugyanis állítólag soha nem hazudott K.-nak, de ha ezt a mondatát vesszük alapul, akkor ebből két dolog következik: nem létezett álarcos támadó vagy Deme valótlant közölt. Deme szerepe azért is kérdéses, mert bűnsegédként, amivel vádolják, nem lehet rávenni mást egy gyilkosságra, csak felbujtóként… Az ügyvédnő szerint semmiféle bizonyíték nincsen arra, hogy a két vádlott előre megbeszélte volna a bűncselekményt.
Ruttner megnevezte a gyilkost
Ruttner György, Deme Gábor ügyvédje a védence ellen szóló bizonyítékok közül csak azokra tért ki, amelyek esetleg kétségbe vonhatók. Azt mindenesetre határozottan közölte, hogy K. Tamás a gyilkos, s nevetséges a „csuklyás elkövetőre” való hivatkozása. Ruttner szerint a bűntény megoldásának kulcsa K. Tamás kezében van, aki azonban nem tett vallomást. Ha megszólalna, végre kiderülne, mi vezette a brutális emberölésre. Az ügyvéd képtelennek nevezte, hogy az iskolai pénzügyi elszámolási vita váltotta ki a gyilkosságot, mert szerinte Deme és az utóbb agyonlőtt Takács József intézményvezető békésen is rendezték volna az ellentétet. (Tudósítóként közbevetőleg megjegyzem, hogy az érvelés sántít, mert Takács szóban és levélben is felszólította Demét a pénzügyi visszaélések rendezésére, de nem járt sikerrel.) Ruttner szerint „fantázia szülte fikció, hogy a két vádlott előre megbeszélte a gyilkosság előkészületeit”. Újfent azt hangoztatta, hogy Deme a gyilkosság perceiben „rettegett”, mert ő lehetett volna a következő áldozat. (Tudósítói megjegyzésem: a gyilkosság helyszínén bizonyíthatóan egyetlen ember rettegett, az pedig Papp László tanár, aki a hangfelvételen valóban könyörgött az életéért.) Ruttner előhozakodott azzal, hogy Deme nem tartózkodott a gyilkosság közvetlen közelében, sőt, sem a lövéseket, sem a gyilkost nem látta. Deme állítólag elmenekült a színhelyről. (Megjegyzésem: ennek ellentmond az a tény, hogy K. Tamás és Deme között nyugodt hangon párbeszéd zajlott, márpedig ha Deme nem lett volna közvetlen közelben, hogyan beszélhetett hozzá K. Tamás?). Az ügyvéd szerint Deme ellen nincsen bizonyíték, hogy részt vett az emberölésben, legfeljebb bűnpártolás miatt kérdőjelezhető meg a szerepe. De, tette hozzá Ruttner, „nem büntethető az, aki kényszer vagy fenyegetés hatása alatt cselekedett”. Az ügyvéd szerint sikkasztást sem követett el Deme, mert az eltulajdonított pénzt nem a saját javára, hanem az iskola, illetve a szocialista párt kasszájába juttatta.
„Békés megoldás” csőre töltött pisztollyal
Pörzse Sándor, K. Ildikó harmadrendű vádlott ügyvédje szerint védence legfeljebb a számviteli fegyelmet sértette meg, valamint okiratok hamisításért vonható felelősségre, de a pénzügyi visszaélésekért nem felelős.
Magyar György, a sértett fél jogi képviselője Ruttner Györgynek címezve közölte, hogy a védelem megállapításai szakmailag pontatlanok, mivel a bizonyítékokat nem lehet egyenként kiragadni, hanem összességében és összefüggésükben kell értékelni. Költői kérdésként vetette fel Ruttner kollégájának: vajon az számított „békés megoldásnak”, hogy K. Tamás csőre töltött pisztollyal és negyven tartalék lőszerrel igyekezett a megbeszélésre? Vajon akkor, amikor Demét áldozatnak állította be ügyvédje, hogyan történhetett, hogy védencének eszébe sem jutott segíteni a valódi áldozatoknak? Miként lehetett, hogy a „rettegésben lévő” Deme nem a mentőket vagy a rendőrséget, hanem tanárokat hívogatott telefonon, majd átöltözött, Tescóba ment vásárolni a gyilkosság után?
Csarnai Attila
fotó: Halászi Vilmos