Az 1848-as példára utalva újra a bátor változások városának nevezte Budapestet Tarlós István főpolgármester a Nemzeti Múzeumnál elmondott ünnepi beszédében.

A főpolgármester kiemelte, hogy a főváros új vezetői nem félnek hozzányúlni több évtizedes tabukhoz. „Nem rettenünk vissza, amikor a város működését szinte ellehetetlenítő hagyatékkal kell szembenéznünk vagy amikor a sokszor egymással is ellentétes egyéni ambíciók kuszaságában kell a köz érdekét szolgálnunk” – jelentette ki, hozzátéve hogy ebben az 1848-as ifjak példamutatása is segít.

A szabadság akkoriban függetlenséget, önrendelkezést és választójogi törvényt jelentett – mondta, majd úgy folytatta: az elmúlt években Magyarországon ugyanakkor „egyeseknek egészen furcsa dolgot jelent, a fővárosban például szabad volt a közjót, a többségi érdekeket naponta lesöpörni az asztalról, szabad volt gyanútlan járókelőket gumilövedékkel lövöldözni, szabad volt szemetelni, graffitizni, és szabad volt a hajléktalanoknak ott meghalni és úgy, ahogy akartak”.

A szabadság felelősség is

A városvezető úgy vélekedett: ezzel szemben a fővárosi többség érdekében be kell tartani az emberi együttélés írott és íratlan szabályait, emberi, de következetes szabályozással kell működtetni a várost. „A szabadság nem egyenlő a korlátok nélküliséggel, nemcsak jog, kötelesség és felelősség is” – szögezte le Tarlós István az ünneplők előtt, akik megtöltötték a Múzeumkert múzeumi lépcsők előtti terét, és több százan álltak a kerítésen kívül, az utcán is, döntő többségükben lengyelországi szimpatizánsok, akik saját nemzeti lobogójuk mellett a Gazeta Polska lengyel lap transzparenseit és a Lengyel–Magyar Barátság Szolidaritás zászlaját emelték a magasba.

A főpolgármester külön köszöntötte a lengyel vendégeket, és a közös történelmi szálakat felidézve köszönetet mondott nekik a baráti biztatásért. „Európa sokat tanulhat a hagyományaira büszke, önazonosságát őrző, de összetartozását a legnehezebb időkben is bizonyító lengyel és magyar nemzettől” – fogalmazott.

Ünnepi beszédében arról is szólt, hogy a magyarság mindig egyénien vizsgálta, szűrte meg az európai sorskérdéseket, s ez nincs másként ma sem. „A színességére büszke Európa ugyanakkor valamiért szűnni nem akaró aggodalommal figyeli nemzeti öntudatunk szűrőjén lepárolt válaszainkat, pedig soha nem voltunk rosszabbak másoknál – ma sem vagyunk azok –, és nem akarunk rosszat senkinek” – mondta a főpolgármester, hozzátéve hogy „egyszerűen csak szeretjük a hazánkat, és úgy gondoljuk, hogy ezt egy nagyobb közösség hasznos tagjaként is meg szabad tennünk”.

Biztonság van az út végén

A városvezető kitért arra is, hogy vannak néhányan, akik „arcukra a hazaféltés téves vagy hamis álarcát öltve látszataggodalmaikkal kürtölik tele a világot”. Ennek kapcsán kijelentette: lehet a regnáló hatalmat szeretni vagy nem szeretni, de a nemzet tagjaként a nemzetet nem szeretni vagy a nemzetnek ártani súlyos hiba és bűn. A kétkedőknek azt üzente, nincs mitől félniük, s hangsúlyozta: „senkinek ne legyen kétsége, hogy Európához akarunk tartozni”.

Kitért arra is, hogy „a gazdasági válság és a nyomás nem ok arra, hogy meginduljon a föld a lábunk alatt, hogy eltérjünk az iránytól, amit kitűztünk magunk számára”. Szavai szerint az út végén igazságosabb, közteherviselésen alapuló, mindenki felelősségére támaszkodó biztonság van, Magyarország pedig büszke lehet önmagára, hogy „önerejéből képes eltüntetni a múlt elkopott bálványait, és az azok által hátrahagyott romokat”. A főpolgármester azt is elmondta, Magyarország ha nem is nagyhatalom, egészséges tartása és saját értékei vannak, amelyek miatt véleménye szerint Európának nincs oka szégyenkezni. Tarlós István beszédét az Alaptörvény szavaival zárta: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!”

„Közeleg a mi időnk”

A Múzeumkertben felszólalt a nemzeti ünnepre Lengyelországból érkező Tomasz Sakievicz, a Gazeta Polska főszerkesztője is, aki magyarra tolmácsolt beszédét azzal kezdte: „Ha a lengyel és a magyar történelemben van valami egyedülállóan értékes, akkor az éppen a szabadság szeretete”, majd több példát is hozott a két ország közös történelmi eseményeiből.

A nyakában magyar és lengyel nemzeti színű sálat viselő főszerkesztő, akinek szinte minden mondatát tapssal fogadták az ünneplők, közölte: Budapestre utazásukkal a magyar változások iránti támogatásukat akarják kifejezni. „Mielőtt bárkinek eszébe jutott volna létrehozni az EU-t, mi, magyarok és lengyelek Közép- és Kelet-Európa más nemzeteivel együtt már régen megteremtettünk egy hasonló közösséget évszázadokkal ezelőtt. És most más államok számos politikusa arról szándékozik kioktatni bennünket, miként kell alkalmazkodnunk az egyesült Európához” – mondta Sakievicz, a zászlókat lengető ünneplők pedig nagy tapssal reagáltak szavaira. Szónoklatát azzal zárta: „Közeleg a mi időnk, a kor, amelyben szabad nemzetek önként fognak össze, azért, mert erre belső késztetésük van, nem pedig azért, mert valaki ezt diktálja nekik”.

A résztvevők a beszédeket követően elindultak a Várba.

forrás: mno.hu